A cím ugyan kissé kattintás vadász, de arról van szó, miniszterelnökünk nem tud számolni, ezt most is bebizonyította, hiszen ha Németországnak valamivel nagyobb haszna van az EU-ból mint nekünk, de ha azt nézzük, hogy egy 83 milliós országról van szó, ahol az egy főre eső GDP a miénkhez képest háromszoros, akkor a helyzet eléggé más lesz. A német gazdaságnak nem a legnagyobb erősségét jelentik még az iparon belül sem a nálunk levő feldolgoztató cégek, általában nem is high-tech technológiát hoznak ide. Orbán pont azt a Németországot támadta be, amelyik a kompromisszumok híve más EU tagokkal ellentétben, ráadásul egy olyan paraszti szintű irigykedéssel, hogyha a másiknak egy kicsivel több haszna van a közös vállalkozásból mint nekünk, akkor jobb lenne borítani az egészet. Holott az EU támogatási rendszerét leginkább az egyenlőtlen helyzetek kompenzációjára hozták létre (más kérdés, hogy valóban arra használjuk-e).

Demeter Szilárd is azon a szinten van, akiknek fogalmuk sincs hogy néz ki egy modern vállalat, mi az a szervezettség, amiben valamiért a németek a legjobbak, egész Európa tőlük tanult és nekünk sem szégyen az. (Egy németeknél dolgozott mesterember sokkal többet tud erről, mint a Demeter Szilárd félék). A buhera kultúra helyett és az ügyeskedések helyett rendszerszerűség és minőségbiztosítás, ami tök unalmas ugyan, de nagyon hatékonyan működik. Sok mindent átvettünk e téren a németektől mint azt is, hogy napközben nem iszunk, csak este munka után. Lehet, hogy kialakul majd sajátos magyar, versenyképes vállalati kultúra (bár még nem látom ennek a jeleit), az pedig valószínűsíthető, hogy ha az ún. „összeszerelő üzemek” valóban alacsony hozzáadott értékűek lesznek a magyar viszonyokhoz (!) képest, akkor amit lehet automatizálnak vagy tovább viszik keletre. A német autógyárak jelenleg nagyon fontosan nekünk, de nem ezek fogják meghatározni a magyar gazdaság jövőjét.

A dolog másik része a „kulturális önvédelem”, a gazdasághoz semmi köze, és nem is az EU-ellen irányul (inkább a domináns angolszász kultúra ellen), de a védelmezői általában ugyanazok szoktak lenni, hasonlóan önbizalomhiányt mutató gondolatokkal. A gazdaságinál sokkal összetettebb kérdésről van szó, a kormányzati oldalról a hagyományőrzés erős támogatásával indult, mára viszont kultúrharcba torkollott. Egyik szimbóluma ennek a helyi pálinkafőzés és a pálinkázás mint hungarikum, éles kontrasztban a kannabisszal ami nálunk tabu, még akkor is ha az orvosi kendernek semmi köze a marihuánához, hatóanyaga is teljesen más. Nem vagyok benne biztos, hogy megfelelően szalonképes módon alkalmazva a „kultúrharc” ne lenne jogos és helyénvaló, és a képviselőiknek ne lenne alapvető dolgokban egy bizonyos mértékben igazuk. Ahova jelenleg vezetni látszik az viszont valamiféle katapult az európai kultúrából és közelítés az oroszokhoz, akiknél ugyanannyira tabu a kannabisz mint nálunk, legfeljebb pálinka helyett vodkát vedelnek. Hasonló tabu szó még a bevándorlás, a jogállamiság és a „gender” (ami valójában nem is létezik magyarul), sőt megszűnni látszik az önálló önkormányzatiság is, csupa olyasmi, ami európai alapérték. Helyette valamiféle félázsiai rendszer jöhet létre, viszont egy mini orosz vagy török rendszer nem létezhet az EU-n belül, legfeljebb megtűrt páriaként, ambíciózus törekvéseit feladva. A túlsplilázott „kulturális önvédelem” az ázsiai elmaradottság felé viszi a társadalmat.

A kultúrharccal szemben leginkább azért vagyok bizalmatlan, mert felülről akarnak egy társadalmat megreformálni, nem pedig az állampolgárok alkotókészségére építve, az ilyen nagy népnevelő kísérletek többnyire bedőltek. Ott is korlátos a rendszer, hogy kizár mindent ami az ideális értékrendjébe nem fér bele, vagy legalábbis szeretne kizárni. Emiatt mindig nagy bili borulás, ha némely prominens tagjának kiderülnek a különféle szexuális perverziói (ettől függetlenül is persze, aki vezető beosztásban van, annak az etikai vétségek nem nagyon férnek bele). A rendszer túlságosan vezérközpontú, a politikai hatalom pedig nagyon személyiségtorzító hatású egy idő elteltével, a katonás szervezetben mindenki felfelé mutogat, senki nem vállal semmiért felelősséget, a meghunyászkodás válik társadalmi normává. Ez ugyan nem látványos, de jelenleg sokkal nagyobb erkölcsi károkat okoz a társadalomban mint a kábítószer vagy a szexuális kicsapongás. Évek óta mondom, hogy nem maga a Fidesz a legfőbb akadálya a társadalom fejlődésének, sokkal inkább egy ember túlhatalma és a köré épült rendszer. Mérsékelt jobboldali kormány változó koalíciókkal teljesen rendben lenne akár öt cikluson keresztül is. Viszont önmagában már az, hogy valaki egymás után háromszor miniszterelnök lehetett, ráadásul mindenféle koalíciós, hatalommegosztási kényszer nélkül, ez a belorusz és az orosz út irányába vezet, egyik országot sem irigyeljük, nincs is miért.

Van tehát olyan, hogy „kulturális önvédelem” vagy inkább hagyományápolás, de ne politikai komisszárokkal próbáljuk megvalósítani. Minden vonalon politikailag megbízható, de nem hozzáértő személyeket látunk, az ún „operatív törzstől” kezdve az egész egészségügyön és külügyön át az igazságüggyel bezárólag, akiknek semmi önálló, szakmailag helytálló elképzelésük sincs, csak a miniszterelnök katonás elvárásainak akarnak megfelelni.