Ideo-logikák

Ideo-logikák

Gettóba záródó generációk?

2019. július 24. - Tamáspatrik

Generációk közötti felfogáskülönbségek mindig is léteztek, de talán még sosem voltak ennyire feltűnőek mint manapság, ami az életmódunkban bekövetkezett jelentős változásoknak tulajdonítható. Úgy tapasztalom, hogy a hozzám hasonló korú középgenerációval, a 40-esekkel és 50-esekkel tudok a legjobban beszélgetni. Már az idősebbekkel is, de főleg a fiatalabbakkal kevesebb a közös témánk, aminek persze olyan oka is lehet, hogy az ő élethelyzeteik sok mindenben eltérhetnek az enyémtől.

 

Egy kis visszatekintés

Generációs ellentétek valószínűleg mindig is léteztek az emberi történelemben, de főként az utóbbi kétszáz évben történtek jelentős változások az ipari forradalom kapcsán: urbanizáció, gépesítés, elektromosság bevezetése, tömegkommunikáció „forgatták fel”, többek között az emberek addig csendesen csordogáló mindennapjait. A beszédtempó jelentősen felgyorsult, az utóbbi ötven évben is a duplájára nőtt, emellett sokkal több információ bombázza az érzékszerveinket. Miközben egyre inkább eltávolodtunk a természettől, egyre többet időt töltünk különféle virtuális világokban.

Az utóbbi évszázadokban szinte minden generáció nagyobb kényelemben élt mint az előtte levő, nagyszüleim például egy ideig még a falu kútjáról hozták vödörben vagy kannákban a vizet, a házaknál csupán ásott kút volt. Kissé mellékszál ugyan, de tény, hogy ma már a kényelem társadalmában élünk (és a biztonságra, az időmegtakarításra törekszünk), helytelenül „fogyasztóinak” hívott, de a termelt javak többségét valójában „nem-elfogyasztó” társadalmakban. Az áruk szállításához és tárolásához szükséges rengeteg csomagolóanyagot helyből kidobjuk, a termények egy része a földeken marad, az élelmiszerek jelentős része pedig az üzletekből vagy a háztartásokból kerül a kukába. A kissé használt ruhákat, cipőket vagy eszközöket egyszerűbbnek tűnik kicserélni mint megjavítani, és nagyon sok jó állapotú műszaki cikket selejtezünk ki csak azért, mert jön valami új, ami többet tud.

Az IQ tesztek (ennek ellenére) azt a tendenciát mutatják mintha okosodnánk, azonban az eredmények félrevezetőek, mert az elvont gondolkodást mérik, amelyet az egyes iskolarendszerek folyamatosan sulykolnak, nem pedig a használható gyakorlati tudást.

Nem könnyű összehasonlítani, akár etikai szempontból korunkat a régmúlt generációkkal, annyira mások voltak a körülmények. A legtöbb ilyen összehasonlítás számomra igen falsnak tűnik. A múltat hajlamosak vagyunk idealizálni, visszatekintve úgy látszik, hogy régen minden jobb volt. Igazából a problémáink voltak mások régen (például az ingerszegény környezet is lehetett ilyen), vagy az örök emberi problémák nyilvánultak meg a maitól eltérő módon.

 

Az öregedés beszűkültté tesz?

Sokakra jellemző, hogy idősebb korukban a gondolkodásuk beszűkül, amit annyira természetesnek vesszük, hogy gyakran beszélünk lekezelő módon „néniről”, „bácsiról”. Holott ennek a fő oka legtöbbször csak az, hogy (főként már nyugdíjba vonulása után) az illető jól elvan a saját kis világában.  Mindannyian ismerünk számos ellenpéldát, amelyek azt mutatják, hogy még 80 év fölött sem természetes, alatta meg semmiképp sem az a látványos szellemi hanyatlás, ami sok esetben nem is betegség következménye, csupán arra vezethető vissza, hogy az agyunk nem tanul új dolgokat, emiatt a gondolkodásunk visszafejlődik. A folytonos képzés és tanulás igénye nem nagyon van benne a szokásrendszerünkben, sajnálatos módon. Ez a fajta beszűkültség is nyilván gátja a generációk együttműködésének, holott rossz szokásokra épül, amelyekkel szemben majdnem mindenki tudna tenni.

 

„Ezek a mai fiatalok”

Hiába túrtam a netet, nem nagyon találtam adatokat a magyarok generációs különbségeiről. Létezik persze elmélet X, Y, Z és egyéb generációkról, ez azonban nekem egy kissé túl általánosnak tűnik országunk viszonylatában. A fiatalok fogyasztási szokásairól persze folyamatosan készülnek felmérések mindenhol, hiszen a cégek alkalmazkodni szeretnének a piaci ízlésben bekövetkező változásokhoz, azonban ezen túlmenően nagyon kevés használható adatot találtam.

Nyilvánvaló, hogy a számítógép és a különféle kütyük kezelése nagyon eltér a különféle generációk között. A legidősebbek közül sokan nem sajátították el vagy csak részben, viszont a telefon folyamatos nyomkodása a tizen-, huszonévesekre jellemző leginkább. (Érdekes módon, őket már kevésbé érdekli a Facebook, az idősebbek akik egyre inkább rákapnak az utóbbi években.) Az idősebbek a könyvolvasást szokták meg, mivel gyermekkorukban egy vagy másfél TV csatorna volt csak hétfőnkénti adásszünettel, a legfiatalabbak pedig élénk vizuális ingerek között nőttek fel, nekik egy könyv elolvasása már nehezükre eshet. (Egyébként agyunk számára megterhelő lehet a túl sok képi információ, amit kívülről kapunk, nem az agyunk állítja elő kreatív módon, mint ahogyan egy könyv olvasásakor történik.) Az persze aligha kérdés, hogy az oktatási rendszerünk is erősen sáros abban, hogy a fiatalok kevésbé olvasnak jól (és értenek meg hosszabb szövegeket) az idősebbekhez képest.

Hogy ne csak siránkozzunk: Személyes tapasztalatom volt az üzleti életben a fiatalabbak lényegre törő, direkt kommunikációja, mindenféle sallangok és udvariassági körök nélkül, ez például olyasmi volt, amit igyekeztem én is elsajátítani. (Gyerekkoromban még a marxizmusra jellemző hosszú, semmitmondó beszédek voltak jellemzőek az iskolai ünnepélyeken.) Kérdés persze, hogy a sebesség folyamatos növelése a kommunikációban, nem vezet-e egy ponton túl bizonyos szituációkban felületességhez? Az ilyen kritika persze már arról is szól, hogy mindenki titkon a saját generációját tartja a legjobbnak, rálegyinteni a „mai fiatatokra”, alighanem egy örökös lemez.

 

Konzervatívak-e a mai magyar fiatalok?

A fiatalság mint tudjuk relatív és a tinik, a huszonévesek és a harmincasok valószínűleg teljesen mások, összességében mégis eléggé konzervatívnak tűnnek értékrendszerüket tekintve (pl. egy ilyen felmérés alapján). Azt a tendenciát is leírták már, hogy sokan inkább a kapcsolataik révén szeretnének érvényesülni nem pedig a kiemelkedő teljesítményükkel, - feltehetőleg a szüleik életéből levont tanulságok alapján. (A rendszerváltás után domináns liberalizmusnak sokkal inkább a hátrányait éreztük mint az előnyeit, a felnövekvő generációk ezt látva jobban bízhatnak a közösség összetartó erejében.) Az egyes generációk általában is megpróbálnak más utakat keresni mint a szüleik, hiszen az ő megalkuvásaik és képmutatásaik nekik mindig nagyon szembetűnőek.

 

Kasztosodás a munkahelyeken, generációs alapon

Érdekes, hogy miközben elutasítjuk az elődeink normáit, nagyon sok mindent közben nem bírálunk felül, számos szokást hajlamosak vagyunk elfogadni és tudattalanul átvenni a szüleink generációjától egyszerűen azért, mert nem látunk más mintát és ezt szoktuk meg.

Ilyen például a magyar munkahelyek többségére jellemző, az idősebb munkavállalókkal szembeni elutasító magatartás. (Egy kimutatás szerint ez nincs mindenhol így Európában, szinte sehol nem ilyen mértékű mint nálunk.) Ugyanis nem nagyon van nálunk kultúrája a véleménykülönbségek kezelésének, az érvelésnek és a vitának, ha pedig a beosztott tapasztalati háttere (akár azért mert eltérő generációhoz tartozik) nagyon eltér a főnökétől, akkor a nézeteltérések is alighanem gyakoribbak lesznek. Ezt nem nagyon akarják sokan felvállalni, a legtöbb magyar vezető egy kissé diktatórikus felfogású. A szerzett tapasztalatot általában űbereli az alapból közös hangnem iránti elvárás (amely egyébként összecsiszolódás során is kialakulhatna), és van sok bizonytalan vezető is, aki félti a tekintélyét. (Viszont szeretne jókat bulizni is, amiben egy hozzá hasonló korú kolléga inkább partner lehet.) Az is benne van a pakliban, hogy az idősebbeknek lehetnek furcsa rigolyáik, saját kis merev szokásaik, a magyar közélet pedig kicsiben sem túl toleráns, gyarkan a felszínes dolgok alapján ítélkezik.

Mindettől függetlenül a fiatalabb generációknak legalább olyan fontos az anyagiak mellett az önálló munkavégzés és a karrierépítés lehetősége mint az időseknek, és nyilvánvalóan jóval mobilisabbak náluk, nem ragadnak le ott, ahol nem érzik jól magukat.

 

Az alapvető kommunikációs problémák fő oka

Előrebocsátom, hogy mivel nem nagyon tudtam konkrét adatokhoz jutni, a meglátásaim eléggé szubjektívek és valószínűleg vitathatóak. 

A véleménykülönbségek kezelése nem csak a cég szintjén, hanem egy adott családban is lehet megoldatlan. Ennek gyakoriságát mutatja az is, hogy mennyire ódzkodik sok fiatal anya attól, hogy a szülei vagy az anyósék „beleszóljanak” a gyereknevelésre, és igyekeznek mennél távolabb költözni, hogy az önállóságukat megőrizzék. (Annak ellenére teszik ezt, hogy így jóval kevesebb segítséget fognak kapni.) A gyereknevelés terén is nyilván kijön a generációk eltérő látásmódja és értékrendszere, ez azonban nem feltétlenül tragikus dolog, ahol mégis az, ott a kommunikációs kultúránkkal vannak alapvető problémák.

A különféle generációk eltérő ízlésvilága, részben eltérő értékrendje, más fajta kommunikációs stílusa kicsit megnehezítheti az együttműködést, de csak akkor jelent komoly problémát, ha nincs egy közös alap, amelyet mindenki elfogad egy cég szintjén vagy egy vállalat szintjén, de akár még egy családban is. Ott ahol a különféle generációk nem értik meg egymást, ott egy olyan következtetés adódik, hogy az alapokkal (alapelvekkel és célokkal) feltehetően komoly baj van, ezek nincsenek tisztázva, akár egy cégről szintjéről beszélünk, akár egy egész országról.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr3214979334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.07.25. 07:04:36

Manapság sokkal kevésbé vannak eltávolodva egymástól a nemzedékek, mint korábban,

boundary 2019.07.25. 10:30:35

Jó írás. Egyetértek.
süti beállítások módosítása