Szerintem majdnem mindannyian feltesszük magunknak a fenti kérdést, "Ó, Uram istenem...", amikor nap mint nap a hülyeség újabb formáival találkozunk. Persze mások hülyeségét mindig sokkal könnyebb észrevenni mint a sajátunkat.
Umberto Eco, nagy műveltségű olasz író egyik regényében az alábbi embertípusokat különbözteti meg: vannak az idióták, a hülyék, a buták és a bolondok, több embertípus nincs.
Mai közéletünkre lefordítva az idióták azok lennének, akik számára a gondolkodás fárasztó és nem képesek többre, mint mások véleményét elfogadni, a nyájszellemet követni. A hülyék azok, akiknek érzékük van arra, hogy egy adott helyzetben hogyan tudják magukat kínos helyzetbe hozni és nevetségessé tenni. Egész iparág épült már erre, a kertévék és a bulvársajtó abból él szinte, hogyan tudnak a különféle "celebek" a legváltozatosabb módon hülyét csinálni magukból. Az együgyű pógároknak valamiért jól esik azt látni, mondjuk a zsibabsztó napi munka után, hogy a (tehetségüket nem bizonyított, de valamilyen okból kifolyólag felkapottá vált) marketing termékek még náluk is sötétebbek. A buták azok, akik hosszú tekervényes gondolatmenetet fogadnak el, amelyek ugyan tetszetősek, de van bennük pár "apró" logikai hiba, csúsztatás mert a vége az lesz, hogy 2x2=5. (Léteznek ilyen típusú matematikai álbizonyítások is.) A demagógok jól megélnek a túlbonyolított agyalmányaikból. Végül a bolondok a negyedik típus, akik valamilyen eszme fanatikusává válnak. Ugyanazt mondják mint a magnószalag, nem meggyőzhetőek. Egy fanatikusan vallásos vagy egy szélsőséges balos- vagy jobbos felfogású csak akkor fogja figyelembe venni azt, amit mondasz neki, ha egyébként tisztelitek egymást, ha van közöttetek más alapokon álló kapcsolat, különben újra meg újra felteszi a régi lemezt. Sajnálatos módon gyakorlatilag mindenki beleesik időnként minimum az egyik fajta hibába, teljesen normális ember gyakorlatilag nem létezik.
Felvetődik a kérdés, hogy van-e valamiféle tendencia az emberi történelemben, az értelem javára a hülyeségekkel szemben?
Bár léteznek különféle mítoszok valamiféle boldog "aranykorról", tudományos bizonyítékokkal ezek nem támaszthatóak alá. A vadászó-gyűjtögető ember agytérfogata nagyobb volt a mai emberénél, és bár az agytérfogat és az intelligencia között nem nagyon van összefüggés, elképzelhető hogy régebben a zsákmányszerzés és mindennapi túlélés sokkal nagyobb agymunkát igényelt a későbbi, elkényelmesedett életmódunkhoz képest. Az is feltűnő, hogy az ókorban az emberek viszonylag kis létszámú csoportja milyen fantasztikus gondolkodókat volt képes kitermelni, akik a kor szintjéhez képest zseniális meglátásaikkal egész tudományágakat alapoztak meg. Az európai középkort ezzel szemben többek között azért nevezzük sötétnek, mert a vallási fanatizmus sok évszázadon át jobban áthatotta a mindennapi életet, és nem csak az átlagember, hanem még az akkori vezetők egy része is mai szemmel igen csak gyerekesnek tűnik. Akkoriban az arab kultúra sokkal felvilágosultabb volt: az arab uralom alatt álló Észak-Afrikát, Nyugat-Ázsiát és Dél-Spanyolországot foglalta magába, egy vallásilag és kulturálisan heterogén közeg, ahol az értelmiség számára egy közös nyelv (mint előtte a görög, később a latin, a francia majd az angol) nagyban segítette a kommunikációt: A civilizáció Európába a mohamedán vallás dominálta arab nyelv közvetítésével érkezett meg ismét.
A felvilágosodás és a racionalizmus egy új esélyt, egy új fejlődési fokot jelentett az emberiség számára. Azonban az értelmiségre is kiterjedő önhittség és anyagiasság miatt a racionalitás a legvadabb eszmék szolgálatába állt - a 20. századi történelem nagyrészt ennek a különféle példáit mutatja. A század vége felé az életidegen ideológiákból való fokozatos kiábrándulás és a magasabb szintű iskolázottság megint reményt adott nekünk, amely egészen a digitalizáció korának eljöveteléig tartott. Manapság a különféle kütyük használata az IQ csökkenését jelzi előre: nem csak fogalmi gondolkodás készségét értve alatta, hanem például a tájékozódásét is, - amely a GPS használata miatt elsorvasztja a férfi nemnek az önfeláldozó harciasság melletti másik jellegzetes készségét is. (Ehhez jönnek még olyanik mint a férfi-női bérkülönbségek kiegyenlítése és a genetikai manipuláció, amelyek a férfiakat egyre inkább fukciótlanná tehetik a társadalom életében.)
A növekvő társadalmi különbségek szintén a hülyeség terjedését segítik
Az USA-ban több társadalmi csoport is eléggé lecsúszott helyzetben van, vagyona nem gyarapszik vagy csökken és nem nagyon vannak kilátásai az előrelépésre: az egyik ilyen a középső államokban élő "vörösnyakúak" rétege, akik segélyből és alkalmi munkákból élnek, fegyvert hordanak, horgásznak és vadásznak (nyilván sokat vannak a napon, onnan kapták a nevüket), adót nem fizetnek és Trump elnök bigott hívei. Másik ilyen a főként a déli államokban a bűnözésből élő feketék nagy tömege. Mindkét csoportra jellemző, hogy erősen alkoholizál és drogozik, abszolút iskolázatlan, műveletlen és a saját kis körein kívül nem nagyon érintkezik másokkal. Akik ilyen családokba születnek, gyakran már a startnál feladják: az állami oktatási rendszer gyengesége miatt már az elején lemaradnak, és leginkább olyan alacsony szintű melót kaphatnak, amit bevándorlók náluk kevesebb pénzért és jobb minőségben végeznek el. Nyugat-Európában is vannak bőven munkanélküliek, drogosok, akik segélyből tengődnek és nem akarnak vagy nem tudnak a napi taposómalomban részt venni, nálunk több tucatnyi kistelepülés lakói élnek a puszta vegetálás szintjén.
Az igazi nagy feladat világszerte, hogyan lehet ezeket az embereket is bevonni, az ő készségeiket is hasznosítani. (Ugyanis az IQ-val mérhető készségeken kívül van sok egyéb, amelyet a mai társadalmak nem nagyon fizetnek meg.) Amíg ez nem valósul meg, vagy pedig úgy érzik az ilyen emberek, hogy kihasználják őket és az életük reménytelen, addig mindenféle hülye ideológiákhoz fognak csatlakozni, laposföld hívőkhöz, oltás-ellenesekhez, chem-trail hívőkhöz - ami nem azt jelenti, hogy ők ennyire idióták lennének, sokkal inkább egyfajta dac és ellenállás kifejezése mindez. Nem tartom igaznak, hogy a Facebook és általában a digitalizáció az, amely növeli a társadalom megosztottságát: az emberek e nélkül is a saját csoportjaikat keresik és a hozzájuk hasonló értékeket vallókkal tartják a barátságot. A társadalmak szétszakítottsága nem a digitalizáció miatt alakult ki.
A rendszerváltás utáni magyar társadalomban is megvannak a hülyeségek tipikus formái
A rendszerváltás után történtek értelmezése erősen vitatható: nincs elég információ és rálátás, a korszak még nem eléggé feldolgozott. (Én például biztos vagyok benne, hogy a gazdaság szétveréséért nagyobb felelősség terheli az 1990 előtti kormányokat mint a rendszerváltás utániakat, ezt majd a jövő történészei jobban meg fogják tudni ítélni.)
Ettől eltekintve is az értelmiséget erősen megosztja a tisztánlátás hiánya, mert mindenki a saját vesszőparipáit hajtogatja és az értelmes eszmecsere nagyon ritka. A különféle vélemények között sokszor nincs akkora különbség tartalmilag mint formálisan: a szóhasználatban és eltérő hangsúlyokon hajlamosak vagyunk fennakadni, ezáltal azt érjük el, hogy a hatalom tökéletesen kihasználja mindezt és manipulálva egymással szembefordítja a különféle értelmiségi csoportokat. A humán értelmiségre jellemző egyfajta távolságtartás és gőg, az empátia hiánya és annak fel nem ismerése, hogy mindenkinek megvan úgymond a saját magához való esze, tehát leginkább azt mondja, amit saját érdekében állónak tart, amivel a saját helyzetét javíthatja. És mivel manapság az állami befolyás számos területen igen megerősödött, egyre többen váltak függővé az államtól egzisztenciálisan, emiatt sokan követik az állami politika fő vonalát, a NER ideológiáját.
A politikai véleménynek csak azokban a közösségekben nincs jelentősége, amelyek nem függenek sem állami irányítástól sem állami megrendelésektől. Például a világpiacra dolgozó gyártó vállalatoknál mások politikai véleménye gyakorlatilag senkit nem érdekel, mert nem jelent hasznos információt. Közismert, hogy csak az államtól független egzisztenciák nagy száma biztosíthat polgárosodást és valódi demokráciát. Nálunk azonban a kapitalizmus tagadása nem annak fejlesztését, hanem lényegében feudális hűbéri rendszer visszaállítását jelenti: például a Fidesz-közeli új milliárdos elit létrejöttében a kisebb probléma a vagyonszerzésük igazságtalan volta, mint amennyire az, hogy - a rendszerváltás utáni szoci vállalkozókhoz hasonlóan,- vagyonukat leginkább az összeköttetéseiknek köszönhetik, ezért ha megváltozik a széljárás, akkor a cégeik (amelyek világpiacon kevéssé versenyképesek) könnyen összeomolhatnak. Ráadásul a hirtelen jött sok pénz erkölcsileg káros hatású az emberekre és csökkenti a társadalmi felelősségérzetüket.
A józan racionalitás terjedését többek között az alábbi lépésekkel lehetne elősegíteni:
1.Az oktatási rendszer megreformálása (gyakorlatias, különféle készségeket elismerő oktatás)
2.Élethosszig tartó tanulás és személyiségfejlesztés
3.A demagóg politika mozgalmak támogatásától való elfordulás, józan vitakultúra
4.Kommunikáció és közösségi élet javítása, mások eredményeinek és gondolatainak elismerése
5.Környezetvédelem: zéró kibocsátás elérése (szén-dioxid, műanyagok stb.), takarékosság és újrafelhasználás. Melegedő bolygón, kaotikus életmód mellett lehetetlenné fog válni a józan, "hideg fejjel történő" történő gondolkodás.
6.Természetes életmód és természetközeliség
7.Érzelmi intelligencia fejlesztése
