Érdemes alaposabban megvizsgálni kérdésben szereplő a szavak jelentését, beleértve azokat többletjelentéseket, konnotációkat, amik a közbeszédben való használat során rájuk rakódtak és általában negatív értelműek. (A köznyelv minden alapvető, klasszikus értékjelölő fogalmunkat elkoptatja és kiforgatja magából előbb vagy utóbb.)

I.A gazdasági elit nem értelmiségi

Máshol is így van ez, hogy az üzleti érzék egy olyan speciális képesség, ami nem mindig a legintelligensebb és főleg nem a legkifinomultabb egyéniségek sajátja. A gazdasági elit csúcsán levők között vannak persze bőven nagyon művelt és széles látókörű személyek is, de ez mondjuk a vak véletlen műve is lehet.

II.Az „elit” manapság rossz csengésű szó

Az elitizmus valami olyasmi, hogy szerencsés helyzetben levő kiválasztottak uralma az általuk lenézett és manipulált tömegek fölött. Szomorú, ha ez jut eszünkbe az „elit” szóról, ami önmagában csak azt takarja, hogy ők az adott területen a legjobbak (pl. elit katonák). A „meritokrácia” szóra rákeresve angol nyelven egyből feljött az első oldalon három igen pejoratív értelmű cikk, több semleges mellett. A merit – érdem, számomra ez egy kicsit túl csavart, hogy tényleg nem az érdemet, a teljesítményt szeretnénk díjazni? Ez megint a korunkról, rólunk mond valamit (nem feltétlenül rosszat, de sokkal inkább rosszat mint jót.)

III.Az „értelmiségi” is rossz csengésű?

Provokatívan fogok fogalmazni. Az USA-ban  már régóta nem nagyon használatos az értelmiségi, sokkal inkább a fehér galléros (white-collar) kifejezés, emellett közismert az amerikaiak nagy többségének műveletlensége, szakbarbársága. Számomra a történet megint a magyar társadalom amerikanizálódásáról szól, hogy nem kellenek ide különféle okostojás értelmiségiek, csak mesterekre és szakemberekre van szükségünk. (De inkább ejtsük most ezt a politikai szálat...)

Igaz, hogy a rendszerváltáskori közgazdász és jogász értelmiség Platón: Állam c. művében leírthoz hasonló csapdába esett (Platón számára még egy ideál volt, nem tudta, hogy csapda). Az értelmiségünk valóban dogmatikus volt és naiv. Másrészt az sem igaz, hogy az értelmiségi (azaz mély tudású, széles látókörű és művelt ember) egzisztanciális értelemben a menő vállalkozók vagy egy ügyes mesterek fölött kellene, hogy legyen. Harmadrészt: a logika szerint ez a két érv arra még elegendő, hogy az „értelmiségi” szavunkat (nagyon helyesen) megfossza a fennköltségétől, arra viszont már nem lehetne elég, hogy a „ciki”-vel egy kategóriába sorolja…

IV.Az értelmiségi elitet mégsem szükséges definiálni, mert felismerjük és mindannyian meg tudnánk nevezni számos, ebbe a csoportba tartozó közismert személyt, mai szóhasználattal "véleményvezért". Átlag fölötti intelligencia és műveltség mellett olyan tulajdonságok is kellenek, amivel hatni tud sok emberre, például nagyon jó kommunikációs képességek, határozottság és némi exhibicionizmus. (Nem annyira pozíciófüggő, lehet valaki magas beosztásban is „underdog”.)

Ezek után próbáljuk meg a magyar értelmiségi elit jellemző „tartózkodási valószínűségét” behatárolni, én az alábbiakat találtam:

1.A politika világa, ami csökkenti az intelligenciát

Ez egy közismert tétel, máshol is leírták már, de a közfelfogással ellentétben nem arról szól, hogy aki politikussá lesz, az mind hülye vagy gazember. Egy jó gazdasági vagy közéleti elemző a politikai világába kerülve ritkán állja meg a helyét, mert nem biztos, hogy az neki való, mivel egészen másfajta készségeket igényel. A „politikus” az én szememben mégiscsak egy foglalkozás, olyasmi ez mint a foci, hogy attól hogy hozzá tudunk szólni még nem értünk a műveléséhez. Egy kicsit machiavellizmusról van itt szó persze, de annál azért jóval többről (aki tudja hogyan kell az nem ír róla, hanem csinálja).

2.Az ideológia szolgálólánya

A középkori filozófia alaptétele volt, hogy a filozófia leginkább csak a teológia szolgálólánya. Egy igen dogmatikus kereszténységről volt szó ez esetben, ami korlátozta a filozófia hatókörét (és nem is alakult ki akkoriban a szó valódi értelmében vett, racionalitást előtérbe helyező filozófia). Mindezt meg lehetne sokkal szebben és pontosabban is fogalmazni, de a lényeg mindig csak ez: az értelmiség egy jelentős része mindig beállt az uralkodó dogmarendszer szolgálatába. Azért szolgálólánya, mert le is feküdt neki, jó pénzért bármit, ma sincs ez másként. Tényleg szánalmas olvasni és hallgatni a hivatalból megmagyarázókat, a gondolkodásuk annyira kötött pályán mozog, hogy számomra alapból hiteltelenek. Nem tudom őket végigolvasni, bár a mondanivaló lényegét hamar ki tudom szkennelni.

3.Megvette őket az üzleti élet

Ez a pont nem specifikusan a magyar értelmiségről szól, de nálunk is jellemző a példa, hogy mi lett abból a fiatal ismerősömből, aki sok téren is nagyon tehetséges volt? Bankigazgató. A világ fejlettnek mondott országaiban nagyon sok jó képességű ember kerül pénzügyi szférában jól fizető beosztásba, ami sok esetben a tehetségük elherdálását jelenti (ott főleg megbízhatóságra és kiszámíthatóságra van szükség, nem annyira kreativitásra). Ha valami általános szellemi hanyatláshoz vezethet a kultúrában annak az egyik jele éppen ez lehet, valamint az előző pont.

4.Kétféle kamutudomány művelése

Nem fontos a sorrendiség, sőt az egyes pontok néha át is fedhetik egymást. Az egyik kamutudomány a látszat-kutatás, pályázati pénzekkel, minél több publikáció futószalagon, ez közismert. A másik fajtája nem annyira feltűnő de csak amiatt, mert a felismerése már bizonyos szintű szaktudást is igényel, ez a „zsigerből” írt szakkönyv vagy cikk, ami valójában a tudomány egész szellemiségével ellentétes. Nekem, aki foglalkozott egykor kutatással, nagyon bosszantó ilyeneket olvasni, bár egyben nagyon tanulságos is. Tehát az illető mindent elkövet, nagyon szelektált hivatkozásokkal dolgozik és önkényes statisztikákat közöl, a cél a feltűnősködés és a fennálló rendszer megdöntése. Azért akarja megdönteni, mert ami van, annak sem az íze sem a szaga nem tetszik neki – ez viszont nem egy jó kutatói alapállás, nem tudom, mért nem ment az ilyen inkább konyhaművésznek inkább…  Úgy sejtem, hogy ez a két csoport nálunk nagyobb arányt is kitehet mint a tisztességes, becsületes kutatással foglalkozók. (A becsületes kutatás akkor is értelmes és társadalmilag hasznos tevékenység, ha az égvilágon semmi újat nem sikerül neki felfedezni, de ez már megint messzire vezet.)

5.Buborékban él (nem keveredik)

Ez tényleg egy rossz értelmű elitizmus, a saját kis buborékjában ő a császár és megmondó ember, de egyszerű (nem feltétlenül primitív, inkább a szó eredeti értelében véve tiszta és jóravaló) emberekkel már nem tudna szót érteni, nem képes az ő nyelvükön beszélni. A modern kori „tömegek lázadása” részben erre a hasadtságra vezethető vissza, ez egykori falusi pappal, tanítóval, orvossal, jegyzővel szemben a ma értelmisége hajlamos elkülönültebben élni.

6.Pótcselekvéseket művel, virtuális világban él

Nagyon sok értelmiségi pálya nem feltűnően sikeres (sőt társadalmi mércével mérve inkább kudarcosnak is mondható, de nem biztos, hogy ez valóban a helyes mérce), emiatt pótcselekvésekkel próbál az lenni, aminek egyik módja a politizálás. Ráadásul más országok, számunkra közelebbről nem is ismert és nem is megérthető problémáin rugózik, ez is egy tipikus jelenség. Beszippanthatja az internet valamelyik virtuális világa, ami az alkoholhoz és kábítószerhez is hasonló lehet. Kishitűségről van itt szó, vagy teljes hitnélküliségről, miközben nem értékeli azt a sok mindent, amije van.

7.Elhülyül

Ez a veszély kétféle oldalról is fenyegető, egyrészt fiziológiásan is, mert nincs tisztában mai életmódunk káros hatásaival, másrészt mentális értelemben: nem fejleszti magát és beszűkül a gondolkodása. Az alapfelfogásunk egyfajta adottság, például lehet inkább bal-, vagy jobboldali (tudományosan már ez is mérhető). A baloldali gondolkodóink érdekes módon nagyon konzervatívnak is nevezhetők, mert nagyjából ugyanazt mondják mint régebben, nem építenek be a tudásukba szinte semmi újat, tisztelet a kevés kivételnek. A jobboldali elit hozzám nem áll nagyon közel ugyan, de valamivel ötletesebbnek tűnik, lásd például a kormányunk különféle „unortodox”, váratlan húzásait. A baloldali elit az manapság, ami nálunk kevésbé látható, ahol viszonylag kevés az új arc és az új ötlet.

8.Egymással vitatkozik

Miközben apró különbségeken vitatkozik egymással, a hatalom simán bedarálja, mert nem látja a nagy képet („big picture”), azt a sivár valóságot, ami felé haladunk, és ahol neki nem osztanak lapot. (Na persze én úgy teszek, mintha látnám, számomra is csak egyes tendenciák egyértelműek.) Ez olyan mint az iszapbirkózás, aminek se eleje se vége, se győztese nem lehet. A viták során minden fogalmunk relativizálódik, ma már mindenki azt nevez kommunistának, fasisztának stb. amit akar, a szavak eredeti és szokásos (máshol is használatos, közismert stb.) jelentéstartalmától függetlenül. Mindig a leghangosabb határozza meg azt, hogy egy szó mit jelent a köznyelven. Ilyen helyzetben ajánlatos a különféle kategóriák, minősítések használatával felhagyni és inkább leírásokat használni.

A múlt században klasszikus mémmé vált „az értelmiség áru(vává)lása”, a történelem pedig (nem pontosan ugyan, de a tendenciák szintjén) ismétli önmagát. A mai magyar értelmiségi még az elit szintjén is vagy túl birka, vagy túl öntörvényű, emiatt az eseményekre gyakorolt hatása nagyon kicsi. Igaz lenne korunkra Dante nagy művének kezdő mondata, többes számban, „egy nagy sötét erdőbe jutottuk, mert az igaz utat nem lelénk”?

Valóban, nem csak nálunk mennek így a dolgok, sokfelé máshol is, de azért nem mindenütt ilyen, naponta találkozom például remek könyvekkel, amikből persze nem lesz szenzáció. Ezek a fenti értelmiségi helyzetek csak egyszerű csapdahelyzetek, amikből nem mindig könnyű kikeveredni, tanácsos inkább nagy ívben kikerülni őket.

Aki persze lát magyar értelmiségi eliteket a fentiektől eltérő, esetenként jóval pozitívabb megvilágításban is, kérem ne habozzon ezt megosztani.