Pontosabban ezt a látszatot szeretnék kelteni: jöhet nyersanyagváltás, háborús feszültség, élelmiszer áremelkedés, energiaár robbanás vagy bármi, mindez hozzánk nem fog begyűrűzni. Azt tudjuk, hogy ha egy rendszert tagadunk és közben nincs konkrét célunk az nem más, mint hogy tudattalanul ugyan, de mégis az azt megelőzőt szeretnénk visszaállítani. Nálunk az illiberalizmus valójában feudális viszonyrendszereket tart „természetesnek”, ugyanazt a személyi függésekből álló hűbéri rendszert, amit már egyszer magunk mögött hagytunk.
Régen az uraságok határozták meg a területükön mindennek az árát (tehették is, mert a szállítási költségek nagyon nagyok voltak), most is ennek a példáját látjuk, amikor kitalálják, hogy mennyibe kerüljön a benzin literje, a földgáz lakossági ára vagy a sertéscomb kilója. Ez a politika nem hogy hosszútávon, de középtávon sem működik jól, mivel szétveri a magántulajdont. Kérdés, hogy kik fizessék majd meg a választások után: a multikra lehet persze adót kivetni, de csak egy bizonyos szintig (amíg el nem mennek), a magyar cégek pedig már most is szenvedik, a lakosság nagy része is elkerülhetetlenül terheket fog kapni a nyakába. Ha ez a kormány marad hatalmon, akkor lehet majd rendesen brüsszelezni és amerikázni, hogy kimagyarázzák valahogy a megszorításokat. Szegény magyarokat mindig elnyomják a csúnya rossz gonoszok, ez a mese megy évek óta. (Valamilyen okból a környező országokban ez nem divat, csak nálunk.)
A Kárpát-medence közepén élni, ez egyfajta hamis biztonságérzetet ad, mivel itt még a szélviharok és árvizek is enyhébbek mint a kontinensünk már részein. A 20.században viszont láttuk, hogy ez a biztonságérzet nagyon csalóka, mintha a különféle hatásokat ki tudnánk védeni és képesek lennénk létezni a „nagy magyar langyosban”, amivel pár évtizede már a Kádár-rendszer is szédítette a jó népet.
Mindenki megfizeti a háború árát Európában csak Magyarország nem, ezt a hanta dől most a kormány kommunikációból (közmédiumokból) reggeltől estig és az emberek beveszik, mert szeretnék hinni, hogy így is lesz. Közben beéget minket a saját kormányfőnk és külügyminiszterünk és kioktatja azokat az ukrán vezetőket az biztonságról, akiknek épp a fővárosát lövik szét az oroszok (mi is megtapasztalhattuk ezt Budapest ostromakor a múlt században kétszer is.) Akik nem tudnák: Ukrajnában nincs egységes tömbben élő magyar kisebbség, csak a magyar határ mellett egy vékony sávban, és mivel nincs semmilyen stratégiai jelentősége, emiatt a legbiztonságosabb egész Ukrajnán belül. (Megjegyzem, hogy Ukrajnát már valószínűleg elfoglalta volna az orosz hadsereg, ha mások nem szállítanak nekik fegyvereket, és nem annyira az amerikaiak mint a lengyelek, németek és sokan mások is.)
Én személy szerint nem drukkolok az oroszok ellen, sokkal inkább azt szeretném látni, hogy megkötik a fegyverszünetet és az Oroszország elleni szankciókat lépésről lépésre feloldják, nem tartom teljesen visszafordíthatatlannak a mostani helyzetet. Nem szeretnék hosszabb távon egy elszigetelt Oroszországot látni, a hidegháborús helyzet mindenképpen veszélyes lenne. Az is lehet, hogy Putyin valamennyire győztesnek érezheti magát majd a háború végén, engem ez különösebben nem zavarna, bár erkölcsileg azt kimagyarázni lehetetlen, hogy a világ legnagyobb országa egyszer csak fenyegetettnek érzi magát, ezért lerohanja a szomszédját és szétlövi annak városait. (A cél az expanzió volt, az oroszok által megjelölt indokok mind nevetségesek.)
Egyes társadalmi rétegeknek különösen fontos az a (hamis) biztonságérzet, amit az Orbán-kormány nyújt nekik, például a nyugdíjasok is tipikusan ilyenek. Nem veszik észre, hogy azért 13.havi nyugdíjat kaptak, mert azt könnyen el lehet törölni egy válsághelyzetben, és nekik az Orbán-kormány valójában nem adott sokat, hiszen 2013 óta a reálbérek minden évben több mint 5%-kal emelkedtek, a nyugdíjak viszont csak inflációkövető indexálást kaptak. Ez közgazdaságilag lehet egy alapvetően racionális lépés, én csak azt mondom, hogy a kormány most becsapja a nyugdíjasokat a nagy emelés kommunikációjával (ami valójában 7 év alatt összesen 8,5%), és főleg a kisnyugdíjasok azok, akik közül sokan a gazdasági érdekük ellenében szavaznak.
Azt is látni kell, hogy kontinensünkön egy új korszak kezdődik, az európai kényelemnek is hamarosan vége lesz, nem csak a biztonságunknak. A klímaváltozást előidéző ipari forradalom a mi kontinensünkön bontakozott ki, és most tér vissza a „karma”, ahogy a hindu vallás mondaná. Méghozzá úgy, hogy a Golf-áramlat és az északi-sarki futóáramlás egyaránt meggyengül és emiatt a csapadékos nyugatival szemben a hidegebb és szárazabb északi irányú légmozgás lesz dominánsabb. Tavaly és idén is már hideg és aszályos volt a tavasz első hónapja, ami tartós tendenciának bizonyulhat és rontja a mezőgazdaság feltételeit. A talaj kérdését nálunk túlmisztifikálják, nem a talaj lesz a meghatározó, hanem a csapadék és a hőmérséklet. (Ausztrália talaját a légmozgások belefújják az óceánba, de nálunk a Kárpát-medencében ülepedik a por, és a hegyekből is jön némi hordalék, ami legalábbis az ásványi anyag összetételt biztosítani fogja.) Viszont elegendő csapadék valamint műtrágya nélkül sem fog menni, mert a zöldtrágya, a szerves trágya és a komposzt mennyisége és kijuttatása problémás, és még az emberi fekáliát is vissza kellene juttatni a földekre, ha a kivont tápanyagokat ténylegesen vissza akarjuk pótolni.
Ennek az összetett válsághelyzetnek környezetvédelmileg nézve jó oldala is lehet, csökkenhet az energiapazarlás és az élelmiszer pazarlás, hiszen a kényszer nagy úr és mindig azt pazaroljuk, ami olcsónak tűnik. A kormány kommunikációjában persze mindennek nyoma sincs, hiszen a populistákat azért nevezik populistának, mert mindig azt mondják, amit az emberek többsége hallani szeretne (például, hogy a briteknek jobb az Unión kívül, vagy hogy Amerikában és Európában is a legnagyobb veszélyt a bevándorlás jelenti.)
A kormány ha meg is védi valamennyire a lakosságot a piaci hatásoktól, akkor mint mindennek, ennek a fajta védelemnek is van ára, az ún. „védelmi pénz”, ami nálunk nem más mint a korrupció, a sajtószabadság és jogállamiság eltörlése. Nagyon mélyen bebetonozta magát Orbán és köre, a közmédia már rég nem közmédia, szinte minden pozíciót a kormány és a NER által megbízhatónak tartott elvtársak töltenek be. A főbíró is azt tartaná természetesnek, ha a Kúria mindig a politikai elvárások alapján döntene. Még az újonnan választott államfő sem mindig államfőhöz méltóan viselkedik, például nem támogathatná a kormány homofób népszavazási kérdéseit sem.
Megy a nagy parasztvakítás, amivel nyilván sok szavazót fognak megnyerni, de ne dőljünk be nekik.