Valószínűleg nem a képzettséget igazoló papíros megszerzése lehet az elsődleges célja azoknak, akik internetes tanfolyamokon képzik magukat. Erre a célra legalábbis ma még ez a képzési forma kevésbé alkalmas, bár vannak kivételek ez alól, úgy tűnik, hogy OKJ-s tanfolyamok is végezhetőek az interneten keresztül, vizsgára való felkészítéssel és vizsgával együtt. Emellett vannak olyan speciális területek, amelyek alapjai távoktatás keretében éppúgy elsajátíthatóak mint a hagyományos tanfolyamokon, ilyenek például egyes programnyelvek, különféle szoftverek használata vagy éppen vállalkozási alapismeretek.

Az internetes tanfolyamok egyik népszerű formája a MOOC - nagy tömegek számára nyitott online kurzusnak lehetne talán fordítani. A világ jelentősebb oktatási intézményei, ha olykor csak presztízs okokból is, de általában részt vesznek ilyen programokban. Mindenekelőtt azonban alapfeltétel az angol nyelv megfelelő szintű (felsőfokú) ismerete és használata, mert ahogyan régebben a latin volt Európában az értelmiség közös nyelve (vagy előtte az ókorban évszázadokon keresztül a görög), manapság az angol tölti világszinten ugyanezt a szerepet. Léteznek természetesen más nyelvű, éppenséggel magyar (vagy magyarul feliratozott) internetes tanfolyamok is, azonban ezek választéka jóval szűkebb mint az angol nyelven hozzáférhetőké.

Milyen motivációink és céljaink lehetnek a MOOC tanfolyamokban való részvétellel?

Ezek a tanfolyamok többnyire könnyített főiskolai/egyetemi szintet képviselnek, legalább kétféle előnnyel a hagyományos felsőfokú képzésekkel szemben: a száraz, telefonkönyv jellegű ismereteket általában mellőzik és többnyire naprakészebb tudást is adnak mint egy átlagos magyar oktatási intézmény átlagos tanszéke.

Nagyon sok az ún. interdiszciplináris, kategóriába nem sorolható terület, amely a magyar intézmények palettájáról gyakran hiányzik, vagy pedig csak specializált képzésben elérhetőek. Ilyenekre példák környezetvédelemmel kapcsolatos területek, vagy olyan szociológiai-pszichológia témák mint az agresszió, a konfliktusok, a terrorizmus kutatása vagy éppen a szervezetek működésével kapcsolatos etikai problémák tárgyalása. Elvont és praktikus ismereteket egyaránt lehet szerezni, az egészséges táplálkozástól kezdve történelmi, kulturális, üzleti, filozófiai vagy művészeti szakterületeken át a felsőfokú matematikával és az adatbázis kezeléssel bezárólag.

Még akinek valamikor szakterületébe tartoztak mezőgazdasággal, közgazdasági mutatószámokkal vagy éppen a neurobiológiával kapcsolatos ismertek, (de lehetne szinte bármilyen más példát mondani) biztos lehet benne, hogy tudása néhány év alatt elavulttá vált és kimondottan izgalmas lehet számára a legújabb vívmányok és trendek megismerése. Valójában az internetes képzés nem annyira alternatívája mint inkább kiegészítője a hagyományos "diplomagyáraknak".

A tanulásnak ez a formája nyilván sokkal kötetlenebb mint a hagyományos képzés: a tanmenete legtöbbször ugyanúgy hetekre bontott, de az elmaradásokat később is lehet pótolni. Az sem újítás, hogy az előadásokon hallottak megértésének ellenőrzésére általában tesztkérdések megválaszolása szolgál. Sok esetben a teszteken egy bizonyos százalék elérése az egyetlen feltétele a tanfolyamok elvégzésének - ami a legtöbb esetben általában nem nehéz, mert a tesztek ismételhetőek egy bizonyos időkorláton belül, a "puskázást" pedig nem lehet ellenőrizni.

Ennél sokkal érdekesebb, amikor egy adott kérdésről esszét is kell írni, mert ilyenkor a tanulók egymás dolgozatait javítják és pontozzák, meghatározott szempontok szerint. Nagyon érdekes, hogy teljesen eltérő háttérrel a világ minden pontjáról küldenek be dolgozatokat, köztük vannak néha színvonalasak és nagyon tanulságosak is.

A személyes kapcsolatok hiányát az egyes kérdésekkel kapcsolatos fórumok töltik ki, ahol lehet egymással beszélgetni. Ha valakit érdekel egy adott téma, heti egy-két óra tanulás is elegendő lehet az alapismeretek megszerzéséhez amellett, hogy az időbeosztás kötetlen az már teljesen személyre szabott, hogy ki milyen mélységben szeretné az adott területet megismerni és a szakirodalomban utána olvasni.

Kérdés, hogy mért éri meg az egyes intézményeknek pl. a Coursera MOOC rendszerében részt venni.

Habár a legtöbb tanfolyam ingyenes, az elvégzést igazoló eredeti bizonyítványért (ha valakinek ez a célja) általában 50 dollár körüli összeget kell fizetni az alap tanfolyamok esetén, a specializáltabbak pedig ennél sokkal drágábbak. Egyes tanfolyamok költségét nyilvánvalóan támogatók fedezik (pl. ENSZ szervezetek), esetleg alapítványok és szponzorok. Emellett a reklámok lehetősége is megvan, maguknak az oktatási intézményeknek is a tanfolyam nyilvánvalóan reklámlehetőséget jelent. Ezen túlmenően egyes előadók felméréseket is végeznek a hallgatóság körében, ezáltal adatokat kapnak a kutatásaikhoz, néha pedig tippeket is egyes hallgatóktól.

Az önképzésnek számos formája létezik manapság, érdekes előadásokat lehet hallgatni pl. a TED-ED keretében is, - amely annyiban más a You-Tube-hoz képest, hogy az előadók nem a saját rögeszméiket adják elő, hanem csak bizonyos szintű tudományos konszenzus övezte eredményekről beszélhetnek,- ötpercestől az egy órát meghaladó terjedelemben. Mivel a legtöbbünk elég sok zsibbasztó előadáson és értekezleten vesz részt, ezért a netes előadások mindenképpen a figyelmet megragadóak és érdekesek kell, hogy legyenek, ha már az emberek a szabadidejükből áldoznak rájuk.

Interneten keresztül meg lehet ismerkedni bizonyos területekkel, amit felfoghatunk akár egyfajta gyorstalpalónak, akár hobbinak, de biztosan nem leszünk egy csapásra a terület szakemberei. Leggyakrabban az ismeretterjesztés modern formáiról van szó, hiszen a tudományban és szinte az egész világban óriási változások zajlanak. Emellett nagyon alkalmasak még az önképzésre, a látókörünk szélesítésére, a tudományos szemléletmód elsajátítására amellett, hogy a gondolkodásunkat is frissebben tartják a nem rutinszerű, olykor komoly agytornát igénylő feladatok.