Nem nagyon értek ehhez a témához, inkább csak gondolatébresztő jelleggel vetem fel azt a kérdést, hogy a divat mennyiben jelenít meg valós társadalmi változásokat.

A divat hullámainak nagy része sok esetben nyilvánvalóan nem több mint múló őrület vagy egyszerű hóbort, például ha egy szűkebb vagy tágabb körben hírességnek mondható személy a szokásostól eltérő módon öltözködik, és sokan felkapják, majmolni kezdik. Ezek a furcsaságok inkább csak utólag visszanézve lehetnek feltűnőek. Az is igaz, hogy ruhatervezők is mindig szeretnének kitalálni valami újat és érdekeset. Engem igazából nem az érdekel ami átmenetileg felkapott, sokkal inkább az ami hosszabb távon is az öltözködésünk része lesz, még ha a praktikum és a kényelem önmagában is igazolhatja az elterjedését.

Ilyen például a farmernadrág, ami valamikor a rendszerváltás körül vált a fiatalok divatjából egyre inkább az idősebbek praktikus mindennapos viseletévé. Sőt, farmeröltönyt talán ma már az idősebbek gyakrabban viselnek mint fiatalok. Bárhogy cifrázzuk, eredetileg egyszerű munkásruha volt, a kék szín is ezt jelzi. Engem még egy kicsit taszít is az, amikor túl sokan viselik, ez már számomra uniformizáló, kicsit katonás hatást kelt.

Egy másik tendencia az öltöny visszaszorulása az igazán hivatalos alkalmakra. Kevesebben dolgoznak ma öltönyben a munkahelyeken mint pár évtizede, emellett ha az összejöveteleknek nincs komoran hivatalos jellege (pl. vizsga), akkor nem nagyon viseljük.

Mostanában úgy látom a fekete szín a legdominánsabb, például a kabátok esetében is ez figyelhető meg, ami zártságot és némi távolságtartást sugall. Ez kissé elgondolkoztató, mintha nem nagyon akarnánk megnyílni, alapvetően bizalmatlanok vagyunk ismeretlenekkel szemben. A szürkés-barnás színárnyalatok általában a jellemzőek legtöbbünk ruhatárában, az élénk színek sokkal ritkábbak. Erre mifelénk azt hiszem a legtöbben nem nagyon mernek feltűnően öltözködni, inkább elvegyülnének, a szürkés színek is ezt jelzik.

A hölgyek esetében is jól látszik egy változás, amit főleg a munkahelyeken figyelhetünk meg, hogy a nadrág sokkal elterjedtebbé vált a szoknyával szemben. Mintha egyfajta uniszex ruházat felé tartanánk, ami talán összefügg azzal is, hogy kevesebb a tipikus „női munka” (például nem nagyon van már olyan, hogy titkárnő), a legtöbb munkakört manapság férfiak és nők is betöltik, még ha nem is egyenlő arányban.

A hajviselet terén is látványosak a változások: pár éve még főként a punk zenészek viseltek oldalt felnyírt és középen hosszan hagyott frizurát, ma már ez nem annyira ritka. A legtöbben jóval rövidebbre vágatjuk a hajunkat mint egy-két évtizede, ami sportosságot és keménységet sugall (a szkinhedek hajviseletére emlékeztet).

Ha összehasonlítjuk a mai viseletet a múlt század ’60-70-es évek divatjával, az akkori nagy loboncokkal és bő ruhákkal, a mai jóval macsósabb benyomást kelt, a ruházatunk is sokkal „áramvonalasabbá” vált. Alighanem a mindennapokban magát keménynek és sportosnak mutatni akaró, az illúziókban kevésbé hívő generáció diktálja a mai (hétköznapi) divatot, talán még az ezredfordulóhoz viszonyítva is létezik egy ilyen irányú tendencia.

A divat más területeken is változik, ilyen például a stílus és a szóhasználat (a trágár szavak például kikopni látszanak egy munkahelyi közegben) vagy a humor – e téren is mintha igényesebbek lennénk, a folyton ismétlődő poénok például nem annyira nyerők már.

A ruha, amit hordunk nem csak azt fejezi ki, hogy az adott keretek között mi áll nekünk jól és mi az ami nekünk eléggé kényelmes és fesztelen viselet, hanem egyes kísérletek alapján erősítheti vagy gyengítheti bizonyos tulajdonságainkat mint például az önbizalom, kreativitás, fegyelmezettség és céghűség, valamint az aznapi hangulatunkat is befolyásolhatja.