Nem háborús győzelemről van szó, hiszen az ritkán egyértelmű és teljes mértékű. A nagy kérdés számomra, hogyan tehető az eszme teljesen szalonképtelenné, amint az egy időben a nácizmus és valamivel később a kommunizmus esetében is már megtörtént.
Putyin és a nevével fémjelzett irányvonal a nyilvánvalóvá vált agresszív birodalomépítési törekvésével és kegyetlen hadviselésével kimutatta foga fehérjét, bár sokan próbálják még valamennyire elfogadhatóvá tenni és elkenni a felelősséget, más országokra (elsősorban az USA-ra) hárítva, ez egyre görcsösebben és nehezebben működik.
A „föld birtoklása” mindenáron és minden körülmények között több évszázaddal ezelőtti feudális, sőt náci asszociációkat idéz fel. A tágabban értelmezett putyinizmus hívei, a hozzá közeli szélsőjobbos ideológiákat beleértve a világ különféle részein ugyanazokat a kódokat használják és jól megértik egymást ezek révén. Ha a mélyére ásunk ennek az ideológiának, akkor azt is kimondhatjuk, hogy a felvilágosodás tagadásáról és a nyugati civilizáció lerombolásáról is szó van itt. Az a „great reset”, ami összeesküvés elméletként terjed, leginkább egy szélsőjobbos vágyálomnak tűnik. A putyinizmus azzal emelkedik ki ebből a közegből, hogy a dezinformációt és a gyűlölködést rendszerszerűen végzi. Az összeesküvés elméleteket gyártók sok mindent feltételeznek, azonban az orosz dezinformációs kampány nem csupán elmélet, hanem mindennapjaink egyik nyilvánvaló jelensége. Többek között nemváltó óvodásokkal ijesztget és terjeszt minden olyan álhírt, képtelenséget, ami „nyugaton” a társadalmi bizalom és együttműködés aláásására alkalmas lehet.
Az emberek nagy része szeretné is elhinni a mindenféle képtelenségeket, hiszen az élet alapjában véve mindenütt elég nehéz, és vágynak arra, hogy jöjjenek végre valakik, hogy megkönnyítsék nekik.
Amiatt is nehéz dolog az ilyen ideológiákkal megküzdeni, mert a bizalom lassan épül fel, a rombolás viszont gyors. A különféle terrorizmusokat elbírta a mostani „nyugatinak” nevezett rendszer, többek között muszlim terroristákat is. Egyik sem volt államilag szervezett, nem volt ennyire erős ideológiai háttere, az együttműködési készség hosszabb távon győzni tudott és ma már nincs társadalmi támogatása a muzulmán országokban sem az ilyen mozgalmaknak. Most senki sem fenyeget iszlám terroristákkal, ezzel szemben létezik tőlünk keletre egy sokkal jobban szervezett, állami szinten működtetett, semmilyen eszköztől vissza nem riadó alattomos destabilizáció. Gyanúsak a szabotázs akciók is, majdnem biztosan putyinista hátterű (ha nem is feltétlenül orosz állami megrendeléses) akciókról van szó, hiszen egyértelműen beleillenek a putyinizmus logikájába. Arra számítanak, hogy ha egy kifinomult rendszer meghatározó ütőereit elvágják egyiket a másik után, az egy idő után összeomlik és a társadalmak hamarosan kaotikussá válhatnak. (Tipikus lose-lose szituáció egyébként.)
Erőszakra épülő rendszerről van szó, ezért az erőszak eszkalációja számukra siker is lehet. A háború eszkalációja az atomhadviselés irányába mehet, és hogyha elkezdenek atombombákat dobálni, az beláthatatlan következményekkel járhat, mert szó szerint még senki nem tudja megmondani, hogy milyen következményekre lehet számítani és hogyan lehet a háborút bármiféle keretek között tartani.
A putyinista logikába illeszkedik még a piaci verseny kiiktatása, monopóliumhelyzetekkel való visszaélés, kartellezés és a gazdasági zsarolások. A különféle gazdasági sakkjátszmák viszont még mindig elfogadhatóbb megoldást jelentenek mint az agresszió egyéb formái (nyílt hadviselés, terrorizmus, gyűlölethullámok felszítása). A putyinizmus valójában macsó logikára épül, ami erőszakkal akarja a problémákat megoldani, ez a felfogás mostanában Európa nagy részében nem arat sikert, egyes balkáni országok kivételével.
A putyini rendszer nagy szemfényvesztése, hogy fosszilis energiákból, azaz főként kőolajból származó extraprofitra épül. Ez a fajta bányászat a Föld kizsákmányolását segíti elő, illetve gyorsítja fel az ökoszisztémák összeomlását a kínálati oldalról jelentkező nagy mennyiségű fosszilis energiaforrás. Egyébként már 2014 óta gyűjtötték az erőforrásokat és készültek Ukrajna megtámadására, és most sokan bírálják az EU-t és a NATO-t amiatt, hogy nem lépett fel elég határozottan az oroszok régebbi lépéseivel szemben (Kaukázus, Kelet-Ukrajna, Szíria).
Magyarország semlegessége ebben a helyzetben kézenfekvő lehet különféle geopolitikai megfontolásokból következően. Amellett, hogy a putyinizmus jelensége a magyar társadalom nagy részének ingerküszöbe alatt van, viszont a semlegesség, a konfliktusból való kimaradás vágya köztámogatásnak örvend, ezért nem meglepő, hogy újabb 2/3-os parlamenti többség lett a jutalma egy ilyen irányú ígéretnek. (Már amennyiben a parlament még egyáltalán tényező lehet a mostani magyar politikában.) Hozzánk hasonlóan osztrákok, olaszok vagy spanyolok is a semlegesség felé hajlanak, bár ők csendben teszik ezt, látványos politikai gesztusok nélkül, és nem akarják aláásni az EU egységét a magánakcióikkal. Szerbiáról ez már kevéssé mondható el, hogy semleges lenne, ők hagyományosan mindig is az oroszok szövetségesei voltak. Kormányunk ideológiai semlegessége is erősen kérdőjeles lehet, ez a cikk viszont nem erről szól, hanem magáról a putyinista ideológiáról.
Egyelőre nincs szó arról, hogy az állampolgárok többsége nálunk vagy máshol dühös lenne, mert egyszerűen felfogták, hogy most nehéz évek következnek. Kétféle felfogás van, az egyik a hibáztató-bűnbakképző, a másik viszont a különféle problémákra megoldásokat kereső. Jobban akkor járunk, ha a második felfogást követjük, tehát nem az indulatokat szítjuk, hanem az együttműködésre fókuszálunk. (Ebből a körből még az oroszokat sem zárnám ki, velük együtt is lehet folyamatosan megoldásokat keresni a kialakult helyzetre.)
Teljes rend és nyugalom viszont csak a temetőben van. A teljes rendezettség élettelen kristályok sajátossága és nem az élőlényeké, a szélsőjobboldal nem tudatosan ugyan, de a rendpártiságával lényegében egyfajta halálkultuszt folytat (Hitler esetében ez be is bizonyosodott.) Igaz viszont az is, hogy mindegyik ideológia életellenes merev rendszer, politikai irányvonaltól függetlenül, ezért bármelyik ideológiában való hit egész biztosan tévút.
A putyinista destruktív ideológiára adható válasz szerintem csak egy újfajta társadalmi mozgalom lehet, vagy olyan mozgalmak sokasága, amelyek az emberek közötti együttműködést, szolidaritást és közös áldozatvállalást segítik elő.
