Meglehetősen irracionális társadalmi rendszer épül ki nálunk. A kormány élelmiszerár stopja az önkény nyilvánvaló jeleit mutatja, és sok sebből vérzik.
1.Nem olyanok hozták a rendeletet, akik járnak bevásárolni
Én pedig szoktam járni, minthogy más családtagokkal szemben jelenleg nincsenek derékproblémáim, és ezúton szeretném az illetékeseket tájékoztatni, hogy mostanában a megemelt nyugdíjaknak, extra prémiumoknak és várhatóan befolyó pénzeknek köszönhetően a leggyakrabban fogyasztott húsok nagy többsége nem marad a hűtőpultokban vásárlóerő hiányában, annyira nem, hogy sok esetben nem is győzik az árufeltöltők és a beszállítók, a készletek hamar lefogynak. A „nép” most sem éhezik, akinek pedig nem volt pénze csirkemellre vagy sertéscombra, annak ezután se lesz. Következő lépésként talán egy exportstop jön majd? Lassan tengeri kígyóvá fog dagadni a sok piaci korlátozás, egyik rendelet szüli majd a másikat.
2.Leginkább csak a tej árplafon tűnik értelmesnek
A cukor, olaj és a liszt túlzott fogyasztása éppen hogy nép egészségügyi probléma, mivel ezekből készülnek a különféle„kalóriabombák”. Az elhízottság a jövedelmi piramis alsó szintjein a legnagyobb mértékű. Másrészt úgy tűnik, mintha feltalálták volna azt a csirkét, amelyiknek csak melle van (na esetleg még „farháta”), valamint azt a malacot, amelyiknek csak combja van. A tej az, aminek a fogyasztása a laktózra érzékenyek kivételével leginkább egészségesnek mondható, bár környezetvédelmi szempontból még ez is vitatott. A kormány még abban él, hogy az emberek éheznek, holott inkább az a baj, hogy sokan túltápláltak és a „minőségi éhezés” esetéről van szó, amikor a táplálék nem elég változatos: nem tartalmaz elég zöldséget, gyümölcsöt, olajos magvakat, teljes kiőrlésű termékeket. Aki eddig is különféle „gyorskajákat” fogyasztott, az most sem fog hirtelen rászokni a főzésre amiatt, hogy az alapanyagok egy része 10%-kal olcsóbb lett. Ki kell majd találni, hogy a parizer is olcsóbb legyen, meg a májkrém, meg a szalonna és a hagyma, meg még mit tudom én. Na és mi a helyzet azzal a sok közeli lejáratú élelmiszerrel, amit a rászorulók elvileg ingyen megkapnak majd? (Hiszem, ha akarom.)
3.Nagy kapufát lőttek most
Enni és enni, aktív kikapcsolódás és minőségi időtöltés helyett (SZÉP kártya), inkább még több élelmiszert venni. A régi szocializmusra hasonlít a helyzet, amikor mindent naturáliákban mértek, az egy borzasztó materiális társadalom volt egyébként. Mennyi vasat gyártottunk, mennyi krumpli termett, mennyi volt az egy főre jutó húsfogyasztás. (A vegetariánus étrend például ismeretlen volt.) Ezekben tudtunk csak versenyezni a „nyugattal”. Az árstop jelenleg minimális költségmegtakarítást hoz, de ha az árak elszaladnak, akkor előre tudni lehet, hogy melyik 6-7 termékért fogják ölni egymást a vásárlók.
4.A választásokig vagy tovább?
Megmondom, hogy született ez a rendelet: a Nr.1. elvtárs kitalált valamit még mielőtt egyeztetett volna szakmailag, ami viszont kellően homályos és nehezen érthető . (Mi a bázis, amihez mérik?) Most majd az apparátus kiizadja majd egy-két nap alatt, hogyan lehet a „vezér” szavait valamiféle értelmes rendeletté tenni. Nem hiszek abban, hogy a választás után ezeket az intézkedéseket (benzinárstop, kamatstop) egyszerűen vissza lehetne vonni. A szabályozás mindig újabb szabályozásokat szül, államunk vezetése továbbra is nagyon-nagyon akar majd kormányozni, nem lehet letérni erről a belorusz útról vagy NDK-s útról, ami az igénytelenségnek, egyhangúságnak, középszerű biztonsági játékosoknak és egyen-katonáknak kedvez, és ahonnan az állam vasmarka elől mindenki elmenekül, akinek van erre lehetősége, és aki képes rá. Befektetők és állampolgárok egyaránt. Ugyanis egy diktatúrában az állam mondja meg, hogy mi mennyit ér és ki mennyit ér.
Ha tévednék mindebben, akkor ezt a cikket nagyon szívesen egy mozdulattal törölni fogom.