Amit mindenki elfogad az alapból gyanús. Ilyen például annak az állításnak a teljes mértékű támogatottsága, hogy „Végtelen növekedés nem lehetséges egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón”. Másképpen: a folytonos gazdasági fejlődés eszméje alapvetően hibás. (A növekedés és fejlődés szavak jelentése viszont nem ugyanaz, ami egy lényeges pontnak fog bizonyulni a későbbiekben.)
1.Eleve érdekes, hogy ez egy tipikus középosztály-gondolat, olyasmit sugall, hogy elegünk van a folyamatos versenyből, nekünk jó minden úgy, ahogy most van. Nem gondol arra, hogy mások esetleg sokkal rosszabb helyzetben vannak és nélkülöznek, de esetleg funkcionális analfabéták és nem tudják a gondolataikat jól megfogalmazni. A fiatalok között általában véve is sokan vannak, akik előre szeretnének jutni anyagi értelemben is, nem arra alapozva, hogy az öregek majd lassanként kihalnak.
2.Az előzőhöz hasonlóan egy újabb kaján mondat következik a részemről: Hol legyen a határ meghúzva, talán Norvégia és Svájc GDP-je megfelelő szint lenne, valahol a mostani EU átlag kétszerese körül? Nyilvánvalóan elérhetetlen szint, de a legtöbb ország szeretne közelíteni hozzá, például Magyarország is többek között.
3.A következő felmerülő kérdés a „hogyan”. Valamiféle utat illene legalábbis felvázolni ahhoz, hogyan tudjuk maximalizálni vagy optimalizálni a kívánatos szintet. Ezen a ponton jól látható kétféle szemlélet a passzív pesszimizmus és egy gyakorlatias optimizmus ütközése, másként az „én megmondtam előre” és a „mit tegyünk” felfogásé, én speciel sokkal inkább az utóbbi híve lennék.
4.Még mindig csak kerülgetem a lényegi pontot, de idekívánkozik az a megjegyzés is, hogy mért vagyunk biztosak abban, hogy a folyamatos fejlődés annyira természetellenes. A muzulmán vallás egyik ismert mondása: „Allah Akbar”, amelynek jelentése „Isten nagyobb”. Lehet, hogy nekik van igazuk abban, hogy a világmindenség megteremtője nem egy örökké változatlan létező, hanem szintén örökös fejlődésben van, legalábbis bizonyos vonatkozásokban? Honnan tudjuk, hogy nem létezik olyasmi, mint folyamatosan növekvő Tudatosság ? (Ha valamelyik egyházfő tudna is ilyesmiről, akkor viszont tuti, hogy nem mondaná meg a híveknek, nehogy összezavarja őket.)
5.A lényegi pont azonban, hogy a „gazdasági növekedés” csak egy közgazdaságtani terminológia, amit az ezen a területen járatlanok félreértenek. A „növekedés” sok esetben ugyanis fejlettséget jelent, nem pedig azt, hogy hány tonna krumplit vagy mennyi vasat termeltünk meg. Ha például a mezőgazdaság a precíziós gazdálkodás eljárásai révén kisebb műtrágya felhasználással tud ugyanolyan hozamot elérni, akkor a mezőgazdasági termelés hozzáadott ÉRTÉK-e (GDP) nagyobb lesz. Ha az ipar kisebb energiaráfordítással termel, az is ugyanez az eset. (Az is igaz persze, hogy a GDP csak annyira jó jellemzője egy adott gazdaság megítélésének, mintha az egészségi állapotunkról csak a testtömeg indexünk vagy a vérnyomásunk alapján akarnánk dönteni.)
6.A sokat szidott „piac” értékítélete valójában nem jelent mást, mint hogy az emberek, azaz mi mondjuk meg, hogy számunka az adott dolog mennyit ér. A hely csupán az, ahol ez megtörténik a valóságos vagy virtuális értelemben vett piac. Nyilvánvalóan a folyamatban rengeteg a torzítás, vannak például dolgok, amit ingyenesnek veszünk, ilyen például Európa nagy részén a levegő vagy víz tisztasága. Ehhez képest egy másikfajta lehetőség, hogy egy diktatúra határozza meg, hogy mi mennyit ér, de eddig az ilyen kísérletek hosszabb távon mind kudarcot vallottak.
7.Nehéz el nem fogadni azt a tényt, hogy a világban a változás folytonos. Ha egyáltalán semmit sem csinálunk, akkor is olyan természeti törvények mint például a gravitáció „dolgozni fognak”. (A súlyemelőknél például előfordulhat az fajta helyzet egy sikertelen gyakorlat közben, amikor úgymond „már a súly dolgozik”, és összecsomagolja szegény versenyzőt.) Tehát ha csak ülünk a langyosban és lesünk mint azt sokan teszik, akkor is fognak változni a dolgok, és egész biztosan számunkra kedvezőtlen módon. Ha át akarunk úszni a túlsó part velünk szemben levő pontjára, akkor félig ár ellenében kell úsznunk, beleszámítva a mozgásunkba azt a távolságot, amennyit a víz lesodor majd.
8.A fejlődés kivétel nélkül mindig úgy megy végbe, hogy közben különféle területek elsorvadnak. Ha profi-kerékpáros akarok lenni, akkor például el kell fogadnom, hogy nem lesz akkora bicepszem, amilyet egyébként szeretnék. A fenntarthatóság egyik követelménye például a húsfogyasztás csökkenése, tehát a hústermelést is mindenképpen csökkenteni kell. (Emiatt sem szabad támogatni államilag a hústermékek árát, sőt a termelőket sem egy bizonyos szint fölött.) A mezőgazdaság más ágazataira viszont ez nem vonatkozik, a termelés jelenlegi potenciálját például jól jelzi az is, hogy nálunk a mezőgazdasági területek mintegy egyötöd (!) részén termelt búzát, ha csak emberi fogyasztásra használnánk, az az átlagos termésátlaggal véve is fejenként éves szinten legalább 500 kg kenyér sütését tenné lehetővé, ami naponta több mint 1 kg/fő lenne.
9.Minden területen látható fejlődés, még az olyan hobbitevékenységek mint a horgászat és a barkácsolás is fejlődtek az évek során, nem ugyanolyan eszközöket használunk. Ezen kívül általános tendencia ebben az évszázadban, hogy az anyagiak felől a nem anyagi területek felé tolódtak az arányok, a virtuális világ egyre nagyobb jelentőségűvé vált. A jövő viszont azoké a tevékenységeké, amik nem automatizálhatók, ezért például több pszichológusra, ápolóra és pedagógusra lesz szükség. (Ezek a szakmák mintha kezdenének hasonlítani egymáshoz…)
10.Ez megint egy rózsaszín álom, ami a gyakorlatban nem nagyon működik, hogy mindig a kicsi helyi termelést kell választani a nagyok rovására. Azért nem működik, mert ellentmond annak ez elvnek, hogy akik egy adott terület legnagyobb mesterei (vagy az adottságaik a legjobbak), az ő termelésük legyen ennek megfelelő mértékben a legnagyobb volumenű is. Tehát lehetséges, hogy nekem is lesz idén saját paradicsompalántám, de nem erre fogom alapozni a saját paradicsom fogyasztásomat, mert nem fogok tudni olyan hatékonyan termelni mint a nagy termesztők.
11.Végül akit mindez nem győz meg, elég ha körülnéz a lakóhelye közelében: Rengeteg a gazzal benőtt terület, ahol lehetne akár fákat ültetni, erdősíteni vagy sokféle más célra használni. Az osztrákoknál vagy a németeknél sokkal kevesebb rendezetlen területet találunk, ez is lehet a gazdasági fejlettség egy fajta jellemzője.
12.A világvége prófétáinak végül is igazuk van, hiszen előbb vagy utóbb a jelenlegi civilizációnk is összeomlik majd, és akkor ők (feltéve, hogy élnek még), örülhetnek, hogy megmondták előre, máskor jobban tesszük, ha inkább rájuk hallgatunk. A szomorú helyzet viszont az, hogy az ember alapbeállítottságában erősen benne van a folyamatos terjeszkedés, a változtatás, a felhalmozás. Még azokra is igaz ez, akik csak a jelenlegi társadalom valamiféle fenntartói szeretnének lenni és folyton aggódnak, de ők sem utasítják el azokat a változásokat, amik az életüket jobbá, érdekesebbé vagy kényelmesebbé teszik.
A számításokat persze tovább lehet folytatni, lehet foglalkozni a Földön kívüli égitestek kínálta potenciálokkal (ami viszont szerintem nem ennek az évszázadnak a témája lesz még), plusz amivel még lehet és kell is számolni, a felhasznált fosszilis természeti erőforrások valamilyen fajta visszapótlásának költségigénye. A növekedés pontosabban fejlődés viszont számunkra mindenképpen „végtelen”, mivel nem ismerjük azt a pontot és kiszámítani sem tudjuk, ahol véget ér.
