Cipőt a cipőboltból, véleményeket pedig olyan szakemberektől vegyünk lehetőség szerint, akik mélységében értenek az adott területhez.

Számomra alapvetően kétféle megközelítésmód létezik: egy érzelmi alapú indulatos, és egy alapvetően nyugis, racionálisabb, de mivel az utóbbi kevésbé látványos, emiatt sajnálatos módon nem annyira népszerű és ritkábbá is vált. Itt az ideje, hogy kedves szakértő hölgyek urak kicsit jobban aktivizálják magukat a közéletünkben.

Vegyük például a környezetvédelem és mezőgazdaság területét, és mivel nekem történetesen mindkét területen vannak különféle képesítéseim, fel tudok tenni, sőt fel is fogok tenni olyan kérdéseket, amik segíthetnek az előrelépésben. Feltéve persze, hogy az adott területeket mélyen ismerő szakemberek megfelelő válaszokat is keresnek.

1.Folyószabályozások

Érdemes kicsit utánanézni ezek 19.századi történetének: a különféle legendák ellenére is elődeink sokat vitatkoztak róla, és nem fű alatt, hanem bizottság felügyeletével végezték, és az is fontos, hogy több lépcsőben, korrekciókkal nagyjából a 19.század végéig. A gond nem az, hogy a folyószabályozások alapvetően elhibázottak lettek volna, hiszen még a 2010-es évek elején is az árvíz ellen harcoltunk. A gyorsan változó klíma az, ami új helyzetet teremtett és a kérdés most az jelenti, hogyan fog kinézni az a program, milyen lépésekből áll majd, ami segíteni fogja a hozzánk érkező vizek minél nagyobb részének megtartását. (Annyit lehet már tudni, hogy a tél végi sok csapadékból elég sokat sikerült a különféle csatornákba vezetni, ami némi reménysugár lehet.)

2.Csapadék és termőtalaj

Az éves csapadék térképek azt mutatják 2022-re, hogy az Alföldön volt különösen kevés a mennyisége, a Dunántúl jelentős részén viszont közelítette az éves átlagot. (Idén év elején is hasonló kép rajzolódik ki egyébként.)  A csapadék eloszlása ellenben már nem biztos, hogy kedvező volt, de különösen a csapadékhiánnyal párosuló nagy nyári hőség volt az, ami a tavaszi vetésű termények nagy részét szinte „kivégezte”. Lehet ennyi csapadékkal is gazdálkodni persze, vannak olyan művelési módok, amelyek a talajt kevésbé forgatják és több vizet tartanak vissza, és ezek már nálunk is jelen vannak, kérdés inkább az, hogyan váltak be és mennyire tudtuk már adaptálni ezeket a mi viszonyainkra. A nagyüzemi mezőgazdaság tehát nem ott kezdődik, hogy „szántás, tárcsázás”, vannak más eljárások is, bár ezek is többnyire tápanyag és vegyszer igényesek. Egyelőre úgy látszik, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság mint paradigma nem haladható meg, vagy legalábbis a világon még sehol sem sikerült ez, ha sok élelmiszert akarunk termelni.

3.Termőtalaj veszteségek

A kérdés, hogy mennyi éves szinten a valós termőtalaj veszteség az ország egyes részein (erózió és esetleges szervesanyag-tartalom veszteség), és hogy mennyi nyereség is adódik ehhez hozzá. Igen, nyereség lehet az árvizekkel szállított hordalék és az a por is, ami a máshonnan érkezik a Kárpát-medencébe (mivel medencében vagyunk, ide ülepszik is a por). Azzal is kalkulálni kell persze, hogy a száraz és poros talaj felső rétegét elviheti a szél és  egy részét mélyebb területeken árkokba, tavakba, vízfolyásokba fogja lerakni. Én ezt a kérdést nem érzem annyira drámainak mint a vízhiányt, hiszen a nagyüzemi mezőgazdaság már több mint 50 éve hasonló technológiával működik nálunk és a talajaink termőképessége nem csökkent jelentősen. Három másik aspektusból mégis egyre fontosabbá vált a szervesanyag-tartalom növelése és a jó talajszerkezet: tápanyag-gazdálkodás, víztároló képesség és környezetvédelmi célok miatt is. Jó kis összetett problémakör, lehet nekigyürkőzni mérlegeket készíteni és eljárásokat, célokat meghatározni ezek mentén.

4.Tápanyag-ellátás

Alapvetően nem szabad elvárnunk, hogy a talajból több tápanyagot tudunk kivenni mint amit beleteszünk, ezt már egyszer mondjuk ki világosan. Igaz, hogy az alapkőzet is biztosít egy bizonyos tápanyagtőkét és a talajlakó élőlények is képesek belőle felszabadítani, ritkának mondható esetekben a levegő nitrogénjét is megkötni. Mindez viszont jelen tudásunk szerint az élelmiszertermeléshez nem elegendő, kell visszajuttatnunk a talajba mindenképpen szerves anyagokat és alighanem műtrágyát is. Ne kerülgessük a lényeget: az emberiség széklete és vizelete az, ami általában nem kerül vissza a talajba és jelentős mértékű, nettó tápanyagkivonást okoz. Itt megint vannak olyan mérlegek, amiken el kell gondolkodnunk. Létezik még ezen kívül precíziós mezőgazdaság is, ami arra törekszik, hogy a növényekhez juttassuk ki pontosan a tápanyagokat megfelelő mennyiségben és igényben, elkerülve a pazarlást.

5.Más növényeket termeszteni

Amennyiben a klímánk szárazabbá válik, nem lehet pontosan ugyanazokat a növényeket termeszteni mint jelenleg. A búza és árpa még valószínűleg maradhat, de a vízigényes kukorica már aligha, még ha most millió hektáros tételt jelent is. Napraforgó helyett is talán jobbnak tűnik a repce. Meg kell vizsgálni, hogy például a cirok termesztése mennyire járható út annak érdekében, hogy a termésbiztonság javítható legyen. Vagy elméletben például nagy hozamú borsó és bab intenzív, akár üvegházi termesztése is lehetne az élelmiszertermelés egy alternatívája.

6.Megtermelt élelmiszer mennyisége

Jelenleg az ország több mint kétszer annyi élelmiszert tud megtermelni mint amire szükségünk van, ráadásul ennek nagyobb része takarmány, tehát nem közvetlen emberi fogyasztású. Ez azt jelenti, hogy ha a kibocsátott volumen harmadára is csökken a jelenlegihez képest az is elegendő lehet, egy alacsonyabb szintű húsfogyasztás mellett. És akkor még nem is beszéltünk az élelmiszer pazarlásról, ami további hatalmas tételt jelent. Itt van egy olyan politikai szál, hogy például a környezetvédelmi célokkal szemben „fellázadt” holland gazdák előretörése a választásokon esetleg a demokratikus rendszerek egyik válságjelensége. Felmerül egy olyan teljesen abnormális szó is, hogy „ökodiktatúra”, illetve ennek esetleges szükségessége, ami lényegileg egy olyan diktatúra lehet, amely ökológiai okokból (is) szükséges lépéseket kényszerítene a társadalomra. Nagy bajt jelentene egy ilyen fajta rendszer, beláthatatlan következményekkel.

7.Felelős vízhasználat

Itt olyan kérdések merülnek fel, hogy milyen lehet a gazdaságos és indokolt mértékű öntözés (beleértve a pázsitok locsolását is), a víznek legyen egy valós ára, és az ipari vízhasználat is hogyan szorítható keretek közé.

8.Vízgazdálkodás és energetika

Ezek egész Európát érintő kérdések, hiszen ha Európában általában szárazság van, akkor az áram nyáron megdrágulhat a leálló erőművek miatt, ha nem tudjuk ezeket megfelelően hűteni. A vízerőművek teljesítménye is értelemszerűen hiányozni fog. Ez számunkra is veszteség, mivel mi is az energiaigényünk mintegy felét importáljuk és nem mindegy, hogy milyen áron veszünk áramot. Emiatt is fontos a megújuló források, főként a nap- és a szélenergia fejlesztése.

+1 személyes: Az elkényeztetett fogyasztótól való megszabadulás

 Nem lesz magyar üvegházi paradicsom kora tavasszal, ilyesmiről le kell tudni mondani és nagyon sok minden másról is, amit megszoktunk, de nem szezonális. A fogyasztónak jelenleg mindent biztosítanak a cégek és az állam, hogy csak nyugodtan fogyaszthasson, teljesen természetes, hogy mindig van víz és áram amennyi csak kell, mindig van olyan élelmiszer, amit csak szeretne. Erős középosztály teljes kényelemben, és felső osztály még sokkal nagyobb jólétben, - valószínűleg nem lesz többé pár évtized múlva, és ehhez nem kell különösebb jóstehetség. Én legalábbis nem hiszek benne, hogy ez fenntartható lesz akár nálunk is. A lehetséges kiutak ebből a zsákutcából már többé-kevésbé látszanak, a nagy kérdés csak az, hogy milyen úton jutunk el oda: különféle indulatok közt csapongva, ahol mindenki harcol mindenkivel, vagy esetleg belátás és összefoglalás útján.