Kép forrása: tabletmag.com
A forradalmak nagy részére, de nem mindegyikére igaz az a megállapítás, hogy baloldali ideológiákkal fémjelzett katasztrófák, amit az 1979-es, 40 évvel ezelőtt lezajlott iráni forradalom esete is bizonyított. Számunkra is tanulságos lehet, ahogyan egyetlen vallási vezető irányításával a gazdag ország pár év alatt hatalmasat zuhant minden tekintetben, az iszlám fundamentalizmus ókonzervatív ideológiája szinte a középkorba vetette vissza.
Mért volt annyira gyűlöletes a sah rendszere?
A sah véres és kegyetlen uralma alatt az ország óriásit fejlődött gazdaságilag néhány évtized alatt. Azt gondolhatnánk, hogy az önkényuralom miatt tört ki a lázadás, de sokkal inkább úgy tűnik, hogy az önkényuralom meggyengülése, a sah súlyos betegsége és sorozatos politikai hibái idézték elő. A sah köztudomásúlag az USA támogatásának köszönhette a hatalmát, a CIA 1953-as akcióját is beleértve, ezért személye nem csak a monarchiát, hanem egyben a gyűlölt nyugati kultúrát is megtestesítette sokak szemében.
A gyors gazdasági fejlődés éppen az ellenkező hatást érte el: mivel a társadalom fejlődése ezzel nem tartott vele lépést különösen vidéken ezért sokan voltak, akik a technikai fejlődést leginkább a hagyományos vallási értékeik fenyegetettségeként érzékelték. A sah rendszerének belső támogatottsága az 1970-es évek közepén gyorsan csökkent és lassan szétesett a rendszer - 1978-ra már klasszikusnak mondható forradalmi anarchia állt elő. Mivel az oroszokat szintén utálták (éppen akkor vonultak be a szomszédos Afganisztánba), a briteket történelmi okok miatt szintúgy, ezért utólag már nem túl meglepő, hogy a tradicionális vallásos vonal válhatott hirtelen népszerűvé.
Nyugatellenesség? Megnyertétek, tessék
Az iráni forradalom az emigrációból visszatért Khomeini ajatollahot választotta vezetőjéül, szerencsétlen módon egy olyan embert, aki a szigorú elvek, a betűk és szavak embere lévén, kevés gyakorlati érzékkel és empátiával megáldva nagyon alkalmas volt arra, hogy a vallási ideológiát lenyomja az állampolgárok torkán. Iszlám köztársaság jött létre, kegyetlen iszlám törvényekkel, a nők jelentős jogfosztottságával (például abban, hogy csador viselete vált kötelezővé). A forradalmat kirobbantó nagyvárosi fiatalságot jól becsapták, hiszen még nyugati zenét hallgatni és nyilvánosan táncolni is tilos volt. Tombolt az Amerika-ellenesség, amelynek egyik közismert fejezete az amerikai követségen levők foglyul ejtése és az ezt követő túszdráma.
Mindezek következménye durva gazdasági visszaesés és tömeges elszegényedés. Az egy főre jutó GDP 12 év alatt a felére (!) esett vissza és még az ezredfordulóra sem érte el az 1976-os (részben az akkori magas olajáraknak köszönhető) szintjét. Sőt, (szintén dollárban kifejezve) ma is még csak mintegy fele a török vagy az orosz szintnek. Lényegében úgy jártak mint az olyan országok (Észak-Korea, Kuba, Venezuela, Albánia stb.), amelyek elszigetelték magukat a világtól. A visszaesésben nyilván szerepet játszott az USA és más nyugati államok embargója, - bár adja magát a kérdés, hogy mért kellene támogatniuk egy velük szemben teljes mértékben ellenségesen viselkedő állam kereskedelmi kapcsolatait?
A gazdasági visszaesés másik fő oka az Irakkal vívott közel nyolc éven át tartó kivéreztető háború volt. (Mellesleg ennek a háborúnak "köszönhejtük" azt is, hogy megerősödhetett Szaddam Husszein.) Nyilván egy fanatikus iszlám állam nem törekszik a békekötésre és a konfliktus gyors lezárására, Khomeininek "belefért" az egy milliónyi iráni áldozat is. Ezen kívül lázadások törtek ki az országban mindenfelé, az új iszlám hatalom belföldi rendcsinálása pedig véresebb volt mint a sah uralma.
Az új "kulturális forradalom" jegyében az iszlám törvényeket kevésbé tisztelő sajtót betiltották, az egyetemeket bezárták, a túl liberális szellemiségűnek tartott egyetemi tanárokat elbocsátották, ugyanígy tettek az akadémiával is (!) A külföldiekkel együtt nagyon sok iráni értelmiségi is elmenekült az országból.
Nem múlt el teljesen nyomtalanul
Habár a diktatúra mára sokat szelídült és a puha diktatúrák gazdaságilag többnyire sikeresek tudnak lenni, ezért a forradalom ütötte sebek mára már jórészt begyógyultak. Ezzel együtt az ateizmus továbbra is halálos bűn és a saria még mindig hatályban van, a kivégzések száma Kína után Iránban messze a legmagasabb.
Irán utóbbi mintegy 80 évének a szélsőséges, sok kárt okozó kilengései némileg a múlt századi magyar történelemre emlékeztethetnek minket, - bár alapvető különbség, hogy egy hozzánk képest egy sokkal nagyobb, katonailag szinte meghódíthatatlan országról van szó. A vallási fanatizmus és ókonzervatív gondolkodásmód hatásait mi is időnként megtapasztalhatjuk a közéletünkben - mindig lehet találni nálunk is olyan külső hatalmakat, akikre lehet mutogatni, hogy a kultúránkat veszélyeztetik. Az elszigetelődés (mint a teljes mértékű függetlenség szinonimája) azonban sosem bizonyult bölcs döntésnek sem Irán, sem más országok esetében sem.
(Ezért hát a "Milyen irányba? Csak nem Iránba" ócska poénja ma már egy kicsit sem vicces.)
Felhasznált források:
https://mult-kor.hu/10-teny-khomeini-ajatollah-iranjarol-20151027
https://www.mtholyoke.edu/courses/sgabriel/iran.htm
https://en.wikipedia.org/wiki/Background_and_causes_of_the_Iranian_Revol
https://mult-kor.hu/gyoztes-nelkul-ert-veget-az-iraki-irani-haboru-20150922?fbrkMR=desktopution
https://en.wikipedia.org/wiki/Timeline_of_the_Iranian_Revolution
https://en.wikipedia.org/wiki/Ruhollah_Khomeini
https://mult-kor.hu/gyoztes-nelkul-ert-veget-az-iraki-irani-haboru-20150922?fbrkMR=desktop
