Ideo-logikák

Ideo-logikák

Meddig tartható még fenn ez a történet?

2022. november 20. - Tamáspatrik

A történetek nagyon lényegesek, az a jó előadó és társasági ember, aki történeteket mesél és ez a politikában sincs másként, hiszen ha választani lehet, hogy egy kis pont vagyok-e nem messze valamilyen statisztikai átlagtól vagy pedig egy történet szereplője, közülünk legtöbben az utóbbira fognak szavazni. A mostani rendszernek van egy fajta története, narratívája, amit el lehet mesélni, amihez hasonlóval még egyik ellenzéki párt sem volt képes előállni. Több millió választópolgár többé-kevésbé hisz is benne, és amíg egy narratívában sokan hisznek, addig nagy eséllyel működni is fog, ebből a szempontból a rendszerkritikus felfogásnak nincs sok jelentősége. A szocializmus rendszere is addig működött, amíg sokan hittek benne, hogy ez a jövő, de amikor már elitcsoportok se nagyon támogatták, akkor hirtelen elkezdett összeomlani.

Ez most nem egy spekuláció akar lenni, hogy jaj, meddig lesz még Orbán-rendszer, mikor lesz már vége, számomra ez a kérdés most indifferens annál is inkább, mert a jövőt senki nem ismeri. A nem tudom, minek nevezzem (Fidesz?, NER? ) narratívát ne akarjuk se túl feketére, se túl fehérre festeni, viszont a jellegzetességeit és korlátait nem árt ha ismerjük, és érdekes lehet, hogy milyen képet tudunk összerakni a mozaikokból.

Nem kell senkinek sem elmondani a történetet, hiszen folyamatosan erősítgeti maga a kormányfő is, lényeges elemei a biztonság és a családközpontúság, amelyek megkérdőjelezhetetlen alapértékek. Igazából viszont nem létezik olyan, hogy mindent felülíró alapérték, mert mindennek megvan az optimuma, a túlzott biztonságra való törekvés csökkenti a vállalkozó szellemet, a túlságos családközpontúság pedig xenofóbiát eredményezhet (ez egy kutatási eredmény egyébként).

Ennek a fajta biztonságelvű felfogásnak nyilván mély gyökerei vannak a magyar történelemben, már a Kádár-rendszerre is ez volt a jellemző, de még régebbi példákat is találhatunk, akár a jobbágyait védő nemes urakig is visszamehetünk. (A biztonságérzés hiánya részben magyarázza azt is, hogy mért élték meg a rendszerváltást sokan kudarcként.)

Az is fontos, hogy a kormány nem ritkán még rá is játszik erre és hajlamos a saját szerepét túlhangsúlyozni, ijesztgetni az embereket eltúlozva azt, hogy a migráció, az orosz-ukrán háború (na és még többek között a „gender” is) milyen közvetlen veszélyekkel fenyegetnek most minket. Tény viszont, hogy a kormány folyamatosan mozgásban van és el kell ismerni, hogy rengeteg intézkedést hoz az ügyben, hogy védje az állampolgárait a különféle kedvezőtlen külső hatásoktól. (Az is a kormány javára írható, hogy Európában sok ország keresi most az útját Olaszországtól Szlovákiáig, és él át válságjelenségeket.)

Az emberek biztonságérzetének erősítése költséges lehet, kérdéses ennek a finanszírozása: a családtámogatások, nyugdíjelemelések, rezsitámogatások és az állam egyéb kedvenceinek támogatása (sport, határon túli szervezetek, nagy egyházak, rendőrség és katonaság erősítése) az államkincstárat is megterheli, bár az állam törekszik maga is az itt levő multicégek, bankok fokozottabb adóztatására. Egy kis országnak általában véve nagyobbak a lehetőségei a téren, mert mindig találhat olyan réseket, amilyenek a nagyobbak számára nem járhatók, példa erre akár Írország vagy Svájc, két olyan példa, ahol az életszínvonal kiugróan magas. A mi esetünkben egy nagy nemzetközi bank, vagy akár kereskedelmi multi cég pénzügyi bevételében is csak kis részt képviselnek csak a magyarországi üzletágak, az viszont már gondot jelentene nekik, ha a nagy nyugat-európai piacokon is ugyanezzel az adópréssel kellene szembenézniük. Igen kérdéses, hogy más országokban tömeges méretekben alkalmazni lehetne-e ezt a fajta adópolitikát, mint amit nálunk.

Másik probléma forrása lehet, hogy a piac (a nagy befektetők) néha úgy látják, hogy a magyar gazdaság számukra bizonytalan terep és ilyenkor elkezdik rángatni a forint árfolyamát. A gazdasági téren külön utasként megbélyegzett argentin és török kormány nem tudta elkerülni a valutájuk leértékelődését, ami az infláció elszállását is kiváltotta, és nálunk is csak egy-két fokkal jobb a helyzet e téren.

Az EU támogatások lényeges részét képezik a csatlakozási szerződésünknek. A magyar külpolitika azonban agresszívan külön utasnak mondható, mert középre akarja pozícionálni magát Európa és Ázsia közé, lavírozgatása igen feltűnő. Ezt nevezik a közgazdaságtanban „freerider” vagy potyautas mentalitásnak, mert a közös döntések közül csak azokat fogadjuk el, amik számunkra előnyösek és kivonjuk magunkat azok közül, ahol nekünk is áldozatokat kellene hoznunk (a példákat hagy ne soroljam, annyira közismertek). Ha mindenki ezt a politikát folytatná mint mi, akkor az EU jelenlegi formájában megszűnne, kérdés, hogy mi maradna belőle meg egyáltalán. Az EU támogatások visszatartása maradt eszközként az EU kezében, hogy ezt a fajta politikát szankcionálja, még ha az indoklás néha ettől eltérő is lehet.

A különféle narratívák fenntartásának mindig meg kell fizetni az árát is. Egyik fajta korlátja ennek a rendszernek a pénzek átcsoportosítása azokról a területekről, amelyek az elmondott történetben marginális szereppel bírnak. Nem véletlen, hogy az oktatási rendszer és ezen belül is a tanárok fizetése kerül a sor végére, de nem jár sokkal jobban az egészségügyi rendszer sem, a magyar vállalkozások jelentős része sem kap megfelelő támogatást, sőt szociálpolitikáról se nagyon beszélhetünk, ezen kívül még a függetlennek mondható kulturális értelmiség is megszenvedi. Velük szemben viszont a parancsokat végrehajtó hivatalnokréteg lojalitásának biztosítására mindig kell anyagi fedezet.

Egy kormány közeli magyar vállalkozórétegnek kedvez a rendszer, hogy ez mennyiben jogos, arra lehet pro-kontra érveket is felhozni. Elmaradnak viszont azok a fejlesztések, amik nincsenek szem előtt vagy valamiért nem szimpatikusak a döntéshozók számára (pl. közműhálózat, energetikai hálózat karbantartása és fejlesztése, szélenergia, tömegközlekedés modernizálása stb.) Az önkormányzatiság mint fogalom szintén nem fér bele egy katonás, parancsuralmi rendszer kereteibe.

Jelenleg a mi narratívánk, amely ideológia hátterének felépítésére és népszerűsítésére számos intézményt hozott létre a mostani rendszer (és ezt nem is kötném teljes mértékben egy adott személyhez), jelenleg igen komoly nyomás alatt áll több oldalról is. Nem beszéltünk még az éghajlatváltozás hatásairól sem, ami egy újfajta, már középtávon is jelentkező kihívás a biztonságérzetünkkel szemben. Engem a rendszer egyre nyilvánvalóbb diktatórikus vonásai töltenek el leginkább aggodalommal, amiket még akár tovább erősíthet is a külső nyomás. Amíg viszont abban a fajta történetben sokan hisznek, hogy a rendszer végül is számukra biztonságot nyújt és munkát is ad, addig még mindig valamennyire működőképes maradhat.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr2417983320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

megamovieboy · http://europeanphalanx.blog.hu/ 2022.11.20. 18:38:08

A szivárványos elképzelések helyett, az számít mennyi tőke van az országban és abból mennyi a saját. Az elmúlt 12 év úgy kezdődött, hogy ami magyar volt, azt igyekeztek átjátszani külföldieknek, vagy hagyták tönkre menni. Ja, meg az adósságállomány extrém növekedéséről és a megugró munkanélküliek számáról se feledkezzünk meg! Itt állt az ország kifosztva, leamortizálva. Az ellenzék röhögött az egymillió új munkahelyen.
Ha nincs tőkéd, csak adósságod, akkor nagyon kínlódva lehet csak haladni. Abból kell törleszteni és tőkét gyűjteni, amiért megdolgozunk. Ezért kellettek az összeszerelő üzemek. A jobb életet nem a segély, hanem a munka adja.
A különutasság nem pofátlanság, hanem élelmesség. Maga a nagy USA is ezt csinálja. Csak a propagandahálózata követeli meg a bezárkózást, ők maguk vígan kereskednek mindennel mindenkivel, ami csak az érdekükben áll. Csak az EU munkálkodik saját hátrányba hozásán. Jobb felkészülni a következményekre. Nyitva kell tartani a kiskaput. Meg aztán nekünk nyugatról a balek szerepe van leosztva. Amíg a kereskedelem Amszterdamon keresztül fut és mi vagyunk az útvonal legvégén, addig cseszhetjük. Nekünk kell a keleti és a déli útvonal, vasúttal és kikötővel.
Az igaz, hogy vannak fejlesztések, béremelések amik elmaradnak és az is igaz, hogy abból csorgatnak a baráti cégeknek. Csak az a különbség a globalista szolga baloldallal szemben, hogy magyar cégekhez megy, tőkefelhalmozás történik, amiből remélhetőleg magyar munkahelyek és magyar profit lesz.
A diktatúra meg a demokrácia értelmezésénél meg nem szabad bedőlni a liberálisok értelmezésének, mert az úgy hamis, mint ahogyan ők liberálisok. A demokrácia a démosz uralma. Akár liberális, akár nem. Márpedig Orbán hatalma abból ered, hogy jobbára azt teszi, amit a szavazói diktálnak.

gigabursch 2022.11.20. 21:35:50

Az EU-val van egy szerződés.
Ennek a keltezésekor az a "jogállamiság" című műhiszti nem volt része. Ma sem.
Ahogy az sem, hogy a nagy demokraták képtelenek sorban elfogadni pl a választások eredményét. Mert az szerintük nem demokratikus.
Tehát adott egy totál torz és beteg ideológiai légkör európa perifériáján (gyk: Brüsszel), nagyjából bő ezer éve nem fogják fel, hogy aki Európa kellős közepén él, annak minden irányba kell látnia és - ez a legfontosabb - hatnia.
Mindaz, amit meg a pénzvisszatartással tesznek messziről látszik, hogy azért "szükséges" pótcselekvés, mert a brüsszeli kassza alighanem üres.
Tehát bűnbakkereséssel akarják megoldani a helyzetet, valós cselekvés helyett.

MEDVE1978 2022.11.22. 17:22:00

Koncentráljunk a tényleges kérdésre: meddig tartható fenn a narratíva? Szerintem még sokáig.
Nézzük most a makrokörnyezetet. Háború van a szomszédban. Bár ez egy szerencsétlen tényező + felrántja egy csomó nyersanyag árát, önmagában nem teszi fenntarthatatlanná a rendszert. A FIDESZ lereagálta a COVID utáni konjunktúra, valamint a háború okozta inflációs hatást és a reakció nem változtatta meg drasztikusan a pártpreferenciákat az országban = lényegében jónak vagy indifferensnek tartják a szavazók. (Közgazdaságilag szerintem rossz, de ez most mindegy).
Ez tehát önmagában nem változtatja meg a rendszert. Ott van a pedagógustiltakozás, illetve mondjuk a KATA tüntetések vagy a parlamenti történések. Egyik sem okozott jelentős elmozdulást a kormány népszerűségi mutatóiban.

Ettől függetlenül érezhető az egyre kisebb mozgástér, mindig szűkül egy picikét. A fő tényező szerintem az EU támogatás a jelen esetben. Miért? Egyszerűen azért, mert a magyar beruházási politikát kb. 2008 óta kizárólag az EU-s pénzek mozgatják, hazai beruházás néhány presztízs hülyeségen kívül (stadionok) nem nagyon van. Az EU-s pénzek elmaradása egyszerre okozhatja a magyar kormány bukását, de ugyanakkor a magyar gazdasági növekedés visszaeséssé konvertálódását is. Az EU-s pénzek és az egyensúly megbolygatása nélkül nem lehet például a pedagógusbéremeléseket sem megcsinálni, azok egyszerűen akkora összegre rúgnak, hogy a jelenlegi beruházási stop helyett gyakorlatilag szinte mindent le kellene állítani, tehát a narratíva dominószerűen omolna össze (a presztízsberuházásoktól kezdve a rezsicsökkentésen át elmenne a finanszírozás kb. minden reform mögül, fenntarthatatlanná válna a teljes pálya). Ez nem is csak az uniós pénztömeg miatt van, hanem a másodlagos hatások miatt (a forintárfolyamra, nemzetközi kötvénykibocsátásra gyakorolt hatás) is. Ez viszont a teljes magyar gazdaság évekre (2-3 év legalább) válságba taszítását jelentené és ebből a szempontból ez egy rettenetesen kockázatos dolog. Nem véletlen, hogy a Bizottság nem mer itt döntést hozni és átpasszolja a miniszterek tanácsának, ami gyakorlatilag a tagállamok döntése. Ha a tagállamok úgy döntenek, hogy Magyarország elveszíti a pénzt, akkor ez egy precedens. Bár az EU szeretné úgy keretezni a történetet, hogy csak a korrupció a baja Orbánnal, ez természetesen nem a teljes igazság, másfajta bajai is vannak (a különutasság, haverkodás Putyinnal és más autokratákkal, a kiállás a sorból, a woke kultúra nem tisztelése stb.) és ott van még az is, hogy Orbán demokratikusan megválasztott vezető. A kis országok ezútán joggal tarthatnának attól, hogy erőszakkal "csicskítják be" őket, ha valamivel nem értenek egyet, különben elveszik simán a pénzüket. De az EU szintén nem nyerne egy ilyen helyzettel. Egy obstruktív MAgyarország, még ha egy évig is, rettenetesen kellemetlen lehet.
Ha MAgyarország nem kapja meg az elvi okét a jelenlegi folyamat végén és elveszíti a pénzt, lényegében nem lesz sem új szanckiós csomag, sem kijevi mentőcsomag és ezt az EB is tudja.

Az én hipotézisem azt, hogy a miniszterek továbbengedik a folyamatot, hogy Magyarország ne veszítse el a pénzt, de késleltetik a végrehajtást. Ami viszont egy tipikus kompromisszum: az EU el tudja adni, hogy nem engedték el feltétel nélkül a pénzt, a magyar kormány továbbra is tud Brüsszelezni, illetve győzelemként felmutatni, hogy megvan a pénz.
süti beállítások módosítása