Az a középosztály, amely a nyugati társadalmak gerincét képviseli, mostanra már mindenhol válságba került.
Az USA középosztályának virágzása és nyomorúsága.
A gazdasági válságot megelőző évtizedekben a népesség több mint fele középosztálybelinek számithatta magát, ma már az alsó osztályok létszámban beérték és ezzel együtt csökkent a jómódúak aránya is.
A középosztály csak azokban az országokban bővül jelentősen, ahol évi 5% vagy annál nagyobb a gazdasági növekedés üteme (Kina, India, egyes latin-amerikai országok). Ezzel szemben viszont a „fejlett” nyugaton az évi átlag 2-3%-os gazdasági növekedés legnagyobb mértékben a leggazdagabbaknál csapódik le, egy kevés jut még belőle a szegényebbeknek, viszont a középosztály jövedelme stagnál már a 80-as évek közepe óta:
Amig az alsó néposztályok célja megfelelő cipő, ruházat, bicikli, elegendő táplálék csupán, a középosztály már jóval igényesebb. A középosztály életmódjának ismérvei: egy (jó állapotú) saját gépkocsi, különféle elektronikus kütyük, üdülés évente 2-3 alkalommal, egészséges táplálkozás és igényes szórakozás. Ezzel szemben nincsenek tartalékai, befektetésekkel, anyagi megtakaritással alig rendelkezik.
Hogyan lehetséges, hogy a „nyugati” középosztály ilyen mértékben zsugorodik, milyen okokra vezethető ez vissza?
Egyrészt a gazdaság jellege változott meg a múlt század utolsó évtizedeiben. (Amely időben egybeesett a magyar rendszerváltozással és felerősitette a rendszerváltás termelte egyenlőtlenségeket.) Növekedett a gépesités, automatizálás, amely jobban sújtja a középosztályt mint az alsóbb rétegeket, akiknek a munkája kevésbé automatizálható (pl. takaritó, pincér, gépkezelő, asszisztens stb.) A liberalizmus térnyerése is a gazdag rétegek általi pénzfelhalmozásnak kedvezett, az állami bevételek és ezzel együtt az újraelosztás szintje relative csökkent.
Az elektronizálódó világ maga is hozzájárul mindehhez: egyik oldalon ott a rengeteg kütyü, amelyet fenn kell tartani és időnként cserélni is kell. Másrészt pedig az idősödő középosztálybeli keresete nagy eséllyel csökken: az új generációk tanulékonyabbak és jobban alkalmasak a számitógépek kezelésére. Nem beszélve az ún. fejlődő országbeli munkavállalók jelentette konkurrenciától, akik sokkal igénytelenebbek nála, viszont egyre komolyabb vásárlóerőt képviselnek. Az emelkedő energia és élelmiszerárak is megnehezitették az elkényelmesedésre hajlamos nyugati középosztály tagjainak helyzetét az utóbbi évtizedekben.
Ezen túlmenően a középosztály sajátosságaiban is keresendő, hogy amit nappal felépit, az estére leomlik. Alapvetően anyagi célok a meghatározók számára, az elért kényelmi szintről nehezen mond le. A kényelmessége és mohósága jól manipulálható, elsősorban reaktiv és kevésbé kreativ (a dolgok után kullog, nem igyekszik az események alakitója lenni). A nagyvárosi emberre különösen igaz, hogy atomizált és ritkán vesz részt alkotó, egymást segitő emberek közösségeiben. A középosztály nagy része még a gyermeknevelést is feláldozta kényelme érdekében, amelynek szintén manapság kezdjük inni a levét.
A magyar középosztály helyzete.
A vásárlóerő jelentős része mindenhol a középosztályhoz köthető, ez alapján a sor vége felé kullogunk az EU-ban és a régióban is. A szlovák vagy lengyel polgár is minimum10-15%-kal többet költ mint a magyar, a többiekről nem is beszélve.
Egyesek megkérdőjelezik, hogy beszélhetünk-e egységes magyar középosztályról (l. a hires körte alakú diagramot). A legtöbbünk helyzete igen bizonytalan és küzdenünk kell a lecsúszás ellen. A mindenkori hatalom az esélyeket jelentősen befolyásolja: látható például, ahogyan az Orbán-kormány a pedagógus elittel szemben eljárt: az értékelések bevezetése és az előléptetési rendszer leginkább a hatalom számára konform magatartást dijazza. Hasonló megállapitás tehető a közszolgálatban dolgozókra. A középosztályból való lecsúszásra egyáltalán semmilyen védelem nincs az állam részéről, a felemelkedés útja viszont leginkább a mindenkori hatalom kedvezményezettjei előtt nyilt meg: pártbizalmiként dolgozó vezetők, állami megrendeléseket kapó vállalkozók, a trafikpályázatot vagy földbérletet nyert megbizható „jó elvtársak”.
