Acemoglu és Robinson Nobel-díjas közgazdászok klasszikus munkája a Mért buknak el nemzetek?  c. könyv megfelelő elméleti keretet biztosít ahhoz, hogy megértsük korunk gazdasági és politikai történéseinek jelentős részét. A kötet elveinek kevéssé dogmatikus, kreatív használata némi háttérismerettel sok mindent megvilágíthat. Mivel az egyes országokban meglevő intézményrendszer erősségeire vagy hiányosságaira fókuszál, ezért a kialakult különbségeket nem tartja "sorszerűnek", a változások lehetősége végső soron a mi kezünkben van.

1.A '30-as évek újrázása: nagy vagyoni különbségek miatt?

 A történelem ugyan nem ismétlődik, viszont nagyon hasonló sémákat találunk különféle korokban. Napjaink politikai közélete a múlt század '30-as éveire emlékeztet: megint a jobb és baloldali szélsőségek erősödnek fel. A fasizmus és kommunizmus kevés pozitív vonása közé tartozott a vagyoni különbségek csökkentése. Piketty felhívta rá a figyelmünket, hogy ma is nagyon szétnyílt a jövedelmi olló, emiatt nincs semmi meglepő abban, hogy ismét elitellenes jobb- és baloldali populista mozgalmak jelentek meg és erősödtek meg a világ számos részén.

 2.A falvak népe visszavág

 A liberalizmus által dominált évtizedekben a politika a modern nagyvárosi életmódot élőknek jobban kedvezett mint a kistelepüléseken élő, közösségcentrikus és hagyományápoló felfogásnak. Nálunk a rendszerváltás után a falvakat a nagypolitika jórészt magukra hagyta és egyértelműen hanyatlásnak indultak. Ahol a magukra hagyott, önállóan kevésbé boldogulni képes állampolgárok száma jelentős (pl. USA belső területei, Oroszország, vidéki Magyarország vagy Kelet-Lengyelország), ott sokan az állami segítségben reménykedtek és a különféle jobboldali (vagy baloldali) populista mozgalmak rájuk találtak.

 Mondjuk ki nyugodtan, hogy az elitek a világ legtöbb részén nagyon magas lovon ültek pontosabban üvegpaloták magasságából nézték le és nézik le a mai napig (mindkét értelemben véve) a mindennapi megélhetésért küzdő, gyakran kemény fizikai munkát végző állampolgárokat - ennek a levét isszuk most.

A falusias és a városias életmód közti erőviszonyok kiegyenlítődésére időnként szükség van - a populista politika inkább a falvak érdekeinek képviseletét vállalta fel. 

 3.Erős centralizált állam nélkül nincs közepes fejlettségi szint sem

 A fent említett klasszikus írás rengeteg olyan példát hoz fel, főleg afrikai országokat, ahol a gyenge államhatalom nem volt képes megfelelő törvényeket hozni és azokat betartatni vagy éppen megfelelő adórendszert kidolgozni és az adókat behajtani, amelyeknek betudhatóan a fejlődés megrekedt egy alacsony szinten. A rendszerváltás után mi is megtanulhattuk, hogy ne várjunk csodát a piac önszabályozó erejétől, az államra fontos szerep hárul: többek között életszerű törvényekre van szükség, amiket az állam keményen betartat és a gazdaságot is tudni kell megfelelően szabályozni.

Itt fogható meg a fokozati különbség Orbán és Gyurcsány vagy Putyin és Jelcin kormányzása között. Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy a fejlődés alacsonyabb szintjén minden állam piacvédelemre törekedett: Nagy-Britanniától az USA-n át Dél-Koreáig bezárólag.

 4.Viszont kizsákmányoló intézményekkel nem lehetséges magas fejlettségi szint

 Nagyon sok ország elakad egy ponton és megreked egy közepes fejlettségi szinten, ez nem csak Latin-Amerikára jellemző, hanem Európa keleti felén is már jó néhányszor előfordult: a felíveléseket visszaesések követték. A fenti könyv szerzői szerint a fő ok mindig az volt, hogy az elitek bebetonozták magukat, megszerzett kiváltságaik őrzésével voltak elfoglalva, ezért útját állták mindenféle fejlődésnek. Az intézmények az ő kizsákmányoló szerepüket erősítették nem pedig az állampolgárok boldogulását. (Cinikusok úgy gondolják, hogy mindenhol egy szűk csoport tartja markában a politikusokat, amire nincsenek megfelelő bizonyítékaik bár tény, hogy különféle erős ipari és pénzügyi lobbik majdnem mindenhol jelentős szerepet játszanak.) Az uralkodó eliteknek nem érdeke bármiféle változás, hiszen mások megerősödése az ő hatalmukat veszélyeztetné, ezért ellenségei bármilyen innovációnak.

 5. A jog uralma vagy a joggal való uralkodás?

 Egészen más lesz a végeredmény ott, ahol jogállam van (jogkövető hatalomgyakorlás) vagy pedig a jog csak eszköz a kormányzat számára a hatalmának megerősítésére. A kormányzatok a legtöbb országban egy alkalmas pillanatban rendre megpróbálják a jogrendszert a saját képükre formálni (pl. nekik kedvező bírók kinevezésével). Nagyon fontos, hogy ilyenkor mennyire erős a társadalom immunitása és józan értékítélete. Mivel nálunk évszázadokon keresztül idegen hatalmak uralkodtak, ezért most a legtöbben nem érzik súlyosnak a hatalomkoncentráció veszélyét, pedig többek között Venezuela, Peru vagy Mexikó példái is bizonyítják mennyire káros, amikor a jog az elit hatalmának erősítésére szolgál, és ez hogyan vezetett a gazdasági helyzet fokozatos romlásához.

 6. 2018 nálunk a teljes kisiklás éve volt?

 A fentiek fényében egyértelműen úgy tűnik, hogy 2018 tavaszán az újabb kétharmad egyértelmű kisiklást hozott számunkra az egyébként is eléggé rázós pályán. 2014 és 2018 között a kormánynak nem volt kétharmada, emiatt kompromisszumokat kellett időnként bevállalnia. Azonban fokozatosan beérett a jobboldali radikalizmus szisztematikus munkájának gyümölcse és egy megfelelően átszabott választási rendszerben, erős propaganda hátszéllel (átszabott...hm.. állampolgárokkal) megvalósult ismét a gyakorlatilag korlátlan hatalomkoncentráció. Az előző időszak néhány sikeres gazdaságpolitikai döntése, a világgazdasági konjunktúra és az EU támogatások miatt egyelőre még robog a szekér, nem annyira feltűnőek még a kormánypolitika erős hiányosságai (gazdasági fejletlenség továbbélése, kontraszelekció, erős gazdasági alapok hiánya, kiszolgáltatottság.)

 7. Az érdekeinkért való harc és a forradalom közötti különbség

 Rengeteg példát láthatunk arra, hogy mit jelent az, amikor egyes társadalmi csoportok folyamatos harcot folytatnak, akár évtizedeken át érdekeik elismeréseiért és egyenjogúságukért - ez a harc nem úszható meg a világon sehol, nálunk sem. Ennek az eklatáns példája a mostani tüntetéssorozat a nagyobb városainkban a kormány legfelháborítóbbnak tartott intézkedéseivel szemben. (Nyilván aki a közösségközpontú "rendpártiság" híve ő kevésbé támogatja ezeket, legalábbis addig amíg egyszer nem csalódik a kormánypolitikában.) Az éles konfliktusok természetesnek mondhatóak a társadalmak életében, olyannyira így van ez, hogy ahol a társadalmi feszültségek nagyon felgyűlnek ott forradalmak törnek ki, ami általában több kárt szokott okozni mint hasznot azzal, hogy évtizedekre megszűnik a társadalmi stabilitás és sok esetben újabb kizsákmányoló elitet juttatnak hatalomra. (Például a cári Oroszországban is ez történt - megjegyzem, hogy itt most nem a marxi értelemben vett "kizsákmányolásról" van szó.)

 8.Legyen akár 30 éven át jobbos kormányunk, ha...

 A legfejlettebb országokra ugyan többnyire a politikai váltógazdálkodás a jellemző, azonban ugyanezen országokban a fejlődésük korai szakaszában konzervatív nemzeti kormányok voltak egyeduralkodóak (Ausztriában, Dél-Koreában, Olaszországban stb.) A lényeg nem az, hogy ki van kormányon, hanem sokkal inkább a sokat szidott vagy meg nem értett pluralizmus és hatalommegosztás. Változó állam- és kormányfők irányító szerepe (semmiképpen sem egy Lukasenko, Putyin vagy épp Ceausescu szintű kvázi-diktátorok), némileg változó koalíciók kellenek, emellett még független bíróságokra és viszonylagosan független médiumokra is szükség van, hogy megmaradjon a fejlődési lendület és innováció. Ezek hiányában rendre az történik, hogy az országok gazdasága kissé vulgárisan mondva egyszer csak seggre ül... és egy jó ideig úgy marad.

 9.Az innováció látványos területei (lennének)

 A fejlődéshez folyamatos változásokra van szükség. Azon területek, ahol manapság nagyon erős az innováció: többek között a környezetvédelem, egészségügy, oktatás, automatizálás vagy épp a tömegközlekedés, jól mutatják egy adott országban a trendeket és a közeljövőben várható helyzetet. Nem csak műszaki fejlesztésekről van szó, hanem az állampolgárok tudati szintjéről, az új eljárások és módszerek napi gyakorlattá válásáról is. Természetesen a hagyománynak is szerepe van, az is lehet innovációs forrás (például a természetvédelem vagy természetgyógyászat révén), a lényeg abban áll, hogy mennyiben érzékelhetőek pozitív irányú változások. Nálunk az ilyen irányú felmérések kevés változást hoznak ki és egyfajta tespedtséget mutatnak sokak esetében: hiányzó környezettudatosságot, a folyamatos önképzés elmaradását és a lakosság többségének rossz egészségi állapotát.

Ebben persze szerepet játszik az, hogy a lakosság nagy része még mindig túlterhelt, túlhajtott és nem tud az életminőségét érintő tényezőkkel érdemben foglalkozni. A jelenlegi politikai elitünk csak azzal dicsekedhet, hogy egy nagyon alacsony bázishoz képest tud eredményt felmutatni, nemzetközi összehasonlításban egyértelműen rossznak mondható jövedelmi, életszínvonalbeli helyzetből jutott el egy kicsit kevésbé rosszig, ami még távolról sem mondható jónak.

10.A csillagászok sem tudnak előrejelezni minden üstököst

 A természettudósok is csak a folyton ismétlődő jelenségeket tudják kiszámítani az olyanokat viszont, mint például hogy pontosan mikor csapódik be egy nagyobb meteorit már egyáltalán nem, ilyesmiről legfeljebb valószínűségeket tudnak mondani. Az éghajlat változással, a globális felmelegedéssel kapcsolatban szintén bonyolult modellszámítások léteznek csak, - bár tény, hogy ezek eléggé rémisztőek.

A társadalomtudományban hasonló a helyzet a lehetséges gazdasági válságokkal, a gazdasági fejlődés ütemével kapcsolatban vagy például az EU sorsát illetően is. A jövőt senki nem tudja előrejelezni: a demagógia és a megosztottság fokozódhat annyira, ami már a demokrácia halálát jelentheti és a globális szintű együttműködések végét is elhozná, - ez esetben többféle elit is nevethetne a végén, tartós kiváltságokat nyerve az állampolgárok fölött. (Ami persze ha nem is szimpatikus, de nem feltétlenül a lehető legrosszabb szcenárió.) Viszont meg is újulhatnak a demokratikus rendszerek és az EU együttműködési rendszere is újabb szintre juthat. Találgatni azonban nem akarok, ehhez már a fantáziám is túl kevés.