A net látszólag nagyon nagy hatalmat ad az embernek, hiszen pár kattintással elérhető bármilyen információ és különféle virtuális világokba léphetünk be. Ezzel azonban sokan visszaélhetnek és kihasználhatják a naivitásunkat, a hiszékenységünkre építve manipulálhatnak minket. Kérdés, hogy melyik fajta manipuláció a legveszélyesebb nekünk magánemberként?
A gyerekeket fenyegető veszélyektől eltekintve ide tartozhatnak: Cégek információt gyűjtenek rólunk, netfüggőség, pornográfia, élő kapcsolatok leépülése, álhírterjesztő hackerek, információbuborékban élés, politikai célú megfigyelések. Nagyon vázlatosan megprólom ezeket összefoglalni, nyilván lehetne még a bővíteni és pontosítani ezt a listát.
Én magam az úgymond fogyasztói szokásaink felmérését tartom a legkevésbé ártalmasnak és legkönnyebben kivédhetőnek. Ne gondolja senki azt, ha egy közösségi oldalt vagy videómegosztót használ ingyenesen vagy bármelyik más nem fizetős szolgáltatást vesz igénybe, azzal nem fog a nagy számok törvénye alapján a portál tulajdonosának valamilyen módon bevételt generálni. (Nyilván azért hozták létre valakik, hogy pénzbevételük legyen belőle.) Közismert, hogy bizonyos algoritmusok pontosan felmérik az ízlésünket és szokásainkat (a voltaképpeni adatgyűjtésre nincs is szükség), azonban ezt jobbnak tartom egy fokkal azoknál a TV reklámoknál, amelyek számunkra kevéssé szimpatikus vagy érdektelen termékeket hirdetnek. (Ízlés kérdése, aki fél attól, hogy kicsalják a pénzét, az "dugja el" maga elől még a hó elején fizetése 10-20%-át valamilyen jó hozamú, esetleg államilag támogatott befektetésbe.)
Egy biztos, ha a gépet kikapcsolom és megkérdezem a barátaim véleményét valamilyen termékről, azt nem fogja tudni kideríteni semmilyen algoritmus. (A tevékenységem elrejthető vagy alternatív módon is gyakorolható.)
A netfüggőség a sokféle függőségünk egyike, amikor különféle virtuális környezetekhez annyira hozzászokunk, hogy a valóságot a minimálisra korlátozzuk (a megélhetés szintjére, a személyes kapcsolatokat elhanyagolva). Ennek enyhébb fokozata, ha minden nap a telefonunkat nyomkodjuk vagy a laptopunkat pötyögjük, anélkül hogy legalább egy közvetlen baráti beszélgetésre, családi programra, természetjárásra, sportolásra vagy egy könyvben való elmélyedésre sort keríthetnénk. Az internet gyorsasága és hatalmas információtartalma nyilván felületességhez vezet.
Ha ráérzünk a net korlátaira, akkor ez a veszély kevésbé fenyeget: például egy közösségi médium nagyon jó a kapcsolattartásra, viszont ha sokat várunk tőle, akkor nagyon csalóka tud lenni, hiszen „élőben” mindenki teljesen más. A net egy rengeteg lehetőséget kínáló eszköz, amelyet jól használhatunk, az viszont már hiba, ha a net használ minket, vagy éppenséggel a videojátékok rabjává válunk. (T.képp pótcselekvés kategóriáról van szó.)
A munkahelyi digitalizációnak is megvannak a korlátai: meggyorsít sok folyamatot, de mindig marad sok olyan apró információ, amelyet nem lehet a rendszeren keresztül vagy e-mailben megosztani, csak személyes megbeszélésekkel lehet eléggé jól tisztázni. (Aki már látott egyre nagyobbra növő e-mail kígyót, mikor ezzel akarunk egy kissé bonyolultabb feladatot megoldani, de a kép egyre zavarosabbá válik és egyre kevésbé értjük, amiről beszélünk, az tudni fogja, hogy mit értek a korlátok alatt.) A legtöbben „humanizált” munkahelyeket szeretnénk, nem droidokként dolgozni még irodában sem.
A nyugati demokráciában az internetet nem korlátozzák, ezért bizonyos helyeken elterjedtek a neten bizonyos törvénysértő gyakorlatok: szexuális perverziók és zaklatások, szadizmus, illegális drog- vagy fegyverkereskedelem. A rendőrség nehezen tud az ilyenek ellen fellépni a nem mindig megfelelő technikai adottságaival, a szűrés az esetek nagy számra miatt is eléggé gyenge hatékonysággal működik. A bűnözőket lekapcsoló technikai fejlesztéseket úgy gondolom az adófizetők minden országban hajlandóak finanszírozni amellett, hogy a szenny kultúráját terjesztők elleni keményebb fellépés is igencsak megfontolandó.
Az internet ezen felül afféle globális faluként is működik, a rengeteg pletykával együtt (rosszindulatú és erősen túlzó vagy teljesen megalapozatlan híresztelésekkel). Az emberi hülyeség csoportosulását, egymás folytonos hülyítését érzem az egyik legnagyobb problémának, a netes kultúra hiányát, annak teljes kiforgatását és parodisztikus használatát. Ez a bizonyos információbuborék, amikor annyira győzködjük egymást arról, hogy a Föld lapos, hogy még el is hisszük. (Annak bevallása lenne fair, hogy mondjuk "földhöz ragadt" felfogású vagyok, nekem a világ egy 5km-es sugarú kör a falu határánál, emiatta a Föld gömbölyű volta számomra nem bír különösebb jelentőséggel.)
Ez a net teljesen felelőtlen használata nem kis arroganciával, amihez képest még súlyosabb eset a fizetett trollkodás, vagy azok az álhírterjesztő algoritmusok, amelyet hackerek terjesztenek (pl. az orosz hackerek küldte rá ilyen botokat a Brexit szavazás előtt a britek oldalaira, hogy a kilépés iránti hangulatot gerjesszék.)
Ezeken kívül még a „keleti országokban” – a határvonal tőlünk kicsivel keletre húzódik, de akár rajtunk keresztül is húzódhat a jövőben,- főként Oroszországban és még inkább Kínában, más ázsiai országokban a netet annyira cenzúrázzák, hogy a szerintük „társadalmi békét sértő” tevékenységbe néha még a kormányzatellenes, ellenzéki tevékenység is beletartozik, ezért azt is blokkolják. A központi kormányzat részéről a politikai cenzúra nagyon hatékonyan működik, az ellene vétők fizikai retorziókra is számíthatnak. A legveszélyesebb talán a kormányzat által működtetett netes cenzúra. (Nem beszélve a kínaiaknál az állampolgárokat azonosító és megfigyelő „orwelli típusú” kamerák tervezett rendszerbe állításától.)
