Évtizedekkel ezelőtti történtet, megérkezett hozzánk az orosz egyetemi hallgatóknak egy csoportja: már messziről felismerhetőek voltak az egyen farmeröltönyükről. Volt egy Borisz köztük, aki néha kissé másként öltözködött, a társai azt mondták róla, hogy ő egy olyan „amerikányec”. Én most hozzá hasonlóan felvállalom, hogy nem követem a jelenlegi közgondolkodás szabta divatot, leszek inkább az ördög ügyvédje, az amerikaiaké, sőt mi több, igen népszerűtlen módon, az amerikai világpolitikáé.
Nyilván nem az amerikai népről magáról szeretnék beszélni,- amelynek közel fele legalább olyan konzervativ, mint a magyar emberek nagy többsége, nem pedig olyan mint a krimik, sorozatok és akciófilmek mutatják. A velük kapcsolatos sztereotípiák mennyiben jogosak vagy sem, ezt most nem tartom fontosnak, az amerikai vezetés viselkedése lehet merőben más mint az átlagpolgároké.
Egy másik kérdés, hogy az amerikai politikai vezetés mennyiben gonosz vagy nem gonosz, szintén csak kis mértékben érdekel (más különben nem is lennék az ördög ügyvédje). Soha nem volt szimpatikus számomra az a hatalmi arrogancia, amely az USA közel-keleti politikáját annyira jellemzi. Az időnként rendkívül agresszív közel-keleti katonai fellépés okai közé sorolom én is, mint oly sokan mások az ottani olajkincset, amelyre az egész USA gazdaság épül, az izraeli lobbi hatását, valamint a hadiipari és katonai lobbit (a fegyverek kipróbálására alkalmas terep keresését). Iraki és afganisztáni bevonulásukat egyáltalán nem helyeseltem, és ők is ráébredtek, hogy olyan ellentmondásos történetekbe csöppentek bele, amelyekből jól kijönniük aligha sikerül. Ez szintén közismert. Amit viszont gondolok, hogy az eseményekre a hatásuk egyrészt kétarcú, másrészt pedig végső soron nem olyan jelentős, mint a legtöbben feltételezik.
Attól kétarcú, azaz a negatív és pozitív hatásai azért nehezen elkülöníthetőek, mert nem tudjuk, mi lett volna pontosan a legcélravezetőbb politika a világnak azon részén. A közel-keleti problémák összetettek, éppen olyan keveset tudunk az ottani helyzetről mint mások mondjuk a határainkon kívül élő magyarok problémáiról. Amikor az egykori Jugoszlávia utódállamaiban polgárháború tört ki, akkor tudtommal szinte senki sem ellenezte, hogy az amerikaiak rendet csináljanak. Az amcsik voltak az egyetlenek, akik határozottan felléptek a szerb agresszió ellen, az USA bombázásai hozzájárultak ahhoz, hogy leállt a vérontás. Az EU és az ENSZ békefenntartói tétlenül nézték a mészárlásokat. (Apropó: honnan is jöttek a menekültek tavasszal? A Balkánról. Nyilván, mert hasonló problémák vannak ott is, mint a Közel-keleten, államok kerültek az összeomlás szélére. Hány éven keresztül is állomásoztak Boszniában a békefenntartók?)
Ha van egy szuperhatalom egy térségben, legyen az akár a régi Szovjetunió vagy az USA vagy akár a régi Római Birodalom, az a hatalom, legalábbis a saját érdekszférájában nem fogja eltűrni a háborús helyzetek eszkalációját. Méghozzá azért nem, mert az instabilitás országról országra terjed és őt magát is meggyengítheti, ezt elkerülendő, egy alapszintű stabilitást biztosít. Tény az is, hogy amíg az USA a GDP 10%-át költi a hadi kiadásokra (esztelen módon sokat és fenntarthatatlan módon sokat költ), addig Magyarország kevesebb mint 0,5%-át, így a NATO rendszerében leginkább csak potyautasok vagyunk. Kérem, miről is beszélünk itt?
(Lehet, hogy sokan nem értenek mindezzel, sőt felháborodnak. Talán egy kicsit érdemes magunkba is nézni, hogy esetleg nem azért háborodunk-e fel, mert nagyon szeretnénk harcolni valami ellen, amihez kellene valamiféle célpont és végül túlságosan is magának a harcnak a megszállottjai vagyunk? Nota bene: domináns szuperhatalom hiányában, közel hasonló erejű nagyhatalmak vetélkedése világháborúkhoz vezet, mint azt láttuk.)
A kétarcúság mellett a másik ami fontos, hogy az amcsiknak valószínűleg nincs akkora szerepük a konfliktusokban, mint sokan feltételezik. Egyszerű lenne a világ, ha minden ami rossz egyetlen gonoszra visszavezethető lenne, sokan így szeretnék látni, de sajnos a tények ezt nem támasztják alá. Afganisztánban a teljes káosz már a Szovjetunió bevonulása utánra datálható, ott még az amerikaiak előtt polgárháború söpörtek végig az országon. Líbiában, Egyiptomban, Tunéziában, Szíriában az ún. „arab tavasz” mozgalma nem tudta volna a diktátorokat megbuktatni, ha nem jött volna létre ellenük egy növekvő elégedetlenségi hullám. (Mesebeszéd, hogy egy maroknyi felkelő képes lenne erre.) Az „arab tavasz” káoszt hozó forradalmaiban persze lehetett szerepe az USA-nak, mert valóban törekedett például a szíriai Assad megbuktatására, az viszont valószerűtlen, hogy minden országban az USA keze „tette be a lábát”. Manipulációs szerepe nem mindig kizárható, azonban a felfordulásokat leginkább már lappangó társadalmi feszültségek elkerülhetetlen kirobbanása váltotta ki.
Arról van szó, ugyanis, hogy például Szíriában (és az egész arab világban) a népszaporulat igen magas, és amikor a növekvő kínai és indiai középosztály kereslete felveri a világpiaci élelmiszerárakat (2007-től az árak meredeken emelkedtek), az élelmiszer az arab világban is megdrágult és egyre kevesebben voltak képesek egy elfogadható szintű táplálkozást megfizetni (főként egy elsivatagosodó mezőgazdasági termelés mellett). A konfliktus kirobbanása ilyen helyzetekben csak idő kérdése, és egy ördögi kör, hogy a gazdasági termelés a zavargások miatt csökken, a turisták elmaradnak (turizmusból származott például Szíria bevételének 20%-a), emiatt még nagyobb lesz a nyomor és elkeseredettség, ami tovább fokozza az erőszakot. EZ AZ ÚT VEZETETT VÉGÜL ODA, EZ A FŐ OKA ANNAK, hogy létrejöttek olyan radikális alakulatok, mint az Iszlám Állam. A történet számomra dióhéjban ez, és csak sokkal kisebb mértékben a különféle gonosz emberek aknamunkája, akik itt-ott rátehettek egy lapáttal. A népáradat megindulása Európa felé pedig megint egy logikus következménye a kialakult helyzetnek.
Az iszlám terror maga is egy ördögi kör miatt eszkalálódik. Az arrogancia fokozza a terrort, a szuperhatalom visszavág, emiatt megint erősödik a terror szelleme. De kérdem én: Hol volt az USA Nigériában, amikor a Boko Haram terrorszervezet elkezdte ámokfutását? Vagy épp az a baj, hogy nem voltak ott, vagy hogy is van ez? Nem mellesleg Nigéria a világ egyik leggyorsabban növekvő népességű országa. És hogy volt ez Ruandában a hutuk és tuszik közötti polgárháború esetében? Afrika leginkább túlnépesedett országáról van szó.
És még valami, hogyan határozható meg a mai közel-keleti helyzetben a volt gyarmattartók (franciák és angolok) felelőssége? Több mint hatvan évvel a volt gyarmatok felszabadulása után ez már aligha megállapítható. Egyrészt viszont van felelőssége az egész iparosodott társadalomnak az éghajlatváltozásban, másrészt pedig a volt gyarmattartóknak is lehetett az országhatárok meghúzásában. Ugyanis különféle vallású és nemzetiségű közösségek kerültek egy országon belülre, ami különösen feltűnő Szíria esetében. Az eltérő vallásúak, többféle kultúra egymás mellett élése nehéz gazdasági helyzetekben a tapasztalatok szerint zavargásokhoz, háborús állapotokhoz vezethet. (Ami valóban nyomós ok arra, hogy a bevándorlás Európába csak nagyon szabályozott módon, fokozatosan történhet.)
Mindebből adódik egy olyan következtetés, hogy igen is be kell avatkozni, ha az USA kivonul, mert már kevésbé érdekelt a térségben, akkor Oroszországnak és EU-nak, elsősorban gazdasági eszközökkel. Merthogy az USA valószínűleg más térségekre fog koncentrálni: a palaolaj miatt számára kevésbé fontos már ez a térség és a költségvetése sem bírja ekkora haditechnika fenntartását.
A lényeg a lényeg: zavarhat ugyan minket egy szuperhatalom arroganciája, viszont később könnyen visszasírhatjuk, hogy nem volt olyan hatalom, aki rendfenntartóként lépett volna fel. Az iparosodott országoknak, EU-nak, oroszoknak és az amerikaiaknak (sőt Törökországnak, Iránnak, Szaúd-Arábiának is) a közös felelőssége és érdeke egyaránt, hogy a térségben rend legyen és a terrorizmusnak ne legyen táptalaja, amire építhet.
