Ahogyan egy rossz török szappanoperának is milliós nézőtábora van, úgy képes behúzni hasonló elemi ösztönökre építve a társadalom jó részét a háborús logika világa és a parancsuralmi rendszerek. Első és egyetlen vezetőnknek Orbánnak mindig is ehhez volt a legnagyobb tehetsége, a harchoz. Ráadásul egy (kvázi- vagy lájtos) parancsuralmi rendszer majdnem mindenkinek nagyon kényelmes: rendet vág a zűrzavaros világban, megmondja hogy mi a helyes és helytelen, gondolkodásra nem nagyon van szükség. Vannak persze akiket zavar ez, akik autonóm egyéniségként (pl. művészek) vagy autonóm közösségekben szeretnének élni, netán a saját szellemi műhelyeikben (pl. kutatók). A többségnek viszont teljesen megfelel a vezérkultusz, még akkor is ha a magyar történelemben két esetben is (Horthy és Kádár) ez már vakvágánynak bizonyult, és akkor még nem is beszéltünk a szomszédos országokról (Ceausescu és Milosevic). Érdekes anomáliákat, ésszerűtlenségeket figyelhetünk meg. Mint például:
Az amcsikat divat utálni...
A Bekiáltás blog szerzője nemrég számos jó és eredeti megállapítás mellett két olyan állítást tett, amely nyilvánvalóan nem igaz: A, Ahová az USA betette a lábát, ott mindenhol csak bajt csinált B, Az USA militarizmusát a "tőke" érdekei mozgatják.
Az A, állítással az a probléma, hogy vannak ellenpéldák: Dél-Koreát az USA mentette meg és adott számára lehetőséget a gyors fejlődésre, de például a szerb népirtást is az USA bombázásai állították meg, nem az EU (nem létező) hadseregének beavatkozása. Vietnam esetében nem csak az USA-t terheli felelősség hanem az észak-vietnami kommunista vezetést is, akik számára nem jelentett problémát egy milliónál is több ember beáldozása a siker érdekében. (Győzelmük ráadásul az elmaradottságot is konzerválta.) Sőt még a chilei Pinochet-sztori sem teljesen egyértelmű, hiszen az ország gazdaságilag megerősödött, nem lépett például Venezuela útjára. És még ragozhatnám tovább.
Ezekkel a példákkal nem akarom fehérre mosni az USA militarizmusát, amely számára például a olaj köztudottan fontos stratégiai szempont volt és a közel-keleten is sok galibát csinált. Egyszerűen csak úgy viselkedtek mint bármely más nagyhatalom a történelemben, agresszivitásuk semmiben sem maradt el a britekétől, franciákétól vagy az oszmán törökökétől. Ehhez pedig a nemzetközi tőkének nem sok köze van: a ronda és utálatos globáltőke (mért is szeretjük a márkás cuccokat?) nyilván szeretne terjeszkedni és szereti a politikai stabilitást, de ehhez nem szükséges háborúzni. Viszont ha egy ország nagyhatalom és megengedheti magának a beavatkozást, akkor nagy eséllyel meg is fogja tenni, egyszerűen mert van pénze fegyverkezni és a mondás szerint "A szuronyokra nem lehet ráülni." (Ma már ez annyiban nem igaz, hogy egy ilyen beavatkozás komoly arcvesztéssel járhat.)
...a ruszkik viszont okék
Van itt a közelünkben egy hatalmas ország, amelynek gazdasági ereje nem annyira jelentős viszont katonai nagyhatalom és az elmúlt két évszázadban a legnagyobb ellenségünknek bizonyult, a legnagyobb károkat okozva emberéletekben és gazdaságilag is, - mégis sokakat vonz ez a nagy ország. Ez igen csak rejtélyesnek tűnhet, de talán mégsem akkora rejtély.
Oroszország egy nagy barbár ország képét mutatja, amely vonzhat mindenkit, aki számára az erőszak valamennyire vonzó. Sokan vagyunk igen, akiket titkon vonz az erőszak és a nyers erő. Mélyebb síkon talán együtt érzünk velük. Mit tudom én, pszichológusok majd megfejtik ennek a pontos mechanizmusát. Tény, hogy sokan nyíltan is rokonszenveznek Putyin rendszerével, bár az meg sem fordult a fejükben, hogy milyen lenne ott élni.
Ellenben Amerika nem ezt képviseli a közvélemény számára, hanem a sok holliwoodi filmet, a szórakozást, a NASA-t és a csúcstechnológiát, holott az átlag amerikai állampolgár ugyanolyan "barbár" mint az orosz és alighanem kevésbé művelt mint az átlag magyar. Borzasztó nagy a kisebbrendűségi érzés a szélsőjobbon és a félelem attól, hogy az EU-nál tökösebb és határozottabb USA majd beavatkozik, ha ők túl sokat ugrálnak. (Ezen most ne akadjon fenn senki, mélyebbre ásva pozitívabb dolgokat is fogok találni.)
De nézzük, hogy mit csinált az orosz maci ott, ahova betette a lábát, hát semmi jót: Észak-Koreát támogatták Dél ellenében, az ország mai állapota részben nekik is köszönhető. Afganisztánba ők vonultak be először és hozták létre azt a kaotikus polgárháborús helyzetet, amelyből kinőtt az Al-kaida szervezete. Ukrajna a destabilizációjában is ludasak valamennyire, még ha az USA támogatta is a nyugatbarát fordulatot. (Csak azt lehet támogatni eredményesen, ami életerős és nagy tömegbázissal rendelkező mozgalom.) A szovjet-orosz utód köztársaságok nagy része diktatúra, Putyin fő szövetségese Belorusszia például egy nagy luk Európa térképén. Putyin nyilvánvaló módon egy maffiaállam vezetője, különféle módszerek széles tárházát kínálja az autokratáknak (és persze fegyverek arzenálját is). Alapelve, hogy titokban működj (pl. hekkeret alkalmazz, akik folyton kavarják a barnát), ne legyél transzparens - még az USA vagy a britek (a különféle városi legendák ellenére) nem tudják elkerülni a transzparenciát.
Nálunk az átláthatóság szinte semmilyen téren nem működik, külpolitikában a legkevésbé. Orbán beszámolója az USA külügyminiszterének látogatásáról olyannyira ellentmondásokkal teli és zavaros volt, amiért a diákot egy egyetemi vizsgán öt perc után megbuktatnának. Nyilvánvalóan csak mellébeszélt. Mi meg elfogadjuk ezt beszámolónak csont nélkül - ilyen nálunk a helyzet manapság.
Mért annyira kényelmes?
Egy katonás rendszerben minden felsőbb utasításra megy és boldog majdnem mindenki. Boldogok, akik ellopják a pénzeket, azok is akiknek csurran-cseppen, az adminisztráció felsőbb utasítások alapján dolgozik, a tanároknak le kell adniuk a központi anyagot, a médiamunkások elég ha az irányvonalat követik és mindenki nagyon biztonságban van.
A lényeg a biztonság és hogy a pénzed meglegyen. A "keményen dolgozó kisember" kifejezés (ami egyébként már kikerülni látszik a Fidesz szótárából) engem oltárian idegesít, mert azt jelzi, hogy túlórázz mint az állat és többit bízd a kormányzatunkra, az "urak" majd megvédenek. A nyugdíjasokat és a falun lakókat is először jól beijesztik a migránsokkal, utána pedig megnyugtatják, hogy meg lesznek védve. Az a bizonyos csalóka biztonság: ha nem teszel semmit (csak amit mondanak) akkor biztonságban vagy. A "sorosistákkal" való folyamatos ijesztgetés akkora gyerekmese, annyira (megnyugtatásra váró) gyermeki énünkre akar hatni - tiszta brazil szappanopera amit a kormány játszik nekünk, jók és gonoszok küzdelme, és sokan éppúgy rá vannak kattanva erre a harcra.
Amit Gulyás Gergely a jobboldali média erkölcsi fölényéről mondott, azzal az a fő probléma, hogy sokan, akik jobboldali (konzervatív) érzelműnek vallják magukat, kikérnék maguknak, hogy őket azokkal az aljas, gerinctelen cinikus egyénekkel hozzák bármilyen összefüggésbe, akik munkájuk révén Gulyásék lelkes támogatói egyes országos és helyi médiumokban.
Végül is majdnem mindenkinek kényelmes, a viszonylag kevés "rendszeridegen elemtől" eltekintve, az erőszak fekete-fehér világa egyszerű, a demokrácia bonyolult. A baj csak az, amit a közgazdaságtan "a közlegelők tragédiájának" nevez. A legelő egy darabig elbírja, hogy egyre több tehenet hajtanak ki, aztán hirtelen elfogy a fű és az egész összeomlik. Miközben majdnem mindenki jól jár, az ország egésze "megszívja". (Késő Kádár-korban is hasonló volt az ábra.)
A hagyományos baloldal is Orbán támasza
Még a baloldali érzelműek osztályindulatát (jogos vagy jogtalan irigységét a gazdagokkal szemben) is szépen felhasználja az Orbán-rendszer, amikor harcol (legalábbis szavakban) a "multik" ellen és a bankok ellen. Nem csak nálunk van így: a brit Munkáspárt vezetője Corbyn se nagyon kampányolt a brexit elven, az anti-globalizmus nem idegen tőle, emellett Trump választási győzelmét nem kis részben a rozsdaövezetek kissé lecsúszott vagy munkanélkülivé vált "prolijainak" köszönheti. Nálunk sem tudott volna a Fidesz győzni tavasszal, ha nem nyert volna meg olyan választókat, akik Kádár-kori nosztalgiákra építve ne támogatnák az "erős embert", aki bátran szembeszáll a könyörtelen nyugati tőkével. A baloldal és a jobboldal nálunk meglehetősen összekeveredett, a hagyományos baloldali érzelműek szépen asszisztálnak a jobboldalinak mondott kormány működéséhez, ha éppen nem támogatják azt. (Vagy netán egy-két MSZP-s képviselő is lepaktálhatott a Fidesszel.)
Identitáspolitikáról is szó van
Mélyebbre ásva az egész mögött ott van egy kissé balszerencsésen alakuló nemzeti identitás kép is. Nyilván nem vagyunk olyanok és nem is akarunk olyanok lenni mint mondjuk az osztrákok vagy más európai ország, viszont az utóbbi időben a nemzeti identitás központjába került ez a fajta harcias szellemiség. Az ősmagyarok (távoli őseink voltaképp) sokat jeleskedtek a különféle csatákban, - erre identitást építeni azonban eléggé ingoványos, a skandinávok se nagyon hivatkoznak a vikingekre vagy normannokra, nem véletlenül. A mindenféle harcias és vérszomjas török népekkel való állítólagos rokonságunk egyáltalán nem tabutéma, nyíltan lehet róla beszélni, a "török pártiak" garantáltan nem fognak tudni jól kijönni egy ilyen eszmecseréből. (Elismerve azt, hogy kulturális tekintetben valóban lehetnek fontos rokoni szálak.)
Mindettől teljesen függetlenül a nemzeti identitás nagyon sokak számára fontos, ez olyankor jön ki, amikor "jó-jó, talán nincs igazunk egyes részletekben, de a LÉNYEGBEN biztosan". Amikor zavarosnak tűnő, illogikus szöveget adnak elő számunkra, az a legtöbb esetben a saját identitását védeni igyekvő, egységben gondolkozó, meggyőződésem szerint jobb-agyfélteke központú felfogás. (Mivel a verbális logika és az analízis kimondottan a bal-agyféltekének az erőssége, ezért a dolgok egységére fókuszáló jobb agyféltekés vagy alsóbb agyterületek dominanciája esetén az itt tárgyalt szemlélet eléggé irritáló is lehet.) Tehát arról van szó, hogy adott esetben a blogger, a kommentáló vagy a médiamunkás teljesen jóakaratú is lehet és meggyőződésből kommunikál, csakhogy ez a kommunikáció (ha egységre fókuszáló jobb agyféltekés) meglehetősen pontatlan, kevéssé tényszerű, mert egy hitvilágot szeretne megvédeni - voltaképp nem is teljesen vitaképes, mert hamar indulatossá válik. (Egyébként bárkivel előfordulhat, velem is néha, hogy egy adott helyzetben a beállítódás a racionalitás rovására megy.)
Kár pedig a gőzért és a (padló)gázért
Tipikus közép-kelet európai probléma az, ami nálunk van, hogy nem bízunk eléggé a kultúránk értékeiben, mintha félnénk tőle, hogy a nyugati kultúra bedarál minket. Ezért aztán összébb kell zárni a sorokat, aminek olyan értékek is áldozatul eshetnek mint a tudományos életünk egyes műhelyei vagy az oktatásunk színvonala. Az egészséges agresszivitás szintjét már rég túllépte kormányunk működése, a verbális agresszió elszabadult, gyakorlatilag öncélúvá vált. Nagy színházi show az egész, vannak akik még élvezik, nem veszik észre hogy nem hiteles. (Pl. bevándorlók esetében feltűnő kellene, hogy legyen, hogy a gyenge "nem" is ugyanannyira jó mint egy erős "nem".) Egyszer majd megunjuk ezt az egész cirkuszt és lassan lecseng.
