Az Orbán rendszerről még kiderülhet az is, hogy országunk valaha volt legjobb rendszere, - ez még a jövő zenéje és ítélete lehet, - ismereteim alapján viszont inkább az ellenkezőjére tudok következtetni. Nem azért érvelek ellene, mert meggyőződéses ellendrukker vagyok, akinek savanyú a szőlő vagy egy széplélek, aki félti a liberalizmust. Sokkal inkább arról van szó mint minden demagógia esetében: érezzük, hogy valami nagyon nem stimmel, de nehéz megfogni azokat a pontokat, ahol a józan ész területét elhagyva, a földi realitástól elrugaszkodva átléptük a sötétség határát.

Persze lehetséges, legyen úgy, hogy túlságosan kritikus és szőrszálhasogató vagyok és a rendszer hosszú távon mégiscsak jó lesz, ami valóban nem lehetetlen olyan esetekben, ha drasztikus változások következnek be a társadalmi vagy természeti környezetünkben. A jelenlegi viszonyok alapján viszont a sikeresség kritériumainak ez a rendszer nem fog tudni megfeleli, semmivel sem tűnik életképesebbnek hosszabb távon mint a Kádár-rendszer, társadalmunk és gazdaságunk nem fejlődőképesebb Argentína szintjénél és a látványos szárnyalása is csak egy nagyra fújt lufi.

Van-e a rendszernek stabil értékrendszere?

Azokkal értek egyet, akik szerint mindegy, milyen kategóriába soroljuk be a NER jelenlegi rendszerét (autoriter, feudális jellegű, hibrid rendszer stb.), az viszont inkább érdekes lehet, hogy milyen értékekre épül. Az a helyzet ezen a téren, hogy amint Orbán vagy a Fidesz-KDNP véleményvezérei beszélni kezdenek, akkor annyira erős az érzelmi hatás, hogy egyeseknél az agy racionális, kritikus gondolkodásért felelős része könnyen leállhat és átsiklunk olyan pontokon, amelyek nem magától értetődőek. Ilyen értékpreferenciák többek között: a népesebb ország a kevésbé népessel szemben, a nagyobb ország a kisebbel szemben, a romlatlan falusi a civilizációval fertőzött városival szemben, a macsó az érzékennyel szemben, a harciasság ("török eredet") a fejlett kultúrával szemben (finnek vagy bármilyen európai nép). Számunkra ezek bevett és természetes értékeknek tűnhetnek vagy a tradicionális törzsi társadalmaknak is éppúgy, azonban például a hollandok vagy dánok nagy része alighanem másként vélekedik ezekről.

A kormány számos értéke (pl. családok, nemzeti összefogás, közösségek erősítése) nagyon is vonzó, ott válik ideológiává, amikor mindenféle eszközt felhasznál, hogy embereszményt csináljon belőle, népet akar nevelni, etalon állampolgárokat faragni. Ez pedig emlékeztethet minket már a kommunista és a náci embereszményre egyaránt. Ugyanis olyan, hogy normális, etalon ember nem létezik csak plakátokon és giccses festményeken.

Hogy ezek az állítások egyáltalán nem túlzóak, az alábbi példákkal szeretném megmutatni.

Mért visszatetsző a falusi turizmus ERŐLTETÉSE?

Ha a kormánytámogatásokról hallok, akkor a szívem egyik fele repes, mert én magam is nagyon szeretem egyes kis falvak hangulatát, természetközeliségét, becsülöm a helyi termékeket és különféle népszokásokat (falunapok és hasonló rendezvények). Azért vagyok e tekintetben skizofrén, mert a saját példámat nem általánosíthatom: nagyon sok ember van, akinek egyáltalán nincs pénze nyaralni, vagy lenne de nem szeret annyira turistáskodni, vagy inkább külföldre megy, sőt a kisgyerekes családok a Balatont vagy gyógyfürdőket részesítik előnyben és sokakat egyáltalán nem érdekelnek a falvak. Van persze egy felső-középosztály, amelynek tagjai beugranak az országúti cirkálóikba és egy-két havonta eltöltenek valahol egy hosszú hétvégét (leggyakrabban Wellness hotelben kötnek ki), vagy olyan nyugdíjasok tömege, akik inkább buszos körtúrán vesznek részt, nem egyszer kis falvakat is meglátogatva.

Nem működik az, hogy te állampolgár itt a SZÉP kártya, menj üdülni, punktum, ez a hazafias kötelességed, különben is milyen szép és jó a vidék. Arról van szó, hogy sokan sokfélék vagyunk, az ízlésünk nagyban eltér. Van egy limit a külföldiek esetében is: lehet egy-két évig felkapott a magyar falvak látogatása, de a horvátoknak, olaszoknak vagy osztrákoknak többnyire vonzóbb üdülőhelyei vannak. A kecsketejet és kecskesajtot, kézműves termékeket máshol is meg tudja venni aki ezt igényli, nem kell falura menni ahhoz. (Valójában elég komoly giccs, ha most falusiaskodunk egy kicsit, de nincs igazi affinitásunk iránta, nem is érdekel minket az életmód valódi tartalma.)

Hiába nyomják milliárdokkal Tokajt és környékét, nem valószínű, hogy sokan akár évente többször is felkeresik, borvidékek és szép fekvésű falvak máshol is vannak, az egész egy nagyon szűk rétegízlést elégít csak ki. Mondjuk ki: sznobságról van szó nem többről, és az egész falusi turizmus erőltetése is sznobság. Divatos, felkapott dolog, amely külsőségekben nyilvánul meg csupán. Ez abból is jól látható, ahogy abban a pillanatban, amikor tömegek csődülnek egy adott helyre az egyből elveszti a varázsát, a tömegturizmus a sáskajáráshoz hasonló.

Voltunk például egy zarándokhelyen nemrég, ahol például luxusszállót és éttermet építettek, konferenciatermet stb.-t, teljesen tönkretéve a hely hangulatát, és ez aligha egyedi eset.

A Balaton esetében sem lehet cél, hogy még tovább erősítsük a tömegturizmust, hiszen a víz minősége és a part tisztasága már így is sokszor kívánni valót hagy maga után.

Emellett pedig a mély szegénységet a falusi turizmus aligha szünteti meg, leginkább egy szűk rétegnek kedvez és én magam nem hiszem, hogy a képződött jövedelmek annyira leszivárognának a helyi társadalom tagjaihoz.

Arról nem is beszélve, hogy jön egy kisebb gazdasági válság és az első költség, amit az emberek megtakarítanak a turizmus lesz... Volt már rá példa 2009 után, amikor egy év alatt kábé felére esett vissza a belföldi turizmus szintje.

Értelmetlen számokkal dobálóznak

Tipikus esetekben a hivatal afféle tervutasításra kiizzad bizonyos számokat, amelyeket Orbán elmondhat a beszédében hogy az elég konkrétnak tűnjön, de ha jól megnézzük, a számok nem eléggé megfoghatóak. A GDP 16%-a legyen a turizmus? Mit értünk pontosan turisztikai bevétel alatt? Az idei év GDP-jében vagy az aktuális évében? Ha viszont azt mondaná, hogy van 100 milliárdunk e célra, amit ha belenyomunk, akkor három év múlva 150 milliárdot kapunk, az már nagyon is számon kérhető lenne, hogy mire költötték és hol volt jövedelmező. Szó sincs erről: az államilag biztosított (jórészt EU támogatásból származó) milliárdok elköltésének jelentős része egyszerűen szélhámosság. Mennél inkább politika közeli cégről van szó, annál valószínűbb, hogy a milliárdokat benyelik, valós és társadalmilag fontos produktum (jól jövedelmező szálláshely, vendéglátó egység vagy akár kilátó) nélkül.

Családok, vallás és szomszéd országokban élő magyarok: a sok pénz aligha oldja meg a problémákat

A kormány nyomja a rengeteg pénzt ezekre a területekre, de számomra éppoly erőltetettnek tűnik a dolog mint a falusi turizmus esetében.

A nagycsalád élete fantasztikus, csodálatos, és megértem, hogy az állam átvállalja a gyermeknevelés költségeinek jelentős részét. A felső osztályoknak és a középosztály egy részének ez jó lehet, de a szegényebbek kevés támogatást kapnak, emiatt az népesség számának növelését nem nagyon várnám ettől. Másik kérdés, hogy ez a fajta családmodell mennyire való a legtöbb embernek (nagyon sokak számára egyáltalán nem), és nem lesz-e belőle egy olyan külsőség, hogy a nagy ház egyik felében a férj, a másik felében a feleség él (színleg) együtt, és nem válhatnak el, mert bukják a CSOK-ot? Megpróbálhatjuk ugyan a régi korok társadalmát visszahozni, de nem fog sikerülni, mert az életünk túlságosan is sokat változott.

A vallásosság is egy magas szintű emberi tevékenység - ha szívből jön, és nem külsőségekben nyilvánul meg. Iskoláskorú gyerekek számára közösségképző erőként mindenképp jelentősnek tartom, egyébként viszont csak nyomokban tartalmaz természetességet, az egyházaink legtöbbször szertartásosnak és életidegennek tűnnek (bár ez nyilván szubjektív), a mai ember problémáira a régi szövegek kántálása nem mindig fog tudni értelmes válaszokat adni. (Ugyanis a megfogalmazás régebbi korok emberének nyelvén történt.)

A külföldön élő honfitársaink nagyon jelentős támogatást kapnak, ami nem lenne baj, ha nem történnének olyan szintű visszaélések mint Gyurcsányék idején a szocpollal. Ezeknek a pénzeknek vajon megfelelően ellenőrzik-e a felhasználását, és tényleg a magyar kisebbségek valós problémáinak megoldására fordítják? Vannak kétségeim e téren, sokan másokhoz hasonlóan.

Hatalom, pénz, irigység - teljesítmények nélkül

A kormány politikája nagyon jól találkozik a marxisták nagy részének felfogásával, akik számára a fő mozgató erő az emberi irigység és a hatalomvágy. (Ők rejtett támogatói lehetnek a rendszernek végső soron, ami például a mostani MSZP néhány politikusáról is könnyen elképzelhető.) Pénzszivattyúkról beszélnek a globális kapitalizmus kritikusai, holott Orbánék nagyon is hatékonyan szivattyúzzák a pénzt az EU felől, bankoktól, multiktól. Alighanem komolyan hisznek abban (mint a marxisták), hogy a harc önmagában elegendő, komoly értékteremtő tevékenységre nincs szükség. Mindenki érdemes a támogatásra, aki megfelelő katonája a társadalomnak és teljesíti a kiadott parancsot vagy irányelveket - függetlenül attól, hogy az illető mit tud, miben tehetséges.

A könnyen jött sok pénz általában korrumpálja az embereket (erkölcsi züllést értve ez alatt). A támogatások nem arra lennének, hogy sokan megéljenek, hanem hogy egy kis lökést adjanak az üzletmenetnek, meggyorsítsák az egyébként is létező kreatív tevékenységek kibontakozását. (A kreativitás nem az lenne, hogyan lehet még több pénzt ellopni.) Az államnak inkább katalizálnia kellene a létező értékteremtő trendeket, nem pedig megszabnia az irányukat. Ha nincsenek ilyenek az egy feneketlen kút, a sikert nem lehet előidézni felülről, csupán állami eszközökkel sem Kelet-Németországban sem Dél-Olaszországban.

Van egy határvonal a között, amikor a kormány támogatja a társadalom különféle értékteremtő törekvéseit és a között, amikor a nevelő szándékkal a saját értékeit rá akarja kényszeríteni az emberekre. Nem igaz ugyanis, amit a kormány állítani szokott a nemzetközi fórumokon, sőt súlyos csúsztatás, hogy "mi magyarok" ezt és ezt valljuk. Legfeljebb a kormánypárti szavazók, azaz a szavazók kevesebb mint felének a nevében beszélhet, - én viszont kikérem magamnak, hogy a nevemben ilyeneket mondjanak.

Nem lehet általánosítani, az emberek szerencsére nagyon sokfélék és nagyon unalmas is lenne egy uniformizált társadalomban élni, egy adott ideológia elvárásai szerint - amely minden esetben egyes "népvezetők", dema-gogoszok fő hatalmi törekvéseit szolgálja.