Érettségi kérdés lehet

„Az első világháború kitörésének okai...” kezdetű tétel. A ma történészei azonban már jórészt másként látják az egész témakört mint amit az iskolában tanítanak. A történelmi események világos megítéléséhez leginkább időre van szükség valamint olyasmire mint a különféle ideológiáktól való távolságtartás.

 Először is felmerül a kérdés: tényleg világháború volt? A legfontosabb hadi események Európában zajlottak és habár olyan Európán kívüli országok mint Ausztrália, Új-Zéland és legfőképp az USA is részt vettek benne, nem voltak jól kiképzett, harci tapasztalatokkal rendelkező egységeik, inkább a gazdasági támogatás volt jelentősnek mondható a tengeren túlról. Emiatt jobbnak tartom a Nagy Háború vagy Nagy Európai Háború megnevezést.

Másrészt kérdéses az is, hogy tényleg az első-e a világháborúk sorában. Ha világháborúnak azt nevezzük, amelyekben az adott kor minden nagyhatalma részt vett, akkor az alábbiak eshetnek még ilyen megítélés alá:

-Harmincéves háború 1618-1648

-Spanyol örökösödési háború 1701-1714

-Hétéves háború 1756-1763 (Észak-Amerikára is kiterjedt)

-1796-1815 Napóleoni háborúk

 Ciklikus jelenség

Úgy tűnik tehát, hogy Európában évszázadokon keresztül a középkor vége óta mintegy 50 évenként nagy háborúk törtek ki, amelyek során birodalmak, nagyhatalmak csaptak össze. Kivétel a 19.század közepe, amikor az európai birodalmak válságba jutottak és többségükből nemzetállamok váltak ki, emiatt nem voltak abban az időben a kontinensen elhúzódó fegyveres konfliktusok.

Az első világháború azért járt lényegesen több emberáldozattal, mert 1. Európa népessége is nagyobb volt, 2. Nagyobb hadseregek voltak mozgósíthatóak a vasút segítségével, 3. Lényegesen megnőtt a fegyverek tűzereje, 4. Létrejött a fegyverek és lőszerek iparszerű előállítása 5. Hasonló erejű felek között patthelyzet alakult ki.

 A „klasszikus okok”

Az I. világháború klasszikusnak mondott okait a ma történészei már nem nagyon emlegetik. Ilyen például az imperializmus, a harc a gyarmatokért: Németországnak a földrajzi elhelyezkedése miatt nem volt esélye az angolokhoz és franciákhoz szintű gyarmatbirodalom létrehozására és nem is törekedett erre. Az újabb kutatások szerint Németország nem az események kiváltója mint inkább csak egyike volt az eldőlő dominók sorának, nála nagyobb szerepet játszott Ausztria, amely hadat üzent Szerbiának valamint Oroszország, amely először rendelt el mozgósítást az összes nagyhatalom közül. A két közép-európai hatalom az oroszok balkáni terjeszkedése miatt félt a legjobban, és hogy ezáltal két tűz közé kerülnek. A németek franciák elleni támadása semlegesítő célzatú volt csupán, azonban a gyors győzelem nem volt elérhető Európa akkoriban legmilitarizáltabb országával szemben.

 Melyek lehettek a valódi okok?

Mi volt az a gyúlékony anyag, amelyet egy eldobott csikk (azaz egy szarajevói pisztolylövés) képes volt úgy felgyújtani, hogy leégett az egész erdő? (15 millió ember halálát okozva és a legyőzöttek valamint a győztesek gazdasági tönkremenetelét.)

 Rengeteg volt a fegyver

A 20.század elején erősödő fegyverkezési verseny bontakozott ki, és tudjuk, ha sok fegyver halmozódik fel, akkor azt használni is akarják. (L. például az USA ezredforduló körüli magatartását a világ csendőrének szerepében.) Igazából senkinek sem volt érdeke a háború, az oroszok kivételével mindenki csak védekezett, az akkori karikatúrák jól bemutatják azt a jelenséget, ahogy József Attila később megfogalmazta: „Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált.” A fegyverek használatához azonban harci szellemre is van szükség, ami éppen a világháború küszöbén hirtelen felerősödött.

 A túlnépesedés érzete

Felmerül a túlnépesedés kérdése: alapos vizsgálatra érdemes az a jelenség, hogy a harci szellemet milyen mértékben növeli a túlnépesedés relatív érzete. Így például nagyvárosokban, és főleg a zsúfoltabb területeken fokozott mértékű az agresszió, a bűnözés és az egymással vetélkedő bandák tevékenysége. Afrikai országok véres polgárháborúiban a gyors népszaporulatot követni nem tudó élelmiszertermelés éppúgy megjelenik mint az egykori európai forradalmakban, de az aktuális példák közé tartozik Líbia és Szíria is. A túlnépesedés érzetét erősen fokozza a nyomor és a kilátástalanság, - ezen a ponton igazat kell adnunk Marxnak és még Lenin „elvtársnak” is, amikor ennek a veszélyes voltát sulykolták,- hiszen Oroszországot és a Balkánt annak idején egyaránt szinte szétfeszítették a társadalmi problémák, de a Monarchia osztrák részén is lelassult a gazdaság fejlődése. A háború a legjobb menekülési útnak tűnt a monarchikus rendszerek elitje számára (a nagy háborúkat szinte mindig az abszolút monarchiák és a diktatúrák robbantják ki, nem a demokráciák). Ők robbantották ki és sodorták bele a többieket, köztük Ausztria részeként Magyarországot is – valójában csak névleges szavazati jogunk volt a belépés kérdésében egy olyan háborúba, amihez semmiféle érdekünk nem fűződött.

 Társadalmi egyenlőtlenség

Ez az, ami gazdaságilag is mérhető és ábrázolható, és látható, hogy a 19.század során végig magas szinten voltak és még nőttek is a kontinensen a vagyoni különbségek, és habár pontos statisztikai adatok nincsenek erről, még elképesztőbb méreteket ölthetett a nyomor Kelet-Európában. Amikor a karrierre, a boldogulásra az egyén esélye nagyon lecsökken, akkor vigaszt keres a nacionalizmusban, amely eredetileg egy nagy közösséghez való tartozásként igen pozitív töltetű jelenség, és csak amikor egyfajta „kollektív egoizmussá” válik mások rovására, akkor adja a nagy pofont saját magának. A katonai vereség és a nagy gazdasági világválság ördögi köre tovább szította a nemzeti összefogásba való menekülést (ha én magam nem tudok sikeres lenni, akkor legalább a közösség részeként élhessem át a sikert), és termelte ki a legjobb képviselőjét, Hitlert.

 Aggodalomra okot adó tényező

A túlzott mértékű társadalmi egyenlőtlenség manapság jól kimutatható növekedése sokakban fokozza a sikertelenség érzetét és olyan érzést kelt, hogy túl sokan vagyunk, nincs annyi, hogy mindenkinek jusson elég a tisztes megélhetéshez. Ez az, ami jelenleg aggodalomra okot adó tényező. Nem véletlenül növekszik az euro-szkepticizmus és erősödik a szélsőjobb, amelynek felfogásában mindig jelen van a militáns szellem mint a látványos kollektív siker egyik alapfeltétele. A szélsőbal is erőszakpárti, de inkább a társadalmat szétziláló forradalmak híve. Meg kell találni a kulcsát, hogy milyen tényezők miatt csökkent le az egyenlőtlenség Európában egy egészséges szintre a 20. század első részében és maradt elfogadható a század végéig, ez lehet a háborúk megelőzésének egyik fő feltétele. Habár manapság már a sport és a kulturális sikerek is kollektív sikert jelentenek, azonban nem mindenki számára kompenzálják a gazdasági lekörözöttség egyéni vagy kollektív szintű kudarcélményét.