A 70-80-as évekhez képest a fő változást életünkben a személyi számítógép, internet és az okos telefonok elterjedése okozta, akkoriban még csak a televízió volt a virtuális valóság egyetlen eszköze. Azokban az időkben a gyerekek még jóval kevésbé szabályozott keretek között játszottak az utcán, ezek között sok olyan tevékenység volt, ami mai viszonyaink között már nehezen elképzelhető.

Papírsárkány eregetése

Az igazi papírsárkány erős nádból és zsírpapírból készült, a megfelelő nád kiválasztásához is már szakértelem kellett. Ez egy jellemzően augusztus végi - szeptemberi műfaj, mert akkor alakulnak ki a kedvező felszálló légáramlások. A legügyesebbek rájöttek, hogy a nagy betonfelületek fölé kell kormányozni a sárkányokat, nagy gyárépületek különösen alkalmasak voltak erre, így száz méteres magasság fölé is eljuttathatóak voltak. A jobban emelkedő sárkány pedig képes volt lebuktatni a másikat, amikor a zsinegeik összetalálkoztak, ez is a játék része volt.

Fürdés és pecázás a kanálisban

Egy kifejezetten falusi időtöltés volt a kisebb öntözőcsatornák betonozott részeiben való fürdés, ezeken kívül még a hegyek alatti részeken a patakok is szóba jöhettek, de sajnos a klíma változása a számukat is és a vízhozamukat is lecsökkentette. Nem voltak akkoriban még különösebb higiéniai jellegű félelmeink. A pecázás szintén gyerekjáték, egész más mint a horgászat, mert már egy kicsi, házilag is készíthető felszerelés is elég hozzá.

Biciklizés a faluban

A kevéssé forgalmas falusi utak alkalmasabbak voltak erre mint a városiak, emellett az akkori KRESZ kevésbé szigorú volt e tekintetben. Nem nagyon volt még elérhető sokféle kerékpár, a kisebb gyerekek a 28-as felnőtt biciklit állva hajtották.

Foci a grundon

A lakótelepek játszóterein és a házak között nem nagyon voltak stabil csapatok, mert az összeállítás nagyrészt attól függött, hogy „kit engedtek le”. A foci labdával történő fejelgetés is népszerű volt, mai szemmel nem ajánlható már, mert a modern MRI technika kimutatta, hogy hosszabb távon agykárosító hatású lehet.

Birkózás

Verekedések nem voltak gyakoriak, de a spontán birkózások előfordultak, sőt szinte hozzátartoztak az erőfelmérő játékokhoz. Manapság a focihoz hasonlóan a különféle küzdősportokat is már egyesületekben művelik a gyerekek.

Szöcskefogás

Valószínűleg több rovar volt még akkoriban, például a szöcskefogás is a tipikus fiús játékok közé számított. Évszaktól függően szóba jöhetett még cserebogár, rózsabogár, sáska, esetleg legyek csapkodása, kicsit megalapozta a természetismeretet. Az alsóbbrendűnek mondott élőlényekkel nem nagyon bántunk jól, például a biológia órákon volt olyan is, hogy békaboncolás szemléltetési céllal.

Kertészkedés

A gyerekeket gyakrabban befogták munkára, a kertészkedés is ennek az esete volt, bár kissé játékosan is fel lehetett fogni. Ha nem is volt mindig kellemes, de segített abban, hogy felnőttként szívesebben foglalkozzon az ember például a házi zöldségtermesztéssel.

Táblás társasjátékok és kártya

Ezek még talán ma is eléggé népszerűnek mondhatók, és fiúk a lányokkal együtt tudják játszani. Egyszerű és könnyen megjegyezhető szabályai, a szerencse forgandósága miatt is sokan szívesen játszanak ezekkel.

Nagy indiánkönyv, Winnetou és hasonlók

Manapság nehezen elképzelhető, hogy sok száz oldalas könyveket elolvassanak a gyerekek, vagy legalábbis ritkaságszámba megy, pedig ezzel nagy élménytől fosztják meg magukat. Nagyon sok a nekik való kalandos és izgalmas történet, helyenként okos meglátásokkal, és habár gyakran távol állnak a valóságtól, az „utolsó mohikán” vagy az „apacs törzsfőnök” mégiscsak a kultúránk részévé vált. A képzelőerőt és az elvont gondolkodást sokkal jobban fejleszti a szöveges mint a képi világ.

Általában sokat rohangáltak a gyerekek

A gyerekek mozgásigénye különösen nagy, többek között a fogócska vagy a bújócska is jó lehetőségek a mozgásigény kielégítésére. A telefon vagy a számítógép használatát egyértelműen korlátozni kell gyermekkorban, mentálhigiénés és egészségügyi okokból egyaránt. A családban sokszor a kényelmesebb megoldás egy szülőnek egyszerűen hagyni a gyereket számítógépezni, mert addig is jól elvan, emiatt is fontos az iskolák által (elvileg) biztosított közösségi tér.