Babitsot idézve az embernek el kell mondania a véleményét ha úgy érzi, hogy a közhangulat nem jó irányban halad, mert később bánni fogjuk, hogy nem tettünk meg minden tőlünk elvárhatót a dolgok rendes mederben tartására, amikor még megtehettük.

Mint mindennek, a „politikai korrektségnek” és a „toleranciának” is vannak határai: meddig lehetünk még elnézőek és meddig tartsuk tiszteletben mások véleményét, „alternatív világképét” ? A radikális jobboldal ideológiai építkezése, - amely manapság már kormányprogram szintű,- nálam egy ideje elért egy pontot, amikor már nem tudom félvállról venni. Rendkívül kényes terület, mert erős érzelmi alapokon nyugszik és az  ideológiákra jellemző módon gyakorlatilag nem több, mint racionalizálás, az érzelmi alapú döntések körülbástyázása. Egy teljesen irracionális világkép, amely tévedések során alapul, azonban kizárólag csak higgadt stílusban szabad beszélni róla.

1.Letagadják előlünk a magyar nép dicsőséges származását.

A származás mitől olyan neuralgikus pont? Egyértelmű, hogy a nyelvrokonságot illetően a komoly tudósok nagy többsége a finnugor elméletet fogadja el. Sőt, a török nyelvű népek gyűrűjében a finnugor nyelvi szerkezet éppen hogy segítette az identitásunk megőrzését. (Borneó szigetén egyébként ezernél is több nyelv van, és szinte minden egyes völgyben más, a szomszédoktól teljesen eltérő nyelvet használnak az egyes törzsek.) A másik kérdés, hogy a török népekkel való rokonság mitől lenne annyira dicsőséges? Mitől dicsőséges Attila vagy Dzsingisz-kán, akik szinte csak romboltak és nem építettek semmit? A finn nép teljesítményeit sokkal dicsőségesebbnek tartom, hiszen bő egy évszázad alatt a semmiből jóléti államot épített fel, és nem mellesleg hosszú hónapokon át képes volt védeni egymagában, tankönyvbe illő módon a határait a nagy orosz agresszortól, amíg csak el nem fogyott a lőszer. Igencsak vitatható dolog tehát, hogy mi az, ami valójában dicsőséges: ami nagyon látványos az szinte sohasem az, legfeljebb egy viszonylag primitív felfogásban. Lényeges viszont, hogy a nyelvrokonságtól teljesen külön kell kezelni a kulturális valamint a genetikai rokonságot és egyik tekintetben sem állunk közel a finnekhez.

2.Ősi származású nép vagyunk

Sumér rokonságról beszélnek sokan, általában olyanok, akiknek halvány gőzük nincs a sumér kultúráról. Valami nagyon ősi nép, ennyi elég nekik ennyi. Az „ősi” egy múlt orientált ember számára talán jól hangzik, azonban tudomásul kell venni, hogy Európa őslakói (százezer éves távlatban) a neandervölgyiek voltak, akiket kiszorított a jobban kommunikáló és eszközeit sokoldalúbban használni képes modern ember. Manapság senki nem „büszkélkedhet” szerencsére azzal, hogy neandervölgyi ősei voltak.

2.A „fehér faj” létező dolog

A faj biológiai eredetű szó és minden esetben nagyon erős határvonalat fejez ki, eltérő fajhoz tartozó egyedek általában nem képesek szaporodóképes utódok létrehozására. A mai ember viszont egyetlen fajt képez, amelyeket különféle RASSZOK alkotnak. Mindannyian egy nagyjából százezer évvel ezelőtt élt, viszonylag kis létszámú FEKETE afrikai csoport leszármazottjai vagyunk, bőrünk pedig azért fehéredett ki az evolúció során, mert a csontfejlődéshez szükséges D-vitamin termelődéséhez ezen az éghajlaton kevesebb a napfény. Ha létezne „fehér faj”, akkor a világosabb bőrű írek, skandinávok és németek „magasabb rendűek” lennének mondjuk az olaszoknál és a spanyoloknál – ja, és már nem is járnánk messze a hírhedt náci fajelmélettől. A „faj” használata a köznyelvünkben ilyen összefüggésben veszélyes és nagyon kártékony. (A különféle kultúrák közötti távolságról ezzel szemben már sokkal inkább lehetséges értelmes beszédet folytatni.)

3.Az etnikai homogenitás előnyös

Japán etnikailag homogén, népessége gyorsan öregszik, gazdasága pedig évtizedek óta fejlődésképtelen. Az USA, Németország, Svédország például egyáltalán nem homogén, miként a legtöbb fejlett országról sem mondható ez el. Igaz viszont, hogy a bevándorlással nagyon csínján kell bánni, mert az egymástól távoli kultúrák között gyakoribbak a feszültségek, ergó valószínűleg egyfajta arany középutat kell keresni. A legtöbb konfliktus és terroristacselekmény azonban éppen közeli, egymáshoz nagyon hasonló kultúrák között tör ki, a vallás szinte csak ürügy, másodlagos: lásd Észak-Írország, Ukrajna, Szíria.

4.Amit sokan helyesnek tartanak, az biztosan úgy is van

Gyakran előfordul, hogy egy nép, egy nemzet nagy többsége téved. A németeknek legalább a kétharmados többsége hitt egy időben a náci ideológiában, az mégsem bizonyult helyesnek. A szerbeknek is vajon igazuk volt az egész világgal szemben, hogy Koszovó ősi szerb föld ? Sok szörnyűség forrásává vált ez az eszme. A Horthy kor propagandája: „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország” - nem bizonyult helyes irányvonalnak, sőt valójában nem is igaz. Az emberek a folyamatos ideológia nyomás hatására lassan fanatizálódnak, a csoportpszichózis hatása alá kerülnek, a jó szomszédok egyik pillanatról a másikra képesek ellenséggé válni.

5.A nemzetállamoké a jövő

A pár évszázada létező mai nemzetállam már alighanem túljutott fejlődése csúcspontján és hanyatlóban van. Csak a kisebb nemzetek stabilak, a nagy nemzetek esnek szétesőben vannak: Olaszország már félig szétesett, Németországban és Ausztriában megnőtt a tartományok önállósága, Spanyolország és Britannia is egyre inkább szétesőben, sőt pár évtizeden belül az USA-ra is valószínűleg ez a sors vár. Általánosságban véve a kis, kevésbé népes országokban élő emberek a boldogabbak, az állami szolgáltatások ezekben jobban működnek. Mondja ki végre valaki, hogy a mai kis Magyarország lehetőségei szinte minden tekintetben jobbak mint az egykori nagy Magyarországé voltak (pl. nézzük meg a mai utódállamokat). Régiónkban azok az államok tudtak a leggyorsabban fejlődni, ahol szinte SEMMILYEN történelmi múlt nem volt: Szlovénia, Szlovákia, Észtország nem létezett még soha, de a történelmi Csehország se nagyon, számukra a fő feladat volt a saját identitásuk megteremtése – és meg is tették, lekörözve számos nagy múlttal rendelkező országot.

6.Nemzeti összetartás építhető az idegenellenességre

Divat szidni Amerikát, és a negatív példákat hozni fel (egyébként általában azok szokták ezeket felhozni, akik sosem éltek ott), holott az USA a felmérések szerint a legtöbb mutató tekintetében nem tartozik a világ demokráciájának elitjébe, legyen szó egészségügyről, az állam működéséről, az intézmények vagy a sajtó demokratikus működéséről. Ráadásul nagyon távol is van tőlünk, sokkal közelebb vannak a skandinávok, németek, hollandok, belgák, osztrákok, svájciak, franciák, de velük érdekes módon nem példálódzik senki. Egy távoli, nagy országot szidni – ez nem több mint egy pótcselekvés, hiszen semmi közünk hozzájuk. Ja és van a közelünkben egy sokkal veszélyesebb nagyhatalom, arról viszont senki nem beszél, hogy milyen ott az élet...

Nem épülhet közösség sosem a folytonos gyűlölködésre, csupán önszervező, aktív és önálló, egymást segítő állampolgárok hálózatára. Gyűlölködéssel csak az érhető el, mint a Horthy-korszakban, amikor évtizedeken át szuggerálták az állampolgárnak, hogy a zsidó ember nem lehet hasznos polgár, sőt inkább gyanakodni kel rá: most gyakorlatilag hasonló a helyzet a migránsokkal – bevagonírozó csendőrség helyett a drótkerítésnél járőröző karhatalommal. Még akkor is, ha legfeljebb a tized része igaz annak, hogy milyen visszaélések történtek a szerb határon, a tendencia maga veszélyes, hiszen folyamatosan hergelni az embereket – ez igencsak veszélyes játék.

Orbán Viktor persze ha baj lesz belőle, le fogja tagadni, hiszen jogász végzettségű, ennélfogva mindent kimagyaráz, ergó ő nem erre gondolt, hanem arra, és egyáltalán nem is olyan lovat akart. Pedig a stílusa olyan, mintha tíz káromkodás közé néha beiktatna egy-egy miatyánkot.

7.A liberalizmus ellentéte csak jó lehet

Manapság szokásos demagógia, hogy a liberalizmus hibáit ecseteljük, amivel azt sugalljuk, hogy ha az nem jó, akkor az ellentéte biztos jó lesz. Ez pedig nem több önigazolásnál, hiszen a józan ész szerint ha egy végletes viselkedés kárt okoz, akkor a másik véglet valószínűleg ugyanilyen káros. „A világ eleve erőszakos hely” - ez sem igaz, mert a világ olyan, amilyenné tesszük, ahogyan formáljuk. „Európa úgyis szétesőben” - lehet, hogy az anarchia elkerülhetetlen, de mért segítsünk a meggyorsításában? Ha az Európai Unió úgyis szétesik, akkor éppen hogy lassítani kell a folyamatokat, hogy elkerüljük a káoszt és legyen idő újfajta hálózatoknak kialakulni. (Személyes véleményem, hogy a kontinentális – nemzetállami – kistérségi hármas szerveződés nagyon is stabil hosszú távon, ha a hatásköröket sikerül jól elosztani.) Fölösleges olyan fajta önigazolásokat gyártani, hogy „mások is korruptak”, ami egyrészt nem minden esetben igaz, másrészt pedig mások esetleges vétkei (amelynek körülményeit aligha ismerjük), nem adhatnak számunkra erkölcsi felmentést.

Az utóbbi évekről röviden elmondható, hogy akármit is állít a kormánypropaganda, a magyar gazdasági csoda – megint csak elmaradt. Nem véletlenül maradt el, hiszen ez egy eléggé terméketlen út, amin járunk. A múlt századi nagy költőink pedig figyelmeztettek minket: „Vak ügetését hallani hajdani, eltévedt lovasnak...” (Ady Endre), „Ős patkány gerjeszt kórt miköztünk” (József Attila). De mi még mindig egy nagyon „nem-es” nemzet vagyunk, mert szeretünk mindenre nem-et mondani...sajnos.

Kollektív felelősség - számomra nagyon is létező kategória. Én is felelős vagyok a rossz dolgokért, ami nálunk a közéletben történhet, ha nem próbáltam meg a saját eszközeimmel a lehető legkulturáltabb módon meggyőzni másokat, hogy ne azt tegyék, hanem helyette inkább valami jobbat, értelmesebbet.