A gazdaság működése ciklusokat követ, ezek kb. 7-10 évesek. A magyar gazdaság ciklusai együtt mozognak a régi többi országáéval, emellett az európai konjunktúra változásait is követik.

A GDP változásai elég jó indikátorai ennek a ciklusnak, a gazdasági átalakulás időszakaiban a GDP csökken, stagnál vagy alig növekszik, ezzel szemben a „békeidőkben” a gazdasági növekedés egyenletes és folyamatos. (GDP mint mérőszám nem feltétlenül a szó szoros értelmében vett „növekedést” fejezi ki, mivel a gazdaságban megtermelt új értéket próbálja mérni, nagyjából a gazdaság fejlettségét is kifejezi.) A válságos időszakokban sajnos egy év alatt is akkorát tud zuhanni a GDP (munkahelyek vesznek el, egész ágazatok épülnek le), ami csak több év egyenletes fejlődésével pótolható. A tapasztalatok szerint 7-8 évre is szükség lehet, mire az életszínvonal eléri a válság előttit. Az utóbbi évtizedekben az alábbi ciklusokat lehetett megkülönböztetni:

1990-1996 a rendszerváltozás és az azt követő gazdasági válság, átalakulás

1997-2005 éves szinten 4% körüli egyenletes fejlődés

2006-2012 pénzügyi válság miatti zuhanás és lassú kilábalás

2013-2019 3-4%-os átlagos éves gazdasági növekedés

Ezeket a ciklusokat már többen is leírták, úgy jönnek létre hogy a lendületes fejlődés időszakaiban az üzleti bizalom és optimizmus szintje nagyon magas, a fogyasztás ezerrel pörög, és egy csomó naivitás és önhittség is van ilyenkor bennünk, aminek később megfizetjük az árát. A gazdaság egyszer csak orra bukik és éveken át csak botladozik, míg ismét el nem kapja a fonalat. A politikai vezetés általában egy kicsit tud csak javítani vagy rontani ezeken a folyamtokon, de csodát tenni ritkán képes.

A gazdasági válságok voltaképp természetesen következnek be, és a gazdaság átrendezésére szolgálnak. Túlértékelt, túlfuttatott területek épülnek ilyenkor le, különféle buborékok pukkannak ki.  Az is kiderül ilyenkor, hogy a kormányok a konjunktúra évei alatt elvégezték-e a házi feladatot és felkészültek voltak-e a válságra. (A válasz többnyire nemleges.)

A rendszerváltást megelőző években nálunk egyre természetesebbé vált az állami vagyon szétlopása kicsiben és nagyban egyaránt, és az állam jelentősen eladósodott már ebben az időszakban. A gazdaságirányítást is felkészületlenül érte az, ami már egyre jobban látszott 1985 után, hogy az orosz birodalom teljesen szét fog esni. Gazdaságilag eléggé kaotikus és kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk a rendszerváltást követően.

1996 után a helyzet kezdett stabilizálódni, az EU-ba való integrációnk is felgyorsult, az életszínvonalunk is érezhetően javulni kezdett. A rengeteg zöldmezős multi jelentette a fő húzóerőt, magyar cégek azonban nem tudtak megfelelően megerősödni, a gazdaság túlpörgött egy újabb eladósodás árán, ezért minket már 2008-nál koráában is elért a pénzügyi válság. (Az államnak nem voltak megfelelő szintű bevételei amiatt is, mert a pénz nagy része különféle csatornákon kifolyt az országból.) Nagyjából látták sokan, hogy ebből komoly bajok lesznek (például a devizahitelekből), csak nem tudták, hogy mit kellene tenni.

A pénzügyi válság a túlfejlett bankszektort kissé leépítette, emellett a ház- és lakásépítések is visszaestek. A konzervatív kormányzás a pénzügyi stabilitást és piacvédelmet biztosító politikája akkor hozta meg a gyümölcsét, amikor az európai gazdaságok is rendbe jöttek, és az EU támogatások nagyvolumenben érkeztek hozzánk. Viszont a közgazdászok többsége szerint a magyar kormány túlpörgette a gazdaságot, túltolta a fejlesztéseket, nem folytatott anticiklusos gazdaságpolitikát. Annyira sok pénzt tolt a gazdaságba, hogy nem nagyon fog tudni mihez nyúlni válság esetén.

2013-at követően olyan húzóágazatok jöttek fel mint az autóipar, idegenforgalom, kiskereskedelem (belföldi fogyasztás erősödése), építőipar. Látszik azonban már, hogy a járvány ezeknek az ágazatoknak egy részét visszaépíti, voltaképpen felgyorsítva azokat a folyamatokat, amelyek egyébként is jelen voltak. Olcsó külföldi utak, olcsó gépkocsi, ezeknek nagyjából búcsút mondhatunk, egy kicsit javítva a katasztrofálissá vált ökológiai helyzeten. A fogyasztás orientáltságot is csökkentheti a válság valamennyire. A globalizáció egyes területeken csökkenhet, más területeken (pl. gyógyszergyártás és elektronika) aligha fog csökkenni. Úgy tűnik, hogy a válságból legjobban Kína és Kelet-Ázsia fog tudni kijönni, exportjuk továbbra is erős marad. A járvány a fokozódó automatizálás és az internet alapú kommunikáció irányába hat, egy év alatt is sokat változhat a munkavégzés és fogyasztási szokásaink, nem biztos, hogy utána visszatérünk a régi kerékvágásba. Az idegenforgalom, sport, szórakoztatás egyes területei valószínűleg túl nagy veszteséget fognak elszenvedni és leépülhetnek.

Kérdés, hogy a magyar kormány (és persze az EU is) mennyire készült fel egy ilyen helyzetre. Pénztartalékokkal jelenleg még jól áll a költségvetés, azonban ha ezek elfogynak (ami legkésőbb a 2022-es választások utánra borítékolható), akkor hogyan fog tudni spórolni a kormány vagy több adóbevételhez jutni. Megint a bankok és a multicégek lesznek valószínűleg az elsők, amelyekre különadókat vet ki az állam. Ezt egy darabig lehet folytatni, az adók nagy részét a lakosság fogja kifizetni, esetleg cégek fognak kivonulni, ami a csökkenő verseny miatt megint áremeléshez vezet. Az egészségügybe most pumpál bele sok pénzt az állam, ami csökkenteni fogja a további lehetőségeit. (Hacsak ravasz módon nem vesz el a másik kezével, például kapacitás szűkítésekkel.) A másik nagy terület a nyugdíjak, ahol megint egy kismértékű, fokozatos emelést lengetett be Orbán, itt az infláció számítása (a fogyasztási kosár összetétele) ad még manipulációra lehetőséget, többek között. Az oktatásból már nem nagyon tud további pénzt kivenni, olyan kedvenc területeitől mint a sport, az állami beruházások, a lepukkant haditechnika visszafejlesztése vagy a magas szintre futtatott családtámogatások pedig nem is fog. Szociális támogatások már most is alig léteznek, az sem csökkenthető. A közfoglalkoztatottak bérén valamit spórolhat, a kisebb béremeléseket elviszi a felpörgő infláció. (Már most is ez tapasztalható, hogy az év eleji béremelések hatása mostanra gyakorlatilag lenullázódott, az átlagos életszínvonal egy kicsit csökkent.)

Európában csekély az esélye, hogy a gazdaság hirtelen visszapattan 2021-ben, a kilábalás még évekig eltarthat amiatt is, hogy ilyenkor a cégek rákényszerülnek azokra a lépésekre, amiket maguktól nem tettek volna meg, például csökkentik az autógyártás volumenét és a pénzeket inkább zöldenergiába és automatizációba fektetik. A növekvő államadósságok lelassítják a gazdaság fejlődését (mint az olaszoknál, görögöknél vagy a japánoknál is ez volt látható), esetleg magas szinten felpörög az infláció és egyes rétegek egzisztenciálisan lecsúszhatnak, vagy még nagyobb mértékben függeni fognak az állam vagy az állam által preferált elit jóindulatától. Az erőviszonyok egy ilyen időszakban többnyire átrendeződnek, új területek jönnek fel, remélhetőleg ezek között lesznek a zöldenergia és a környezetvédelmi célú fejlesztések is.

A gazdasági ciklusok logikáját tekintve az idei évvel nehezebb évek sora kezdődött meg, ami életszínvonal romlással és átrendeződésekkel járhat.