Legalább hét érv szól amellett, hogy a városokban lakók közül minél többen elmenjenek szavazni április 3-án. Mért fontos ez számukra?

1.Tájékozottabbak

Nem véletlen, hogy a „polgár” szavunkat eredetileg városlakókra használtuk, hiszen a városi ember számára fontos, hogy különböző forrásokból is tájékozódjon, sokféle véleményt ismerjen meg, amelyek a nézeteire hatással vannak. Mivel természetesnek tartja a nézőpontok sokféleségét, nem valamilyen mese csatornát szeretne nézni, még akkor sem, ha adott esetben ezt köztévének is nevezik. Persze ettől függetlenül könnyen lehet, hogy az illető végül mégis a kormánypártra szavaz és másokat is arra buzdít, de ez teljesen rendben van, mert képes volt a mérlegelésre a döntése meghozatala előtt. (A tájékozatlan embernek majdnem mindenről határozott véleménye van, aki viszont bővelkedik az az információban, a legtöbb dologban igencsak kételkedik, amint tudjuk.)

2.Kevésbé van rájuk hatással a csordamentalitás

Az ember olyan, hogy a folyamatos propaganda hazugságait egy idő után kényelmi szempontból hajlamos elfogadni, ez történt a kommunista rendszer kiépülése idejében is. Mindenhol vannak hangadók, az ideológiai meggyőződésüket nagy hangerővel terjesztők, akik egy idő után fokozatosan meggyőzik a csoporttagokat, hogy az ő összetartozásukat az olyan „alternatív tények” is kifejezik, mint például hogy a kocka az valójában gömbölyű. Sokan persze nem veszik az egészet komolyan, csak a többiek kedvéért, hogy nagyobb legyen az egyetértés „belemennek a buliba”, de ha valamit gyakran mondunk és senki sem akarja cáfolni a sületlenségeket, akkor azok egy idő után igaznak fognak tűnni. A falvakban élők valahogy hajlamosabbak emocionálisabb alapon politizálni, sőt lehet is bennük némi kisebbrendűségi érzés amiatt, hogy ők a városi sznobok szemében „lenézett falusiak”, és sokkal fegyelmezettebb szavazóknak számítanak. Viszont az általában képzettebbnek mondható városi emberek között sokan vannak olyanok, akik már teljesen elfordultak a politika számukra piszkos világától.

3.A városlakókra „rájár a rúd” az utóbbi időben

Évtizedeken át a városlakók voltak a fejlődés nyertesei, nem véletlen, hogy a világon mindenhol nőtt a városi népesség aránya. Az utóbbi időben a kocka fordulni látszik például amiatt, mert a koronavírus a sűrűn lakott helyeken jobban terjedt, és a karantént is nehezebb volt egy lakásban elviselni, mint kertes házban vagy kinn a földeken. A nemzetközi idegenforgalom visszaesése is a nagyobb városoknak, elsősorban Budapestnek jelent nagy csapást, amit a nagymértékben vidéki bázisra támaszkodó kormányunknak esze ágában sem volt kompenzálni.

4.A kormány keze a falvak felé hajlik

Miközben mindenhová pénzt szórt, éppen a városi önkormányzatok költségvetését vágta meg jelentősen. A mostani kormány az ésszerűségen túlmenően, kimondott ideológiai okokból támogatja egyre inkább a falvakat a városokhoz képest. Ezen kívül a háborús helyzet növeli az élelmiszer árakat, ami a mezőgazdasági termelők számára valamivel kedvezőbb helyzetet jelent főként az olyan városlakókhoz képest, akik mindent üzletből vásárolnak, mert esetleg nem is nagyon van más lehetőségük.

5.Kulturális bőség

Veszélyben van az a kulturális kínálat, amihez a városlakók hozzászokhattak, mivel a kormány ideológiai alapon támogat egyes művészeket. Ez a fajta gyakorlat hosszabb távon elveheti a kedvét számos színésznek, zenésznek és más művészeknek, akiket a rezsim ízlése a „megtűrt” kategóriába sorol. A nagyvárosok világon mindenhol liberális közeget képviselnek, ami még Isztambul és Ankara esetében is igaz a szavazatok megoszlása alapján. A másik végletet azok a kisebb falvak jelentik, ahol a hagyományőrzés lehet a legfőbb kulturális vonzerő.

6.Értik a hatalommegosztás elvét

A városi ember nem szereti a katonás parancsuralmat, munkahelye is szerencsés esetben olyan, ahol a mindennapi döntéshozás valamiféle csapatmunka eredménye. Emiatt a parlamentben a kiegyenlítettnek mondható erőviszonyok inkább vonzóak lehetnek számára, mint egyetlen párt sokadik kétharmados többsége. Nagyon nem mindegy, hogyha a Fidesz nyer is, akkor milyen többsége lesz, sőt még az egyértelműnek látszó körzetekben is az ún. „győzteskompenzáció” számításmódja miatt a győzelem vagy vereség mértéke is mandátumokat hozhat vagy vihet el az adott párttól. Rajtunk is múlhat, hogy bekerül-e egy olyan képviselő, aki esetleg később jelentős hatással lehet a helyi vagy országos politikára.  Nyilván mindenki szeret a várható győztes csapatnak szurkolni, de egy választás nem focimeccs, sokkal nagyobb a tét annál. A felelősségről van szó: ha a dolgok rosszra fordulnak megkérdezhetik tőlünk, hogy tettünk-e valamit ellene akkor, amikor még lehetett.

7.A szavazófülke magánya önmagában nem old meg semmit

Szinte teljesen mindegy, hogy az adott szavazó hova húzza be azt az x-et, de majdnem csak annyira fontos, hogy mennyire nyomja meg a tollat, hiszen egy szavazat önmagában gyakorlatilag nem sokat számít. Sokkal fontosabb ennél, hogy milyen befolyással van a környezetére, a bizonytalanokat szavazásra tudja-e buzdítani, vagy esetleg az is, hogy a szavazástól való távolmaradásra veszi rá őket. (Vannak sokan persze, akik véleményét lehetetlen megváltoztatni, hiszen az emberi elme úgy működik, hogy erős bástyákat épít ki a véleményének minden áron való megvédésére.) Habár a szavazás titkos, emiatt egyáltalában nem mindegy, hogy adott közegben felvállaljuk-e a véleményünket és mennyire meggyőző módon.

Ezt az árkot nem én ásom, ez egy nagyon is létező árok, hiszen az emberek életmódja egymástól nagyon-nagyon eltérhet, és emiatt az igényeik is teljesen mások lehetnek, hozzám nyilvánvalóan közelebb áll a városias racionálisabb felfogás. Vannak persze sokan olyanok is, akik falusinak és városinak egyaránt tekinthetik magukat, és habár a lakóhelyünk hatása nagyon jelentős, de végül is belül dől el, hogy ki hogyan szemléli a világot, egy erősen konzervatív felfogásban, vagy pedig kissé liberálisabbnak és modernebbnek mondható szemlélettel. Aki tehát a fenti pontokat a fontosnak tartja egyéb megfontolások mellett, az menjen el szavazni és a hozzá hasonló felfogásúakat is kérje meg erre.