Valójában egy pótcselekvés, amikor agyunk állandóan egy probléma körül forog körbe-körbe, mert nem tudjuk magunkat igazán értelmes dolgokkal elfoglalni. A mostani járvány során is vannak olyan tipikus gondolataink, amelyekbe olykor túlságosan is beleéljük magunkat, pedig racionális alapjuk egyáltalán nincs.

Rosszak voltunk és most kikapunk

Valamiféle égi büntető hatalom, istenség lesújt ránk a villámaival. Ez a gondolat onnan jön, hogy amikor gyerekkorunkban rendetlenkedtünk, akkor a szüleink egy idő után leállítottak minket, valahogyan megfegyelmeztek, és ez alapján a régi minta alapján képzeljük el a teremtés „legfőbb urát”. Nem arról van szó, hogy az ima rossz lenne, ha a megfelelő tudatállapotba, lelkiállapotba juttat minket, csupán egy fölösleges önostorozó gondolatról.

A világ velejéig romlott volt, csak nem vettük észre

Az előzőhöz hasonló, mindig siránkoztunk, hogy a világ mennyire rossz és igazságtalan, de nem találni egyetlen korszakot a történelemben, (a bibliai Édenkert kivételével, bár ott ha jól tudom csak két ember élt), aminek a felszínét egy kicsit megkapargatva ki ne derült volna, hogy mennyire borzalmas. Ezt is fölösleges önvádaskodásnak tartom és a dolgok eldramatizálásának. Az elménk ugyanis szeret mindent felnagyítani és dramatizálni.

Ezt valahol megtervezték (konteó)

E mögött van egy olyan hiú remény, hogy az ember teljes mértékben képes irányítani a természet erőit. Aki ebben hisz egy olyan illúzióba ringatja magát, hogy minden jó lenne, ha pár gonosz hatalmas embertől meg tudnánk szabadulni. Sajnos nem ez a helyzet, hiszen elég egy nagyobb meteorit becsapódása, hogy eltörölje a teljes földi életet.

A természet bosszúja

Ez nekem valamennyire szimpatikus, de megint semmiféle racionális alapja nincs. Ugyanis ha lenne, akkor meg tudnánk mondani, hogy mért éppen most, mért nem mondjuk tíz évvel ezelőtt és azt is, hogy mért olyan módon történt, ahogyan.

Velünk nem történhet meg ilyesmi

Az előzőekkel ellentétes irányú gondolkodás, mert kicsinyíteni akarja a problémát. Egyfajta burkolt rasszizmus, hogy az igazán nagy természeti csapás csak a különféle hottentották földjén történhet, a modern nyugati civilizációval nem. Azt is feltételezi, hogy „fejlettebbek vagyunk” egyénileg, amiből annyi csak igaz, hogy olyan képességeink jobban kifejlődtek mint az elvont gondolkodás, más téren visszaestünk elődeinkhez képest. A vírust nem érdekli, hogy mit gondolunk.

Voltaképpen mi is ez és mennyire és hogyan és hová

Túl sokat foglalkozni a koronavírus hírekkel, túl sokat agyalni rajta, egy idő után be lehet csavarodni a túl sok és igen ellentmondásos információtól. Mielőtt túl nyomasztóvá válna, érdemes néha akár egy-két nap szünetet tartani, feláldozva azt, hogy nem mi leszünk per pillanat a legtájékozottabbak. A szituáció amiben az ember van, az általában éppúgy zavaros, mint ahogy a közkatona sem tudja a harctéri káoszban, hogy a csata egésze hogyan áll.

Értelmesebb tevékenységek, amelyek nem körkörös irányúak, egy megváltozott helyzetben:

Kreatív hobbi: Bármilyen alkotó tevékenység, amit szeretünk csinálni és amiben jók vagyunk.

Rendcsinálás: olyan helyeken tudunk most takarítani és rendet rakni, amire eddig nem volt idő.

Elmélyültség: A legtöbbünk több „én-idővel” rendelkezünk mint régebben, el tudunk egy kicsit gondolkodni önmagunk dolgairól.

Természetben lenni, edzeni: A testmozgás ellazít és elég jól ki tudja kapcsolni az örökké zakatoló elmét.

Vidámság: Ez nem annyira egyszerű, mert még egy stand-up-olás sem tűnik egyáltalán viccesnek, ha jelen helyzetünkben nem tudunk igazán ráhangolódni. Ha jó kedélyűek és pozitívak tudunk maradni a nap nagy részében legalábbis, az mások számára sokat jelenthet, a legtöbb esetben többet is számít mint a tőlünk kapott információ.

Érdekes megfigyelésekre szert tenni: Az általunk megszokottól eltérő szituációkban újfajta tapasztalatokra teszünk szert. Mivel az idő legtöbbünk számára most valamennyire lelassult, nem siklunk át annyira felületesen a történteken. (Az is egy érdekes megfigyelés, hogy micsoda vad politikai ötletekkel jönnek sokan. Minden nap új próféták jelennek meg a színen, akik megmondják a tutit.)

Történelmi analógiák: Érdemes ezen a vonalon is elindulni, például azon, hogy voltak régebben is járványok. Még az is megtörténhet, bár nem túl valószínű, hogy éppen egy korszakváltás kezdetét éljük meg. Például eltűnődhetünk azon, hogy milyen nagy korszakváltást jelentett kontinensünkön a Római Birodalom megszűnése, mennyire másként kezdtek élni az emberek. (Bár az is lehet, hogy még ebben is tévedésben vagyunk, ki tudja, mit mutatnak még ki a korszakkal foglalkozó történészek.)

Játékosság: Homo ludens is vagyunk, nem csak sapiens, ezért mindig szeretnénk időt szakítani az önfeledt, könnyed szórakozásra.

A fenti tippeken túl, érdemes megfigyelni, mi az ami működik, ami jót tesz nekünk, hiszen a megszokott pótszereink és apró függőségeink mostanában nem nagyon vannak kéznél, találékonyabbnak kell lennünk.

Ez nem azt jelenti, hogy dugjuk a fejünket a homokba. A tájékozódás nagyon is ajánlott és érdemes mennél inkább tisztában lenni a helyzet alakulásával. Szerintem érdemes időt szánni arra, hogy az információ mozaikok rendezgetésével össze tudjunk rakni egy elfogadható képet, amit persze az újabb információk mindig egy kicsit módosítanak.

Viszont egy ponton túl már hajlamosak vagyunk túlagyalni a dolgokat, és mivel ilyenkor az elménk körben forog mint a saját farkát kergető kiskutya, a sok agyalástól egy idő után depisek is lehetünk.

Ezen túlmenően érdemes mások helyzetébe is beleképzelni magunkat. Az egészségügyi dolgozók most a legleterheltebbek, aki érez magában elég erőt és elszántságot, segítsen nekik valamilyen módon, ha megteheti. Az ő munkájukhoz viszonyítva még egy karantén helyzet sem igazán kemény.