Az ún. „ötvenes évek” korszaka nálunk a történészek számára nem annyira az 1950-es éveket jelzi mint inkább az 1948-1956 közötti korszakot, amikor tombolt a kommunista diktatúra terrorja: kitelepítések, kényszermunkatáborok, erőszakos TSZ szervezés és beszolgáltatás, koncepciós perek jellemezték ezt az időszakot. Azonban kevéssé ismert, hogy nem csak a sztálinista diktatúrákban, hanem a nyugati országokban, mindenekelőtt az USA-ban szintén előfordultak ezekhez lényegében hasonló jelenségek körülbelül ugyanebben az időszakban, amelyet a hidegháború korszakának is neveznek.
Nobel díj a DDT-ért
1948-ban az egyik leghatékonyabb rovarirtószer, a DDT feltalálói Nobel-díjat kaptak. Ezt a vegyszert akkoriban igen nagy mennyiségben használták a mezőgazdaságban és csak sokkal később derült ki, hogy nem bomlik le a környezetben, hanem felhalmozódik a táplálékláncban. A kutatók csak jóval később kezdtek csak el szisztematikusan foglalkozni az egyes kísérleti növényvédő szerek utóéletével és a különféle a vegyszer maradványok mellékhatásaival. Évtizedek múlva terjedt csak el az a szemlélet (és ma sem érvényesül még teljesen), hogy a kemikáliák mellékhatásai és környezetterhelése a legtöbb esetben fontosabb mint az elsődleges cél. Ennek hiányában emberek milliói szereztek lassú, többnyire nehezen kimutatható egészségkárosodást az ész nélküli kemizálás évtizedeiben.
Lobotómia a pszichiátriában
Akkoriban a pszichiátria szokásos eszközei voltak az elektrosokk és az inzulin-sokk kezelések, amelyekkel mintegy kiütötték a betegek agyát és a tüneteket időlegesen meg tudták szüntetni. Az alkalmazott módszerek közül a legdrasztikusabb azonban a viszonylag könnyen végrehajtható lobotómia volt, amelyet 1949-ben Nobel-díjjal (!) is jutalmaztak. Az eljárás lényegében a homloklebeny idegi kapcsolatinak egy pár perces eljárással történő, visszafordíthatatlan roncsolása volt. Az 1970-es évekig mintegy 100 ezer ilyen műtétet végeztek el a fejlett országokban (ennek közel fele a 40-50-es évekre tehető, még kevésbé súlyos esetekben is alkalmazták), amelynek leggyakoribb hatása a betegekre (a tudatos és érzelmi központok egymástól való elszigetelése miatt): teljes közöny és apátia.
A behaviorizmus egyeduralma a biológiai tudományokban
Akkoriban az állatkísérleteket szinte kizárólag mesterséges környezetben végezték: a patkányoknak és egyéb kísérleti állatoknak különféle pedálokat kellett nyomogatniuk, a tudósok főként pavlovi reflexeket tanulmányoztak. Habár az ilyen kutatások távolról sem mondhatóak eredménytelennek, egy olyan szemléleten alapultak, hogy az állatok és hozzájuk hasonlóan az emberek viselkedését is pusztán a környezet határozza meg, tehát mindenki viselkedése egy adott céllal tökéletesen manipulálható és manipulálandó is különféle társadalmi célok érdekében.
Mccarthyzmus: egy politikai boszorkányüldözés
Az USA-ban Kelet-Európa kommunista rendszereihez némileg hasonlóan kezdtek el üldözni embereket a politikai meggyőződésük miatt. A Mc Carthy szenátor által indított mozgalomban a marxizmussal szimpatizáló értelmiségieket távolították el az állásukból és kerültek fekete listára. A mozgalom szerencsére pár év alatt lecsengett, éppúgy mint erre mifelénk, az élete végén paranoiássá vált zsarnok, Sztálin halálát követően.
Nők alávetettsége, rasszizmus
Az amerikai társadalom családmodellje ekkoriban a kenyérkereső férj és az őt teljes mértékben, szolgai alávetettségben kiszolgáló feleség. A nők oktatása leginkább ebben az irányban történt, a velük szemben megfogalmazott etikai elvárások is azt tükrözték, hogy a nőknek a konyhában van a helye (amit némileg indokolt a baby-boom, a háború utáni gazdasági fellendülés során született gyerekek nagy száma). Az ún. „faji megkülönböztetés” is természetesnek számított az USA számos államában. Alapvetően egy macsó társadalom képe rajzolódik ki az ötvenes évek első felében, főleg a világháború győztes országaiban.
Az orwelli disztópia majdnem bekövetkezett
Orwell 1948-ban írta híres, 1984 című regényét, amely nagyon szemléletesen mutatta be, hogy a világ mi felé haladt akkoriban, nyugaton és keleten egyaránt: egy olyan társadalom felé, amelyet atomizált egyének alkotnak és tökéletesen manipulálhatóak a politika céljainak megfelelően. Szerencsére ez a vízió nem vált valóra, legalábbis ebben a kemény formájában. Az 50-es évek közepén ugyanis lassan változni kezdett a közfelfogás, és a '60-as évek végére gyakorlatilag teljesen meg is változott a világ nagy részén, kérdés csupán az, hogy mi idézte elő ezt a fordulatot?
Az erő politikájának lecsengése
A 40-es évek végén és az 50-esek első felében, főként a háborúban győztes országokban sokak számára úgy tűnhetett, hogy nyers erővel minden fontos kérdés megoldható. Minél több és nagyobb atombombát kell gyártani, több katonát felfegyverezni, és a tudomány új csodáit kell gátlástalanul használni. Az állami vezetők kezében elegendő hatalom összpontosult ahhoz is, hogy a társadalomba nem illő vagy politikailag megbízhatatlan egyéneket semlegesíthessék. (Egyébként nem csak a két szuper nagyhatalomra volt jellemző az erő politikája: például Ausztráliában bennszülött gyerekeket távolítottak el a családjukból, a Franco diktatúrákban pedig kommunista felfogású házaspárok újszülöttjeit adták gyermektelen katolikus családoknak.)
Aztán az '50-es években a jelentős emberveszteségekkel járó koreai háború már jelezte az USA haderejének bizonyos korlátait és kialakult egy egyensúly a fegyverkezés terén a nagyhatalmak között. A franciák Indokínában szenvedtek katasztrofális vereséget és felgyorsult a gyarmatbirodalmak szétesése. A nagyhatalmak több alkalommal megtapasztalták, hogy az erő politikájának a korlátlan alkalmazása hátrányokkal is jár, amelyet az 1956-os magyar szabadságharc, a szuezi válság és néhány évvel később az USA vietnami háborúja mutatott meg.
Új jelenségek az '50-es évek közepétől
A kultúra áporodott levegőjét az USA-ban egy új zenei irányzat, a rock and roll frissítette fel, amelynek kezdetét Bill Haley 1954-es számától (Rock éjjel nappal) datálják. Pár évvel később berobbant Elvis Presley és megjelentek a rock-együttesek, amelyek a lázadás szimbólumaivá váltak egyesek szemében. A faji elkülönítést az USA-ban 1954-ben helyezték törvényen kívül és megkezdődtek a feketék polgárjogi küzdelmei az alkotmányos jogok érvényesítéséért. A különféle mozgalmak és ellenkultúrák az 1960-as években egyre inkább felerősödtek, amelyek 1968-ban diáklázadásokban, prágai tavaszban, 1969-ben a woodstocki fesztiválban kulminálódtak (valójában túl is pörögték magukat). Igaz viszont, hogy sokak szerint ennek az időszaknak a legfontosabb fejleménye a „fogyasztói társadalom” mai modelljének kialakulása volt.
Tanulságok a mai kor számára
Az '50-es éveknek nevezett időszakot nem véletlenül érezzük sok tekintetben hasonlónak a maihoz: a politika igyekszik ma is beférkőzni az emberek magánéletébe. Megjelennek időről időre olyan politikusok, akik a legfontosabb kérdéseket az erő pozíciójából, folyamatos ideológiai agymosással akarják megoldani. Ez az arrogáns stílus egy ideig ez működhet is, legalábbis ezt bizonyítja Putyin, Erdogan vagy Orbán példája, és hozzájuk Trump is csatlakozhat. Az állampolgárok azonban ezt a fajta primitív macsó stílust előbb vagy utóbb megunják és fellázadnak ellene – a társadalmak önvédelmi rendszere életbe lép, remélhetőleg még azelőtt, hogy a politika teljesen lezülleszti.