Lehet, hogy múlt időben kell megfogalmaznunk a fenti mondatot? Az egyik szimptómája a fenti állításomnak, hogy a választásokon szavazók minimum 33%-át, de inkább 48%-át képviselő ellenzéki pártok a munkájukat enyhén szólva kifogásolható módon végzik. Számomra az is kérdéses, hogy a parlamenti képviselők felfogták-e, hogy ha nincs parlamenti ülésszak, attól még effektív munkát kell végezni? Jóval keményebben is kritizálhatnák a kormány intézkedéseit, mint amennyire most teszik. Néhány példa erre.

Mért nincs közös nyilatkozat, közös kritika? Ha lopakodó diktatúrától, kvázi egypártrendszer kiépülésétől tartanak, akkor miért nem tesznek közösen ellene? (Egy bátortalan, defenzív nyilatkozattól eltekintve, ami március 24-én jelent meg.)

Mi lett volna, ha megadják a korlátlan időtartamra szóló felhatalmazást, de szigorú feltételekkel? Pl. a korlátozások nagy részének enyhítéséig, nincs kultúrharc, nincsenek nagy értékű vagyonátjátszások, egyáltalán semmi olyan intézkedés, amit a járványhelyzet és a gazdasági válság elkerülése nem indokolna?

A kevéssé megfelelő bértámogatást és a három hónapra korlátozódó munkanélküliségi segélyt mért nem kritizálták jobban?

Kórházi ágy csökkentés: betegek elküldésével az ápoláson semmit sem spórolunk meg, csak a költségek fognak máshol jelentkezni. Ki fogja finanszírozni az egyik oldalon megtakarított, de a másik oldalon elmerülő költségeket? (állam, önkormányzat, állampolgár stb?) Az "ágyak száma" ugyanis leginkább egy statisztikai bűvészkedés, az igazi költségeket nem ez adja, hanem a vizsgálatok és a kezelések...

A 13.havi nyugdíj fokozatos bevezetése is egy magas labda, évente kevesebb mint 2% nyugdíjemelést jelent, legalább ennyivel simán alálövi a hivatalos inflációt az állami statisztika. Ráadásul megmarad Európa egyik legigazságtalanabb nyugdíjrendszere, - ebben gyakorlatilag minden szakértő egyetért.

Mért emelkedik a kormányban dolgozók fizetése, amikor a gazdaság nagy részében az átlagbér csökkenő tendenciát mutat? Stb.

Igaz, hogy a médiumokban nagyon kevés teret kapnak az ellenzékiek, összességében úgy néz ki, mintha beijedtek volna a járványtól és nem nagyon lennének ötleteik, a fellépésük számomra bátortalannak és passzívnak tűnik. Habár ezzel csak tökéletesen beleillenek a mai atomizálódott társadalomba.

A különféle véleményvezérek, politikai és gazdasági szakértők, akik itt-ott írogatnak, nem hivatkoznak és nem is nagyon reflektálnak egymásra, nincs közös gondolkodás, nyílt vita, - azt hiszem tőlünk nyugatra se nagyon, ami talán az egész mai értelmiséget jellemző válságjelenség. Valahogy független pályán mozognak, nagyon szűk körű szemlélettel, amin a járvány még csak rontott, mert egyeseket mintha teljesen ledermesztett volna. Holott ez a járvány egyáltalán nem példa nélküli, és azt sem mondhatnánk, hogy ne lennénk képesek alkalmazkodni hozzá. (Számos országban ennek világos jeleit látjuk, a magyar kormány nem is tesz mást, csak másolja azt, ami tőlünk nyugatra jól működő intézkedés volt.)

Itt köszön vissza az a borzasztó gyenge természettudományos alapműveltség, ami a humán értelmiség nagy részét jellemzi, illetve annak a hiánya, hogy megpróbálnának egy jelenleg fontos területen megfelelően tájékozódni, az információt megfelelően szűrni és rendszerezni. (Sokan amiatt, mert nem értik a tudomány működését, hajlamosak rosszabbnak megítélni a kutatók és az orvosok teljesítményét, mint amilyen az valójában. Pedig az előrejelző modellek eléggé jól működnek – éppúgy mint ahogy a klímaváltozás esetében is ez elmondható.)

Végül a harmadik csoport, a szélesebb értelemben vett értelmiség ahová a polgárok jelentős része sorolható, megint különféle érzelmi alapú kis illúzióvilágokban él, amelyek különféle ideológiai jelszavak alapján csoportosíthatóak. Ezek egy része teljesen irracionális, az 5G és társai – tulajdonképpen a szakértők feladata lenne elmondani, hogy mi az 5G, mire való, milyen előnyökkel és hátrányokkal bír. (Ez most a „Chem-trail 2”?)

A jelszavakra mondok egy példát: a globalizáció ellenesség önmagában véve egy nagy marhaság, olyan mint a kereskedelem-ellenesség vagy munkamegosztás-ellenesség (mert voltaképp arról van szó) és éppolyan ésszerű mint a géprombolás. A lokalizáció az teljesen más, már érdekesebb, mert arról szólna, hogy valamit szeretnék meghonosítani. Viszont erről nem beszél senki, mert itt már dolgozni is kellene, azt pedig köztudottan nem nagyon szeretünk. A globalizáció-ellenesség viszont csak annyit jelent, hogy kizárom a külföldit, és akkor majd a szuper magyar mezőgazdaság és csodálatos színvonalú magyar ipar fog jó minőséget elfogadható áron termelni. (Egyébként sokan nem tudják, hogy például a helyi mezőgazdasági termelés nem feltétlenül környezetbarátabb megoldás, a zöldségek esetében csak akkor, ha idénynek megfelelően táplálkozom, ugyanis a fűtött fóliasátorban termelt zöldség ökológiai lábnyoma nagyobb, mint egy dél-európai szabadföldinek ide szállítva.)

Oké, legyünk globalizáció-ellenesek, de akkor mit kellene elsőként és a leginkább kizárni? A logika itt azt diktálná, hogy a kínai termékeket, hiszen azokból van a legtöbb. Kínát a várakozásokkal ellentétben nem rendítette meg igazán a járvány (amelyet egyébként ők okoztak), Európát és az USA-t sokkal inkább, másrészt pedig  a kínai gazdaság sokkal környezetszennyezőbb módon működik, mint a nyugat-európai. A globalizációs folyamat viszont megy tovább, a kínaiak tovább nyomulnak a világpiacon.

Erről pedig aligha fogunk tudni beszélgetni, hiszen ha kimondom a szót, hogy globalizáció, akkor felgyullad az a belső kis piros lámpa, előjönnek régi beidegződések, és az észérveknek nem marad hely. Sajnos így működünk mostanában, a nagy demagóg szólamok mindent visznek. Akit pedig ez nem elégít ki, akár a Fidesz hivatalos és belső értelmiségi ellenzéke vagy bárki, aki észérvekkel próbál közelíteni és nem előre lefektetett síneken haladni, azok most valójában sehol nincsenek (tisztelet a kivételnek). Az ideológia mindet visz, mindenki mondja a magáét és a közös gondolkodásnak még a körvonalai se látszanak.

Ergó: Teljesen mellőznünk kell  a társalgásból az olyan, erős érzelmi, ideológiai töltettel szennyezett szavakat a mint például a "globalizáció", mert bevisznek a sötét erdőbe.

Amit én jelenleg látok az viszont nem más, mint hogy atomizálódott „polgárok” böngészgetnek az interneten, és nagyon úgy tűnik, hogy a kommunikáció szintjén és minőségén még a gazdaság leállása sem javított semmit.