Unortodox

A 2010-es Orbán kormány „unortodox” gazdaságpolitikát hirdetett, amivel alapvetően nem is volt semmi baj. A kevésbé gazdag, a legfejlettebbektől elmaradt országok gazdaságára csak részben alkalmazható a közgazdaságtani ismeretek 1x1-e. Nem létezik egyfajta biztos recept - az IMF által szorgalmazottak is rendre csődöt mondtak,- olyan gazdaságfejlesztésre, amely az országok többségénél középtávon beválhat. Például szükség van egyfajta piacvédelemre, a hazai vállalkozások előnyben részesítésére a külföldiekkel szemben, és sok olyan, józan ész diktálta intézkedésre, amelyek nem csak rövid távon használnak, hanem a hosszú távú kilátásokat sem rombolják. A hosszú távú fejlődés azonban már többek között olyan tényezőktől függ, mint a jó intézményrendszer (közigazgatás, iskolarendszer, egészségügy), a korrupció csökkenése valamint az együttműködés és bizalom szintjének növekedése a társadalom egészében, - amelyeket illetően bőven merülnek fel kérdőjelek...

Illiberális

Az idő elteltével kormányunk működése során egyre nagyobb szerephez jutottak a különféle ideológiai elemek. (Ezt a mondatot úgy is lehetne magyarítani, hogy a kormányzati ideológusok egyre vadabb marhaságokat találtak ki.) Így például az „illiberális” szó használata másfajta politikai táborok és ideológiák felé való üzengetésként is felfogható. A „liberális” azonban nem azt jelenti, hogy valaki általánosságban a liberalizmus híve, mint inkább, hogy egy adott kérdésben megengedőbb felfogású. Ennek folytán ha valaki következetesen „illiberális”, az szükségszerűen korlátozó felfogású lesz, szélsőséges esetben diktatórikus. Kormányzati törekvés az állampolgár életének aprólékos szabályozása, ezt bizonyítja az óriási jogszabály tenger, amely terjedelmében messze felülmúlja a megelőző húsz év (!) termését is. A Fidesz-kormány mindent újra szeretne írni, azonban az aprólékos jogi szabályzásra épülő kormányzati munka láthatóan kevésbé segíti elő az állampolgár jólétének növekedését, ezért kimondottan bürokratizmusnak nevezhető.

Politikailag inkorrekt

Ezt a szót nem használja a kormány, hanem azt mondja, hogy politikai korrektség mozgalmát utasítja el. Minthogy, hogy nálunk a közoktatásnak nem része az, hogy mit is jelent a „PC' felfogása a gyakorlatban, a szó megint homályos értelmű, innen jön az, hogy nem szükséges az ellenféllel szemben korrektnek lenni, a más véleményűekkel szemben az inkorrekt magatartás is megengedhető (amely a közéletünkben semmiképpen sem újdonság, sőt az „anyázás” már eddig is a szokásjog része volt). A pontos kormányzati kommunikáció az lett volna, ha a kormány azt hangsúlyozza, hogy a nyílt beszéd híve, a problémák kimondásáé nem pedig elkenéséé, amely gyakori jellemzője a magukat „politikai korrektség” talaján állónak vélő mozgalmaknak. A tapintat hiánya, mások érzékenységének figyelembe nem vétele azonban semmiképpen sem olyasmi, amit bármilyen kormányzatnak jó lelkiismerettel propagálnia szabadna. Kivéve persze, hogyha tudatos célja a harc és az ellentétek élezése.

A negatív felfogások destruktívak

A negatív felfogás minden esetben harciasságot tükröz, és alapvetően destruktív törekvéseket mutat. Ez bármi esetben igaz, ha a mondatok arról szólnak, hogy mit „nem”, és kevésbé arról, hogy mit „igen”. Tehát arról, hogy mit romboljunk le (pl. a bankok pénzteremtési gyakorlatát, a kizsákmányolásra épülő munkamegosztást, a multikat), nem pedig azt, hogy mit fejlesszünk (alternatív pénzkölcsönzést, méltányosabb bérezést, helyi kistermelést). Az előbbi sokkal könnyebb az utóbbinál, hiszen egyszerű, primitív ösztönökre épül. Az utóbbihoz azonban lényeges tárgyi tudás, elmélyültség és rengeteg türelmes aprómunka szükséges.