A környezetvédelem témakörében legtöbbet a megújuló energiaforrásokról és a műanyag zacskókról szeretünk beszélni. Az előbbihez a legtöbbünknek kevés köze van (kivéve, ha mondjuk napelemet tudunk felszerelni), a zacsi téma viszont csak egy nagyon kis szelete csupán az általunk okozott környezetterhelésnek.

A műanyagnak már a nevében is benne van, hogy természetellenes, ezért sokan idegenkednek tőle annak ellenére, hogy a vásárolt háztartási cikkek nagy részét általában műanyag csomagolásban kapjuk kézhez. Egyébként ha üvegben veszünk valamit, az is általában környezetterhelő, mivel ha kidobjuk, elszállítják és újra beolvasztják az sok energiát fogyaszt, sőt már magának az árunak a szállítása is több energiát igényel a nagyobb tömege miatt. Én úgy vagyok vele, hogy egy szem almát nem szoktam zacskóba tenni viszont a zacsik nagyon jók szemetes zsáknak és megspórolom velük a nagyméretű műanyag zsákok használatát.

A műanyag palackokról nem beszél senki, pedig ugyanolyan ártalmasak a környezetre: például szerintem nem nagyon érdemes palackos ásványvizet venni, ha a csapvíz minősége nem elég jó, még mindig vannak különféle háztartási víztisztítók. A cukros üdítők pedig az egészségre is ártalmasak.

Annak felmérésére, hogy az egész életmódunk mennyire környezetbarát vagy sem léteznek különféle ökológiai kalkulátorok, én ebből 5 félét néztem meg, amelyek mindegyike azzal foglalkozik, hogy mennyi Földre lenne szükségünk a jelenlegi életmódunk fenntartására. (Egy jó összefoglaló erről a témáról: itt.)

A kötháló és a glia szerintem túl egyszerű, a kérdések száma nekem kevésnek tűnik például a lakás energiahasználatával vagy a táplálkozási szokásokkal kapcsolatban. (Érdekességük egyébként, hogy brutálisan nagy számokat hoznak ki.)

A Réthy, a WWF és különösen az angol nyelvű myfootprint.org kérdései eléggé részletesek, bár az utóbbiról meg kell jegyezni, hogy eléggé az amerikai életformát tükrözi. (Sőt olyan államokét mint például Kaliforia, ahol vízhiány van, tehát már a "víz-lábnyom" is jelentős szerepet játszik.) Viszont a végén ad néhány hasznos szempontot a takarékossághoz.

Tudjuk azért azt is, hogy nem mindig vagyunk teljesen őszinték, legtöbbször a valóságnál némileg kedvezőbb színben szeretnénk magunkat feltüntetni, ezért az ilyen önfelmérések sok esetben kicsit kedvezőbb képet mutatnak.

A Réthy-féle kérdőív nagyon érdekes, mert konkrét mennyiségekkel operál (például elfogyasztott kilowatt), kivéve az utolsónak mondható rész, az életstílus. Ez viszont megkérdőjelezhető, mert az egyik opció szerint ha nem kizárólag csak szén-dioxidot egyáltalán nem termelő szórakozást űzünk (kábé a remetéknek megfelelőt), akkor elég ha néha moziba, bárba vagy étterembe járunk, az mindjárt egy egész földet elfogyaszt.

Összességében a WWF-ét eléggé jónak találtam, bár ez sem teljesen hibátlan. Például a bio-táplálkozás nem feltétlenül környezetbarát, mert az alacsony hozamok miatt egységnyi terményre több üzemanyagfogyasztást valószínűsít és a földterület igénye is nagyobb, kevesebb marad erdőknek. Emellett nem szerepel a kérdések között például az a szempont, hogy mennyi ruhát dobunk ki, mert a textil is köztudottan nagy környezetszennyező.

Viszont eléggé markáns különbségeket hoz ki az alábbi esetekben:

1.Ha nem fogyasztunk húst és főleg helyi termelőktől vásárolunk az alig éli fel a Föld erőforrásait (max 0,1 tizednyi Föld), viszont ha sok húst fogyasztunk és nem helyi forrásból vásárolunk, akkor ez már önmagában egyharmadnyi vagy fél Földet jelent. Kevés hús fogyasztása is már majdnem olyan jó mint a vegatárius. Hiányolom azt, hogy mennyit főzünk saját magunk (vagy előre feldolgozottan vásároljuk), ezen kívül még a kidobott élelmiszer mennyiségét is a kimutatásból.

2.Ha alig használunk autót, inkább csak tömegközlekedést az 0,1 Föld, átlagosnak mondható autóhasználattal viszont már 0,5-0,6, de ha még repülőzni is szoktunk, akkor az érték kábé a duplájára nő. (Közlekedéssel is elhasználhatunk simán egy egész egész bolygónyi erőforrást.)

3.Az átlagos magyar lakásviszonyok mellett a lakhatás eléggé energiaigényes, 0,7-0,8 Földet tesz ki, ez majdnem mindenhol egy igen jelentős tétel. Nyilvánvalóan sokat lehetne rajta csökkenteni, igazán energiatakarékos lakásokkal.

4.Az életmód 0,4-0,5 között alakul általában, magasabb a szám ha sok kütyünk van, sok kozmetikumot használunk és nem komposztálunk.

A végeredmény átlagos magyar háztartásnál valahol 2,5 körül van, de jó esetben, környezetbarát életmód mellett lemehet 1,4 alá is.

Mindenképp érdemes szólni arról, hogy milyen valódi lehetőségeink vannak arra, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomot (amely egyes felmérésekben leegyszerűsítve a karbon-lábnyomnak felel meg).

A legtöbbünk életmódja, társadalmi státusza vagy az általa vallott társadalmi normák bizonyos korlátokat jelentenek. Például sokaknak a munkája autóhoz kötött, mások presztízs okokból tartanak fenn egy nagy autót (és esetleg több kisebbet is), az öltözködésben is sokan a legújabb divatot igyekeznek követni, stb.

A kényelmi faktor is általában jelen van (pl. egyszerűbb a szupermarketből egy helyről mindent megvenni mint a helyi piacon), mert voltaképp az egész életmódunk és pazarlásunk a kényelemről szól (ami viszont egyre kevésbé járható út). Nem ritkán egy nagy adag egoizmus is játszik (hiszen a státusz kifejezése lehet a presztízsfogyasztás is). Ott van még ezek mellett a szokások ereje (ilyen például a sok hús fogyasztása vagy az erősen felfűtött lakás). Sokféle szempontra figyelünk a mindennapokban és a sorban az utolsók egyike csupán, hogy az életmódunk mennyire környezetbarát.

Nem mindegy pedig, hogy milyen ütemben fogyasztjuk el a Földet és hogy egyénileg mennyire tiszta a lelkiismeretünk e téren.

A kormányzatnak is vannak bőven hiányosságai: a rezsicsökkentés nem segítette a tisztánlátásunkat, a megújuló energiák terén az utolsók között kullogunk és a tömegközlekedésünk is többnyire alacsony színvonalú (pl. koszosak a vonatok és buszok, ritkán járnak és sokat késnek - kábé olyan tudattalan üzenettel, hogy tömegközlekedjenek a parasztok, az urak nagy autókkal járnak). Az épülő lakások környezetvédelmi követelményei (pl. a hőszigetelés) is messze elmaradnak a németekétől. (A benzines autók gyártása pedig lassanként elavult technológia lesz, egész biztosan nem lehet húzóiparág már a közeljövőben sem.)

Az átállás a "tiszta" energiafajtákra is ma már sokkal kevésbé technikai mint amennyire politikai kérdést jelent. Egy interjú Ürge-Vorsatz Dianával nagyon jól mutatja a globális folyamatokat, bár néhány kisebb részletkérdést illetően vitatható, egyik ilyen az, hogy a húsfogyasztás hizlal (ami önmagában nem igaz), de ilyen a túlfogyasztásunk is, ahol közhelyszerűen a "gonosz" üzleti szférára tolja a felelősséget, amely kihasználja a gyengeelméjű állampolgár gyerekes vágyait.

Valójában a társadalmi normák változása jelentős nélkül nem nagyon van esély a helyzet javulására, 12 éven belül gyakorlatilag teljesen tönkretehetjük azt a bolygót, amit ismerünk.