A minden problémát erőből megoldani kívánó kormányunk mintha nem lenne teljesen ura a helyzetnek, a parlamentben és a pesti utcákon, egyéb városokban történtek azt mutatják, hogy a társadalom meneteltetése mostanában kissé megbicsaklott.

A tüntetések nagyrészt szimbolikus intézkedésekről szólnak

Az 1990-es taxisblokádot nem önmagában a benzin árának emelése, hanem az intézkedés arrogáns stílusa váltotta ki (semmiféle magyarázat nem történt az Antall-kormány részéről). Egyébként kísértetiesen hasonló utolsó szikra vezetett ahhoz a francia "sárga mellényes" tüntetéssorozathoz, amely lényegesen brutálisabb volt a nálunk szokásos megmozdulásoknál.

A vizitdíj elleni tömeges szavazást sem önmagában a 300 forint váltotta ki, hanem a Gyurcsány-kormány reformoknak nevezett megszorításai valamint inkompetens ügyetlenkedése az egészségügy terén és egyéb területeken.

A mostani "rabszolgatörvény" is elképzelhető, hogy bizonyos ágazatokban előnyt jelenthet a dolgozóknak. Sőt ha például a kormány egy kicsit ügyesebb és nem emeli fel egyből drasztikusan az elrendelhető túlórák számát, esetleg engedélyezi a szabadságok mondjuk felének átvitelét a következő évre, akkor körülbelül ugyanazt érthette volna el amit ezzel a törvényjavaslattal.

Így viszont a dolog szimbolikus üzenete olyasmi, hogy "dolgozzatok még többet", érthető felháborodást váltott ki sokakból, afféle utolsó csepp volt abban a pohárban, amely a kormány arroganciája miatt volt már annyira tele.

A hiányzó termelékenység

A magyar termelékenység szintje köztudottan alacsony és az utóbbi időben gyakorlatilag stagnál olyannyira, hogy a régióban mindenki megelőzött már minket. A magyar kormány nem nagyon érti, hogy mitől függ és hogyan javítható a termelékenység: főként automatizálással, gépesítéssel, jobb munkaszervezéssel, a szellemi tőke fejlesztésével stb.

A dolgozók sem értik azt az alap összefüggést, hogy ha a munkájuk hozzáadott értéke alacsony, (illetve a teljes termelési lánc gyengén teljesít összességében), akkor kétszer annyi munkával is csak fele annyit fognak keresni mint egy osztrák vagy egy német. Országok közötti összehasonlításban a ledolgozott munkaórák száma a termelékenységhez képest tendenciaszerűen fordított arányban áll, úgy tűnik sok országban a több munkaórával próbálják pótolni a gyenge termelékenységet. (Európában például a görögök dolgoznak a legtöbbet.)

Az ázsiai országok többségére különösen jellemző ez, többek között Pakisztán, Malajzia, Indonézia, Szingapúr vannak a görbe fölött, nálunk viszont a többség továbbra is Európa közepén szeretne maradni, nem pedig a kormány által hirdetett, eléggé kíméletlen "ázsiai útra" lépni. (Az USA is felfelé lóg ki e tekintetben, ezek szerint nálunk is egyféle amerikanizált társadalom lenne a cél, a bevándorlást leszámítva?)

A magyar vállalkozók nagy része éppúgy képzésekre szorulna, mint ahogy a dolgozók jó része is képességfejlesztő vagy átképző tanfolyamokon vehetne részt. A munkaidő hosszának növelésével a dolgozók teljesítménye egyértelműen csökken, a munkájuk kevésbé hatékony és a fáradság miatt egyre több a hiba, a lehetséges balesetek száma.

Családellenes törvényről van szó

A kormány pontosan meghatározza a társadalom számára, hogy mit tekint helyes vallásnak, mit jelent a hazaszeretet és miben áll a család fogalma. Csak közben elfeledkezik arról, hogy a családok alapítása nem elsősorban anyagi tényezőkön múlik: ha így lenne, akkor nem a legszegényebb családokban születne a legtöbb gyerek. Akármennyi pénzt is pumpál a családtámogatásokba, ha nem veszi észre, hogy a nőknek több segítségre, támogatásra van szükségük. A támogatás jelenthet például több bölcsődei férőhelyet, de mindenekelőtt az apa az, akinek jelenléte és segítsége a legtöbbet számít. Ha az apák túlóráznak és távol vannak a családjuktól, az nem fogja a nőket arra ösztönözni, hogy mennél több gyermeket szüljenek.

Megjegyzem persze, hogy a "rabszolgatörvény" leginkább az alsó-közép osztályt sújtja, - a felsőbb osztályokban a gyerekek száma még növekedhet is, azonban mivel ők a társadalom kisebb részét adják csak, ezért össztársadalmilag a népességet csökkentő intézkedésről van szó. Ezt bizonyítandó, nézzük csak meg a termelékenységi számokat azokban az országokban, ahol a munkaidő hosszú: Szingapúr és Hong-Kong esetében 1,2-es érték, Dél-Koreában ennél is kevesebb és habár Malajziában ugyan 2 körüli, de ott is csökkenő trendet mutat. (Itt persze az urbanizáció mértéke is szerepet játszik.)

Erőből tolt feudális társadalom

A feudális társadalmakhoz nagyon hasonló jellegzetességet találunk: úriszékeket idéző közigazgatási bíróságok jönnek létre, emellett mindenfelé olyan hivatalnokokat, rezsimszolgákat látunk, akik vakon próbálnak hinni az egyetlen helyes irányvonalban. A kormányközeli médiumok manapság háryjánosok gyülekezetéből állnak, ahol azon megy verseny, hogy ki tud nagyobbat lódítani - a tények kevésbé fontosak, fő a rezsimhűség folytonos bizonyítása, hiszen a végső igazság úgyis nálunk van és a balliberális mételyt ütni-vágni kell. (Bayer és a hozzá hasonló eszementek legalábbis nyíltan hirdetik ezt.) Kissé sarkítottan azt is mondhatjuk, hogy egy diktatórikus jellegű keresztény fundamentalizmus kiépülésétől jelenleg csak az EU tagság véd meg minket.

Egyfajta "harmadik jobbágyság" kialakulása is megfigyelhető: a legalsó rétegek kiszolgáltatottá váltak az államtól (közmunka) valamint a helyi potentátoktól (egyéb munkalehetőségek), nem sok esélyük van megfelelő képzettség megszerzésével kitörni a visszahúzó közegből.

"Romlatlan" falvak és "erkölcstelen" nagyvárosok

Az Orbán-rendszer egyik fő bázisát a falvak jelentik: azok a falvak, amelyeket a rendszerváltás utáni kormányok hagytak teljesen lepusztulni, most azt a régi igazságot erősítik meg, hogy egy rossz főnök is jobb annál mint ha egyáltalán nincs főnök, ha teljesen magukra vannak hagyatva. Emellett a pénzszórás megerősítette a kormány bázisát a falvak mellett számos kisebb és nagyobb városban is, ezért amíg a pénzeső tart és amíg a kormány kilóra megvehet szinte bárkit, addig eléggé nehéz lesz áttörést elérni. Kissé megingott ugyan, de még mindig erős a belterjes, elvakult társaság hatalma, amely mint egyfajta szekta, a legfőbb igazság birtokosaként semmiféle egyezségre nem hajlandó olyanokkal, akiknek értékrendje kicsit is eltér az övétől (legyen szó akár parlamenti képviselőkről is).

A tömegtiltakozás kiszélesedése esetén a velejéig korrupt, idejét múlt rendszernek nem maradna sok ideje. Amíg ez nem történik meg, addig még fennmaradhat a teljesen fantáziátlan, belterjes irányvonal tolása, primitív harcias retorikával - amely a magyar társadalom többségét ugyan hidegen hagyja, de egyelőre még asszisztál hozzá.