Energiagazdálkodásunk koncentrikus körökben írható le: a lakóházak, települések, országok és az Európai Unió szintjén is a jelenleginél jóval nagyobb szintű energiafüggetlenség valósítható meg, sokkal kisebb mértékű környezetkárosítással. (Ezek a koncentrikus körök egyébként felfoghatóak leválasztható elektromos, vagy egyéb fajta hálózatokként is.) A kérdés leginkább csak az, hogy van-e határozott akarat ebben az irányban, jelenleg még nyilvánvalóan nincsen, sokkal inkább a megszokás és a kényelmesség határozza meg közfelfogást.
Egy lakóház szintjén arról lehet szó, hogy egyrészt mekkora a fogyasztás mértéke, másrészt hogyan képes eltárolni a napenergia különféle formáit, amelyeknek a rendelkezésre állása az év során nem egyenletes. A napelemek elterjedése az első olyan jele annak, hogy lehetséges az önellátás a lakosság szintjén, bár meg kell vallani, hogy az energia tárolásának problémáját nem oldja meg. Léteznek szélkerekek is, a korszerűbbek már általában vertikális tengelyűek, házilag is felszerelhetők, és az energiát ugyanúgy mint a napelemek esetén akkumulátorok tárolhatják (vagy betáplálható a hálózatba). Egy épület energiaellátása nagyon jól vezérelhető mikrocsipekkel (amelyekből most jelenleg hiány van ugyan, de emiatt jobban meg fogja érni gyártani és még inkább elterjedhetnek a jövőben). A napenergia tárolása tulajdonképpen a hőszivattyú is, ami a talajvíz és a felső talajrétegek nyári átmelegedésére (esetleg a geotermikus energiára) épít. Ha a környezet védelme és az energia önellátás a cél, akkor az épületek hőszigetelése mellett sokkal inkább ezt kellene támogatni, mint a földgázzal való fűtést. Az épületek szigetelésével kapcsolatban nagy a sötétség a fejekben manapság, jelenleg megérné és szükséges is lenne a jó állapotban levő összes lakóház nagyobb hőszigetelésének jelentős mértékű állami támogatására.
Lehetségesnek tartom olyan energiatarifák bevezetését, hogy mondjuk 10-15 ezer forintig járna olcsó, támogatott energia háztartásonként, efölött viszont az aktuális piaci árat kellene megfizetni mindenkinek – egy ilyen rendszerben már lenne érdekeltség az energiagazdálkodás javítására, a fogyasztás csökkentésével és a házi termelésének növelésével egyaránt. Ez vonatkozna a fával való fűtésre is, mivel a nagyobb erdők közelében a tűzifa használata szintén környezetbarátnak mondható (egy bizonyos szintig), a költség visszatérítés a tűzifa kereskedelemben is a tisztább piaci viszonyok irányába hatna.
A házi hulladékégetés mai gyakorlatát fel kell számolni bírságok kiszabásával, a nem komposztálható hulladékokat a települések közelében létesítendő hulladékégető erőművek tudnák kezelni. Léteznek ma is ilyen erőművek, és habár a füstgázokat teljesen megtisztító erőművek létesítése igen költséges, de gondoljunk bele, hogy nem csak a háztartásokban, hanem a mai hulladéklerakóknál is előfordul az illegális égetés és a keletkező gázok súlyos károkat okoznak. Léteznek egyébként fejlettebb országokban például diákvárosok, amelyek képesek a teljes önellátásra az év legnagyobb részében, és mivel az áramkimaradások súlyos károkat okoznak manapság, egyre nagyobb az érdekeltség, hogy települések, vagy egyes országrészek képesek legyenek egy saját hálózaton is a lakosság és a vállalatok energiaigényét biztosítani. Kisebb hálózaton belül az energia szállítása miatt fellépő veszteség is kisebb, nincs szükség természeti katasztrófák esetében olykor gyenge pontnak bizonyuló nagyfeszültségű távvezetékekre sem.
A geotermikus energia is egy nagyszerű lehetőség helyi szinten, az ország számos településén áll rendelkezésre, azonban a meleg vizet nem annyira az élményfürdőkre, mint inkább az épületek és üvegházak fűtésére lenne érdemes használni.
A hőtárolás ma még nem teljesen megoldott, a legtöbb mai módszer a víz használatán alapul, ennek a nagy mennyiségben rendelkezésre álló anyagnak a sajátos fizikai és kémiai tulajdonságait használja ki. Ilyen például a víz felmelegítése (az ún. „éjszakai árammal” működő bojlerek vagy kályhák használata mindenképpen ésszerűnek tűnik), a víz felszivattyúzása egy hegyi tárolóba vagy az elektrolízis (hidrogéngáz előállítása). Az elektromos autók akkumulátorait 20%-os teljesítményveszteség után általában már lecserélik, azonban energiatárolásra még sokáig alkalmasak lesznek, és újrahasznosításuk is lehetséges.
Az atomenergia mivel eléggé egyenletes energiaforrás, ún. zsinóráramot ad, emiatt alighanem továbbra is fontos marad a jövőben is. A reaktorbalesetek fő oka mindig az alkalmazott technológia fejletlensége volt, túl nagy energiasűrűség mellett. Lehet, hogy a következő lépés kisebb reaktorok építése lesz, kevésbé bonyolult szabályzórendszer mellett, decentralizáltabb energiatermeléssel, a vízhűtésnél korszerűbb technológiával.
Ma még egy primitívnek mondható, ún. bányászó kultúrában élünk, ami a természet kizsákmányolására épül. Ez nyilvánvalóan egyre kevésbé tartható fenn, az erőforrások kitermelése is folyamatosan drágul és a Föld éghajlatára is egyre durvább hatást gyakorol. A jövőben például természetes lehet, hogy az erőművek kötelezhetőek lesznek a keletkező a szén-dioxidot visszasajtoló vagy megkötő berendezések üzemeltetésére.
Az iparban is a bányászat helyett a körforgásos gazdálkodás lesz a jellemző, ma ez még csak néhány fém, például az alumínium esetében mondható bevett gyakorlatnak. Az ipar energiafelhasználása nem annyira misztikus, két legnagyobb tétele a vas és a beton gyártása. Ha nem akarunk mindenhol vasbetont látni, ha nem lesz természetes már többé, hogy minden zöld területet le akarunk betonozni vagy újabb sztrádákat építeni még több autónak, az ipar energiafelhasználása nagy mértékben csökkenthető lesz. (Műanyagot pedig nem csak kőolajból, hanem többek között cellulózból is elő lehet állítani, ami még komposztálható is.)
Nem közismert egyébként, hogy képesek vagyunk kőolajat magunk is előállítani, algák segítségével. Rengeteg vállalkozást alapítottak erre, csak sajnos az utóbbi években ezek száma visszaesett gazdaságossági okok miatt. Ahogyan a kőolajbányászat egyre több energiát fog igényelni és a egyre bizonytalanabb lehet az ellátás politikai feszültségek miatt is, a kőolaj előállítása algák révén megint gazdaságosabbá válhat. A természet folyamatait nem csak a kőolajgyártás révén tudjuk szimulálni, hanem ilyen például a faszén is, amelyet manapság leginkább a grillsütőkhöz használunk, viszont régen a kovácsok számára égették ki. A biogáz termelése is egy lehetőség a fölgáz kiváltására bizonyos esetekben, ráadásul ez szintén a zöld energia egyik formája. (A metanolról és biodízelről pedig akkor még nem is beszéltünk.)
Jelenleg nagyon kényelmes elfordítani egy kapcsolót vagy megnyomni egy gombot, hogy ezzel biztosíthassuk a lakás energiaigényét. A mostani rendszer természetellenes mindenféle értelemben, emellett a nagy olajhatalmakat támogatja, akik ezáltal képesek lesznek a felhalmozott pénzeket fegyverkezésre költve, államok közti háborúk vagy helyi polgárháborúk kirobbantására. Ezen túlmenően közismert, hogy a nagy olajvállalatok hatalmas jövedelmeik révén korrumpálják a politika világát. Az érdekeltségi rendszereknek és a közfelfogásnak sokat kellene változni ahhoz, hogy ez a fajta kiszolgáltatottságunk megszűnjön és a garázdálkodás helyett, ami manapság jellemző ránk, tényleg gazdálkodni kezdjünk az energiával.
