Remélhetőleg ez nem most fog megtörténni ugyan, de általában a különféle radikális mozgalmak magukban hordozzák ezt a fajta veszélyt, szinte elkerülhetetlenül vezettek és vezetnek a jövőben is össztársadalmi szintű széteséshez. (A szélsőjobb a mostani kormányokat vádolja anarchikus társadalmi viszonyok elősegítésével, de ebből nem következik, hogy ők ne idéznék elő a társadalmak szétesettségét, másfajta módon.)

Az is fontos persze, hogy nem az ördög találmánya mindez: Európa keleti felén a szélsőjobb népszerűsége eléggé érthető. Kezdjük azzal, hogy ennek a régiónak az országai nem érzik úgy, hogy ők valaminek a keleti fele, afféle „függeléke”, tehát szegény rokonai lennének, más szóval jogosultak vagyunk mi is az önmeghatározásra, a saját identitás képzésére. Így például Magyarország sem mondjuk Ausztria gyenge másolata, semmilyen értelemben nem az, hanem nagyon is karakteres ország vagyunk, viszont ehhez vissza kell nyúlnunk a régi történelmi hagyományainkhoz, ily módon viszont közel kerülhetünk az ókonzervatívokhoz, a jobboldali radikalizmushoz is. Ehhez hasonlóan a volt NDK területén szintén nem véletlenül a szélsőjobb lett a legnépszerűbb politikai irányzat. Nyugat-európai országokban eléggé nagy tömegek hasonló perspektívából látják a dolgokat, úgy érzik, hogy a rendszer perifériájára kerültek, de senki nem fogadja el alapból a „másodrendű állampolgár” szerepét. Ezért inkább a rendszer alapjait változtatnák meg, de mivel ösztönös törekvésről van szó, nem tudják és nem is tudhatják, hogy mindez mit vonna maga után.

Némi nagyképűség részemről kijelenteni, hogy én nagyjából tudom, vagy legalábbis eléggé jó sejtéseim vannak ez ügyben, de elmondják és leírják ugyanezt sokan mások is, akik professzionális módon is sokat foglalkoztak a modern kori történelmi és politikai mozgásokkal.

Most fel lehet hozni érvként, hogy az elszabadult liberalizmust egyensúlyozná ki a szélsőjobb konzervativizmusa, csak sajnos ez ily módon nem működik. Ez olyan, mintha azon kellene drukkolnunk, hogy a második világháborúban a náci németek vagy a kommunista oroszok győzzenek oly módon, hogy az egész kontinenst is leuralják. Bár ez csak egy szemléletes hasonlat akarna lenni, a helyes válasz ez esetben nyilván az, hogy egyik se legyen domináns, mert mindkettő hibás ideológia. Nem véletlen, hogy a liberálisok mindenhol törpe pártként működtek, éppúgy, ahogyan a fasisztákra emlékeztető szélsőjobbos képződmények sem voltak annyira jelentősek az utóbbi időkig. Abszolút többségük most se nagyon van még sehol, de lehet hogy pár éven belül már ők viszik majd a prímet és elég jól látható, hogy negatív ideológiaként (kreativitást nem mutató, egyszerű protest mozgalmakról van csupán szó), mit fognak eltörölni, megszüntetni. Egyébként nálunk egy szélsőjobbos ideológiát valló mozgalom van hatalmon már egy jó ideje, vagy legalábbis egyre inkább a szélsőjobb felé hajló politikát folytató kormányunk van, és nem is történt semmi „igazán meglepő”, a nálunk egyre inkább megszokottá vált fejlemények azok, amik várhatóak más országokban is.

A helyzet nagyon egyszerű, mert tizenévesen akik erős középfokú oktatáson szocializálódtak, ők megismerték a nagybetűs európai Kultúrát, és később igényük volt arra, hogy művelődjenek, utazzanak, ily módon a megtanultakat elmélyítsék. Felsorolásszerűen az alábbiakról van szó, a listát lehetne még bővíteni: ógörög racionalitás, római jogi elvek, kereszténység értékei, reneszánsz embereszmény, kulturális sokszínűség, felvilágosodás, tudományos szemlélet, amelyek egyébként egytől-egyig európai gyökerű kulturális értékek. Nyilván akik ezt egy jó színvonalú oktatási rendszerben nem kapták meg és egyre többen nem kapják meg, ők nem lesznek soha olyan polgárok, akik számára ezek a sok ezer éves értékek igazán fontosak, interiorizáltak, ergó nem nagyon lehetnek mérsékelt konzervatív felfogású szemléletűek sem. Akiknél ez az alap megvan és ehhez jön még még szociális, környezetvédelmi vagy gazdaság centrikus szemlélet, akkor lehetnek mérsékelt baloldaliak is, de mindenképp ez az alap. Aki nem ismeri fel ezeknek az elveknek az alapvető jelentőségét a közéletünkben, ő viszont lehet alapból akár baloldali szemléletű is, de mégis a szélsőjobboldalt fogja támogatni, ahogyan erre rengeteg példát látunk nap mint nap.

Ebből az is következik, hogy az európai értelemben vett kultúra, iskolázottság és műveltség, mindezt a szélsőjobb ellenségének tartja, amit a gyakorlati tapasztalatok is egyre inkább visszaigazolnak.

Sokan vannak, akik elfogadják a radikalizmus destruktív szemléletét, mert nem tudják, hogy mit veszíthetnek. Ők körülbelül úgy járhatnak, mint azok az a teheráni egyetemisták, akik az 1970-es évek végén az amerikaiak ellen az iszlám fundamentalisták mellett tüntettek, aztán jól megnézhették magukat, hova kerültek, amikor Iránban kemény iszlamista diktatúra jött létre. (Megint csak hasonlat ugyan, de szerintem a lényeget jól tükrözi.)

Tehát aki elutasítja a modernitást az tudattalanul az azt megelőző állapot mellett teszi le a voksát (nem is tehet mást, mivel az egész destruktív jellegű, nem pedig kreatív). Ami előtte volt az nem más mint a hagyomány, afféle középkorias társadalmi állapot: demokráciáról természetesen szó nincs, hűbéri rendszerek jönnek létre, akár még az állam központi szerepe is csökkenhet a helyi kis királyságokkal szemben. A nagyvárosok lassan tönkremennek, ismét faluközösségek fognak dominálni. Az olyan szövetségi rendszerek mint az Európai Unió megszűnnek, és az országok közötti kisebb-nagyobb katonai konfliktusok is fellángolhatnak a kereskedelmi kapcsolatok visszaesésével párhuzamosan.

Egy példa, ami ezek irányába mutat, hogy mivel Budapest sosem volt a magyar hagyomány valódi tartozéka, hanem a nagyváros csak mintegy százötven éves képződmény, ezért nem véletlen, hogy a szélsőjobb mindig ellenségesen állt hozzá és igyekszik tönkretenni. A helyzet olyan szinten irracionális, hogy az energiatakarékos és tömegközlekedéssel is jól kezelhető nagyvárosi lakásállomány egyre inkább lepusztul, építkezni a fővárosban alig lehet, viszont az agglomerációba tartozó települések annyira felduzzadtak, hogy az úthálózat kapacitása már nem képes kiszolgálni a személygépkocsi forgalmat. A konzervatív kormányzat az embereket próbálja rávenni arra, hogy a kistelepüléseken építkezzenek, ami azért is gond lehet hosszabb távon, mert a kistelepüléseken a házak forgalmi értéke jóval kisebb a városokban levőkhöz képest. Lényegében falu-város küzdelmére is lefordítható a paraszti gyökerű hagyomány és a kulturálisan gazdag modernitás közötti konfliktus, és itt nem is kérdéses, hogy a radikalizmus melyik oldalt támogatja.

Most nyilván nagyon sok olyasmi történik a nagypolitikában, ami ebbe a gondolatmenetbe nem illik bele, esetleg ellent is mond ennek. A hosszabb távú tendenciát nézve mégis azt kell mondanunk, hogy sokan úgy akarják megdönteni a kapitalizmust és a nyugati világrendet, hogy cserébe nem kínálnak semmit, ergó egy régebbi, jóval primitívebb állapotot állítanak majd vissza, ha úgy tetszik egy új középkort. A radikális politika jellemzője még az is, hogy teljesen elvtelenül összefog a másik radikálissal, lásd Putyin és Észak-Korea esetét, de lehetne említeni a magyar kormány belorusz kapcsolatait is. Ezen a ponton árulja el az igazi természetét, az ideológiai alapú erőszakosságát, a cél a társadalom átalakítása tűzzel-vassal, vagy inkább egy régi állapot vissza alakítása.

Nincs olyan, hogy „milyen szimpi csávók” ezek a fekete ingesek (vagy egyéb radikálisok), majd jól odacsapnak és féken tartják, kiegyensúlyozzák. Egy csodát, nagyon is ki fogják számlázni, megfizettetik az árát ugyanúgy azokkal is, akik valamiféle szimpátia alapon őket támogatták. Ez nem sportverseny, hogy kinek drukkolunk, itt a tét sokkal komolyabb, mondjuk a civilizációnk léte vagy nem léte. Na persze tudom, hogy minden változik és ez is változik, a civilizációnkra is igaz ez, de a radikalizmus a totális tévút (éppígy az összes forradalom is mind tévút volt), vele szemben mindig a fokozatos változás lehet csak megoldás. Vagy ha mégis radikális, legyen legalább tudatos, és mutassa meg, hogy hova szeretne eljutni, mi az egész igazi hozzáadott értéke.

Még egy filozofikus gondolat, hogy minden agresszív radikális mozgalom arra épít, arra az ősi hagyományra, hogy „Nincs annyi, ami mindenkinek elég.” Ez a gondolat talán ezer évekig igaz volt, viszont az utóbbi évszázadok történelme egyértelműen cáfolja. Ráadásul egy eléggé földhözragadt ideológiáról van itt szó, ami az emberi szükségletek valódi természetével nem foglalkozik. Igazából senki nem érti jól az emberi szükségletek valódi természetét, sem a liberalizmus sem a konzervativizmus, semelyik ideológia.