Ideo-logikák

Ideo-logikák

Lehetsz paraszt

2022. december 10. - Tamáspatrik

Szavaink jelentését nem lehet definiálni, mert a jelentés mindig a köznyelvi használat során jön létre. Emiatt ha akarnék, se tudnék az ellen tenni, hogy a „paraszt” szavunk ne legyen nagyon negatív értelmű, sőt sértő, és nem véletlen, hogy a legtöbb európai nyelvben szintén a földhözragadt, szűk látókörű, kicsinyes, műveletlen, igénytelen, indulatoskodó ember jelzőjeként használják.

Ha kimondatlanul is, de mégis csak a politika egyik jellemző vonásává vált az utóbbi időben, pontosabban egyes politikusok vették észre a lehetőséget abban, hogy „parasztnak lenni oké,” ez teljesen rendben van, sőt direkt bátorítjuk is az ilyen magatartást, innen jön a cikkem provokatív címe is. Teljesen természetes sokak számára például az is, hogy eléd tolakodnak a rendelőintézetben. Ha valami nem úgy történik, ahogy ők szeretnék, akkor egyből indulatosan reagálják le, hiszen neki az „jár”, hiszen ő magyar ember (vagy mert amerikai, vagy angol stb.) A köznyelvi igénytelenség, hogy nem törekszünk pontos fogalmazásokra, manapság már „elmegy szódával”, bár engem nagyon zavar a sok „izé”, ami valami olyasmit jelent, hogy úgyis tudod, mit akarok mondani. Ugyanígy irritál az írásban elterjedt -ba/be a –ban/ben helyett, bár lehet, hogy ez esetben én vagyok túl szőrszálhasogató. Ezen túlmenően a „paraszt” jellemzője, hogy amellett, hogy a félműveltnek mondani erős túlzás lenne, magát egy „szólás szabad” embernek tartja és a "megkérdőjelezhetetlen tényeken" alapuló véleményét szereti is nyíltan hangoztatni.

A paraszti mentalitás a hagyományos földművelő társadalomban teljesen rendben volt, mert a túlélést segítette a pesszimizmusa, másokkal szembeni bizalmatlansága, sőt még az irigysége is, hiszen ha a termés tönkrement éhezés várt a családra egy éven keresztül, és az erőforrások igencsak korlátozottak voltak. A mai társadalomban nem érzem ezt a felfogást annyira adekvátnak, hiszen a „win-win” szituáció jóval gyakoribbá vált, ezért már a polgári értékrend az, ami a városi vagy urbanizált falusi környezethez sokkal jobban illeszkedik. (A polgárosodás szavunk ennek ellenére sajnos elcsépeltté vált és kiüresedett az utóbbi időben.) A falusi környezetben élők esetében a „gazda” szavunk jóval pozitívabb jelentést hordoz érthető módon, hiszen a gazdálkodás azt feltételezi, hogy az illető tudatosan egy bizonyos optimumra törekszik, miközben tisztában van a korlátaival is. Ehhez hasonló értelmű a tudományos szövegkörnyezetben olykor előforduló „parasztpolgár” szavunk is.

A „paraszt” ellentéte egyébként nem a „polgár”, hanem a „sznob”: az előkelősködő ember, aki azt keresi mi a menő, külsőségekben szeretne kitűnni. Németh László már a ’30-as években megfogalmazta azt, hogy a magyar társadalomban leginkább sznobok és parasztok vannak, ami két nagyon végletes felfogás és világnézet. Egyébként én aki ezt írom, szintén tele vagyok paraszt felmenőkkel éppúgy mit a magyar társadalom nagy része, emiatt lehet, hogy habár időnként nem áll távol tőlem némi sznobéria sem, mégis valószínű, hogy időnként a paraszti reflexek is kiütközhetnek a viselkedésemben. Ismerek egyébként olyan embereket is, akik kétfajta stílusban beszélnek: precízebben fogalmazó, hivatalosat használnak a munkahelyi környezetben, viszont ha maguk között vannak, akkor átkapcsolnak egy kevésbé választékos, igénytelen falusias dialektusba.

Ezzel még nem lenne olyan nagy gond, bár engem egy kissé zavar a magyar társadalomban a polgárosodási tendenciákat követően helyenként tapasztalható „vissza parasztosodás”, de nagy gond nincs mindaddig, amíg tisztában vagyunk azokkal a hátrányokkal, amik a származásunkból fakadnak, és ebben az értelemben a paraszti származás csak egy példa akar lenni. Nem véletlen, hogy többek között a lengyeleknél, az oroszoknál vagy nálunk olyan a többség politikai kultúrája amilyen, és a politikai határok sok országban különféle földrajzi határokkal is egybeesnek. (Például Romániában is máshogy szavaz a polgárosodottabb Erdély, mint Moldva és Havasalföld, Bukarest kivételével.) A paraszti felfogás számára könnyebben elfogadhatóak a különféle összeesküvés elméletek, hiszen áttekinthetővé és magyarázhatóvá teszik a politika működését sajátos primitív logikáik mentén, és az atyáskodó földesúr vagy jóságos király az, akiben leginkább reménykedni tudnak. A szélsőjobbos ideológiákat még mindig jobban elfogadják a kisebb rossz elveként, mint az ismeretlen rosszat, amilyenekkel a földesurak folyton ijesztgetik őket. (Ezt a mondatot is minimum ötödik generációs értelmiségi háttérrel már nyilván sokkal választékosabban fogalmaztam volna meg.)

A származás szerepét nem akarom túl értékelni, az mindig csak valamiféle kiindulópont, így például aki valamiféle harcos felmenőkkel rendelkezik és ilyen jellegű családi hagyományt örökölt, annak is meglehet a maga keresztje. (Lehet, hogy alapból 90%-ban konfliktuskereső lesz egy olyan társadalomban, ahol az legfeljebb csak a szituációk 10%-ban lenne indokolt.) Amire ki akarok még lyukadni itt, hogy valamilyen származása mindenkinek van. Egy bizonyos szintű rasszizmus például valamennyire kódolt lehet bennünk, de közben nem gondolkodunk el azon, hogy annak a többségi társadalomnak, ami számunkra egy természetes közeg, szintén megvannak a sajátos korlátai, és nem árt ezekkel tisztában lenni.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr6317999134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása