Nem is volt helye egészen 2012-ig, akkor került a programba, egy újfajta felfogásnak megfelelően, hogy olyan nőiesnek egyáltalán nem mondható sportágak mint az ökölvívás és a birkózás is bekerülhetnek a nemi egyenlőség jegyében. Én ezt a fajta döntést mindig is kritizáltam, megjegyzem, hogy sem a szinkronúszásban sem a ritmikus sport-gimnasztikában nincsenek férfi versenyszámok és ha ez kevés, akkor további női sportágakat is lehetne még találni némi kreativitással. A női szervezetre az ökölvívás nyilvánvalóan káros hatással van (a férfire is, azonban a fejvédő ezt valamennyire semlegesíteni volt képes, amíg használták). Hölgyeknek való sport az lenne, ha például evező végén két nagy szivaccsal próbálják lelökni egymást egy keskeny pallóról.
A magyar olimpiai bizottság meglovagolta a közhangulatot és elnézést, de némileg hülyét csinált magából, amikor tiltakozott az ellen, hogy Hámori Luca egy férfi kinézetű nő ellen álljon ki. Ha a nők épségét tartják fontosnak, akkor egyáltalán mért indítottak versenyzőt ebben a sportágban? Tisztelet az olyan kivételeknek, akiket nem kapott el a gépszíj mint Erdei Zsolt és Schmidt Pál, akik higgadt nyilatkozatot tudtak tenni, és a NOB döntését szabályszerűnek tartották.
Kétségtelen persze, hogy felül kell vizsgálni a olimpia előtti szexvizsgálatok módszertanát. Volt már számos, a mostanihoz teljesen hasonló eset a múltban, a legismertebb Semenya esete, akik másodperceket vert az egész női mezőnyre 800 méteres síkfutásban, sokakat fosztva meg a világbajnoki vagy olimpiai cím lehetőségétől, vagy esetleg elvette a kedvüket az egész versenyzésről.
A magyar alaptörvény szellemiségével is ellentétes a Magyar Olimpiai Bizottság nyilatkozata, hiszen abban az szerepel, hogy akit születésekor nőnek nyilvánítottak, az örökre nő is marad. Hámori Luca ellenfele tehát a a magyar jogszabályok szerint jogosan szerepelne a női mezőnyben. Akik az alaptörvényt szövegezték nem tudják többek között azt sem, hogy mennyi biológiailag férfi (xy kromoszómával rendelkező egyén), él nőként, a nemi szervei is a nőnek felelnek meg. A születés előtti rendellenességek között előfordul olyan, hogy az y kromoszóma nem tud aktivizálódni, és ilyenkor kislány fog születni, ami nem is annyira ritka, dán kutatók szerint náluk mintegy 15000-re tehető ezen egyének száma. A kutatók nyilván fognak majd erről még írni és beszélni, mindenesetre a nemi identitás nem mindig olyan fekete-fehér dolog, amilyennek a kormányzat láttatni szeretné.
Ez nem az egyetlen eset, amikor a MOB hülyét csinált magából, bár itt inkább az úszószövetség az, akinek képben kellett volna lennie Milák Kristóf felkészülésével kapcsolatban. Most mindenki néz ki a fejéből mint Paff a bűvös sárkány, hogy milyen edzések lehetnek az arany- és az ezüstérem mögött. A sportoló hallgat, ami szintén érthetetlen, ez az egész úgy ahogy van am blokk nagy blama az egész úszósportnak.
Volt még egy eset az olimpiai megnyitóval kapcsolatban, amire ráugrott a fél média, amikor az egyik élőképet Leonardo az Utolsó vacsora c. képének paródiájaként azonosítottak be, ebből volt a nagy felhördülés. Holott nyilván semmi köze nem volt hozzá, a kereszténységnek annyi köze van az olimpiai mozgalomhoz, mintha felütünk egy szótárt és egy szóra tetszőlegesen rábökünk, ennek is kábé annyi köze lesz az olimpiához mint a kereszténységnek. Itt komoly árnyékra vetődés, vagy lufifújás esete forgott fel, kinek hogy tetszik. A dolog pszichológiája az volt, hogy a kormánysajtó vérebei árgus szemmel nézték, hogy a gyűlölt imperialista franciák mikor követik el az első nagy hibát (szerintük), transznemű egyedek megjelenése és hasonlók révén, mikor lehet egy sok órás műsorfolyamból azt az egy percet kiemelni, ami szerintük világraszóló botrány. A kontextus, meg hogy a megnyitó miről is szólna, milyen értékeket jelenít meg, az árgus szeműeket sosem érdekelte, pedig erről tényleg lehetne eszmét cserélni, vitát folytatni.
Az olimpia a versenyzők számára arról szól, hogy világra szóló kiugró sikert érjenek el, vagy legalább aktív részvevői legyenek egy nagy világrendezvénynek. A nézők számára nem annyira erről szól, sokkal inkább különféle drámákról és vicces esetekről. Flegma török céllövőről, a verseny közben a vécébe beszaladó kerékpárosról, nagymama kort elért kínai származású pingpongozókról különféle nemzeti színekben, a szennyezett Szajnában való úszással való poénkodásról és ehhez hasonlókról. A sport ugyanis alapvetően JÁTÉK. Aki bemerevedik és befeszül valamilyen nagy nacionalista pózba, az pont a lényeget nem fogja érteni.
