Úgy látom, hogy az élelmiszerhiány egy felfújt probléma, az élelmiszer árak emelkedését nem kis részben különféle pánikreakciók okozzák. Megjegyzem, hogy ez a cikk nem magyar aktuálpolitikai kérdésekről szól, és nem is szeretnék semmi ilyesmit belekeverni.

1.Ami olcsó azt értéktelennek tartjuk

Az utóbbi mintegy tíz évben hozzászoktunk az alacsony élelmiszer árakhoz, miközben a reáljövedelmünk növekedett. Egy ilyen helyzet nem ösztönöz senkit az élelmiszerrel való takarékosságra. Én magam nem vagyok egy aszkéta típus, sőt a táplálkozásban igénytelen sem, viszont látom magam körül a pazarlást és a rengeteg hulladék termelését – az egyes cégeknek éppúgy mint a fogyasztás nagy részét adó középosztálynak nyilvánvalóan vannak e téren bőven tartalékai. Nyilván senki nem örül, ha a kajáért többet kell fizetni, viszont a nehézség alkalmazkodásra késztetheti az embereket.

2.Nem egy háborútól lesznek az élelmiszer árak magasabbak

A háborús reflex működik, hogy ilyenkor az élelmiszert egyes országok visszatartják, de ez ma már kevéssé indokolt. Évszázadokkal ezelőtt, amikor az erőforrások legalább 90%-át használták az emberek élelmiszer termelésére még más volt a helyzet mint manapság, amikor a fejlett országokban akár a munkaképes lakosság arányában, akár a GDP-re vetítve már 10% alatti számokról beszélünk. A harci cselekmények sokkal pusztítóbb hatásúak egyes ukrán városokban mint a földeken amellett, hogy Ukrajnának nyilván elemi érdeke, hogy mennél nagyobb területet műveljen meg és ezáltal is gazdasági bevételre tegyen szert. A becslések 20-30%-os terméskiesést valószínűsítenek az ukránoknál a háború miatt, aminél egy szárazság jóval nagyobb veszteségeket okozhat. Az időjárás hatása messze a legnagyobb, baj akkor lehet ha egy adott évben több nagy exportőr ország területén is kedvezőtlenné válik. A mostani áremelkedéseket leginkább az energiaár robbanás okozta, ami fokozatosan gyűrűzik be az élelmiszerárakba.

3.A közös érdek felülírja a szankciókat

Nehezen tudom elképzelni, hogy ha Oroszország tárolói telve vannak és az arab világban élelmiszerhiány van, akkor inkább hagyni fogják megrohadni a terményt, mint hogy üzletet kössenek egymással. Ez valahogy úgy fog alakulni mint a gáz és olajszállítások esete, meglesznek a kiskapuk, hogy betartottuk a szankciókat és közben mégsem. Kérdéses már az is, hogy az arab országok milyen szankciókhoz akarnak csatlakozni, nyilván olyanokhoz nem, ami az érdekükkel ellentétes. (Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a gazdasági büntetőintézkedéseknek semmi értelmük, bevallom nem értek hozzá. Az iszlám fanatikusok által vezetett Irán vagy az apartheid rendszert bevezető Dél-Afrika ellen szintén hoztak szankciókat annak idején, amik miatt például nagy világcégek távol tartották magukat ezektől az országoktól, és a lakosság is megérezte a szankciók hatását.) Nyilván lesznek közben logisztikai problémák, például többet kell vasúton szállítani hajózás helyett, de a dolog alapvetően nem arról szólna, hogy mit mért nem lehet megoldani, hanem hogyan találhatunk a problémákra megoldást.

4.Az élelmiszerellátás jelenleg politikai kérdés

Amikor felmérték, hogy a Föld mely részein volt éhezés az utóbbi időkben, ezek jellemzően nem az aszály által sújtott területek voltak, hanem azok ahol polgárháborús körülmények uralkodtak, általában Afrika Szaharától délre levő részein. Az alapvető élelmiszerellátás biztosítása jelenleg politikai akarat kérdése. Zavargások, felkelések és éhséglázadások kitörésében a rossz kormányzás is mindig szerepet játszik. Európa sem szeretne egy újabb menekülthullámot kapni a nyakába, józan ésszel nézve tehát mindenki érdeke az, hogy heteken belül fegyverszünet jöjjön létre Ukrajnában. (Persze az is hozzátartozik a képhez, hogy Egyiptom valaha a mediterrán térség legnagyobb gabonatermelője volt, most viszont a fő gabona importőr a 100 milliót meghaladó lakosságával.)

5.Helyettesíthetőség

Egy klasszikus német filmet idézve, ha nincs kenyér majd eszünk krumplit, ha az is elfogy akkor répát, az embernek csak a szerelme az, akihez minden helyzetben ragaszkodik. Magyarországon például a repce és a napraforgó termőterülete egyaránt kiemelkedő, hiányoktól nem nagyon kell tartani. Ha az étolaj megdrágul, akkor használhatunk helyette másfajta zsiradékot, de az is lehet, hogy egészségesebben fogunk táplálkozni a mostaninál. A Szovjetunió összeomlása után voltak, akik számára éveken át a legfontosabb élelem a burgonya volt, emiatt felvethető az is, hogy a kiskertekben a krumpli, esetleg csemegekukorica termesztése is egy lehetőség azok számára, akik nagyobb önellátásban bíznak. Nem beszélve arról, hogy az európai mezőgazdaság is képes a jelenleginél takarékosabb műtrágya használat mellett, a termőterületek jobb kihasználására.

Könnyen lehet, hogy valamivel kevesebb húst fogunk fogyasztani és olcsóbb élelmiszereket vásárlunk a következő években, de valószínűbbnek tűnik, hogy a 2011-es élelmiszer árrobbanáshoz hasonló átmeneti hullámról van szó, aminek lecsengése után ugyanúgy visszaállunk majd a Föld szisztematikus kirablására.