Habár úgy tűnik, hogy a kisebb országok hátrányban vannak a politikai alakításában a nagyhatalmakhoz és középhatalmakhoz képest, a gyakorlat azt mutatja, hogy a kis országoknak több lehetőségük van. Ezt használja ki Orbán Viktor is akkor, amikor lavírozó politikát folytat, ami egyébként a hozzánk hasonló lakosságszámú országok esetében egyáltalán nem szokatlan, ha a retorika szintjén nem is jelenik meg ennyire látványos módon, színpadias eszközökkel.

1.Ezt mutatja az országok GDP-je is Európában

Az első nyolc helyen kizárólag 20 milliónál kisebb lakosságú országok találhatók. Az EU-ban összesen öt olyan ország van, amelynek lakossága 20 milliónál nagyobb, sőt ezek a 40 milliót is meghaladják: német, francia, olasz, spanyol, lengyel (illetve az EU-n kívül ide számíthatók a még a britek is egykori tagokként) ezek a 9, 11, 13, 14, 16 és 25. helyen találhatók az összeurópai listán. Írország GDP-je jóval magasabb mint az Egyesült Királyságé, Ausztria előzi Németországot, Belgium Franciaországot, ha olyan szomszédos országokat veszünk figyelembe, amelyek történelmileg már egy jó ideje eléggé hasonló fejlődési pályán mozogtak. Ez nem olyan meglepő, hiszen Írország válhatott a nagy nemzetközi cégek egyik adóparadicsomává vagy egy éppen egy Luxemburg is az. Emellett egy olyan érzésünk is támadhat, hogy a kisebbek piaci résekre mehetnek rá, jobban kereskedhetnek, és még az állami bürokrácia is csökkenthető vagy gördülékenyebb lehet a sok régióból vagy tartományból álló nagyokkal szemben, akiknek nehezebb lehet mindenki számára optimálisnak mondható döntéseket hozni. Summa summárum: kis országokban általában jobb élni mint nagyokban.

2.A lavírozó politika előnyökkel jár országunk számára

Doktori értekezést lehetne írni ilyen címmel, összehasonlítva más, hasonlóan ügyeskedő országokkal. Például az osztrákok hozzáállása az ukrajnai háborúhoz hasonló mint a miénk, többek között ők sem szállítanak fegyvereket, de ők ezt velünk ellentétben csendben teszik. Egy kis ország támogatása eleve nem bírhat akkora súllyal mint a németeké, lengyeleké vagy franciáké, főleg akkor, ha a hadiipara is gyenge szintű.

A másik szempont, hogyha nálunk nagy büntetőadókat vetnek ki nemzetközi multikra, az felhördülést okozhat ugyan, de a magyar piac egyáltalában nem meghatározó a multi cégek számára, hiszen méretben is kicsik vagyunk és a fogyasztásunk is az EU végén kullog. Így hát sokkal könnyebben benyelik, hogy a magyar kormány időnként sarcolgatja őket. (Érdekes a MOL és az OTP helyzete, mert habár őrájuk is kivetik az extraprofit adót, de egyrészt már ők is nemzetközi multicégek, másrészt a kormány a másik kezéből visszaadja annak egy részét, amit elvett, lásd például hulladékgazdálkodási koncesszió vagy az OTP Szép-kártya esete, lehetnek még hasonló példákat találni.) Tegyük fel, hogy nagy külföldi cégeket kiszorít innen a kormány és magyar cég veszi át a piacot, ami lehet ugyan a multiknak egy fájó presztízsveszteség, de ennél nem több, aki sokkal többet veszíthet az a magyar fogyasztó, mert a monopolhelyzetben úgy lehet árakat emelni, hogy közben a szolgáltatás színvonala is romlik. (Lásd pl. Coop üzletek.)

3.Az EU egysége a nagy országok számára fontosabb

A viszonylag nagy európai országok mind sokféle régióból állnak, EU kilépés esetében éppúgy szembe kellene nézniük ezek elszakadási törekvésével mint most a briteknek a skótok esetében. Másrészt az ő vállalataik sokkal inkább világligában játszanak, ahol nagyon erős lehet Kelet-Ázsia, főként Kína szerepe, de amerikai és sok más egyéb céggel is versenyben vannak, ők tehát keresik az összeurópai protekcionizmus lehetőségeit, egy erős 480 milliós EU piacra támaszkodva. A nagy országok egyébként sem tudnak lavírozgatni mint a kicsik, mert ezt nem tehetik meg feltűnés nélkül.

Néha felmerül, hogy kettős mércét alkalmazva rajtunk akarnak példát statuálni, amiből általában nem lesz semmi már azért sem, mert előbb vagy utóbb mindig jön valami fontosabb probléma, például olasz gazdasági és politikai válság, ukrajnai helyzet, amik nagyobb súlyúak és megoldásuk sokkal sürgetőbb mint azok (nevezzük nevén a gyereket) a visszaélések, amiket a magyar kormány vagy esetleg más kisebb országok elkövetnek az EU tagságukat felhasználva. A magyar kormány eddig sikeresen kimozgott minden olyan intézkedést, részben az EU bürokrácia labirintusait is felhasználva, ami korlátozta volna a mozgásterét. Ha máshogy nem, hozott néhány látszatintézkedést és tett néhány látszat engedményt, de eleve sokkal gyorsabb és egységesebb, mint (ne szépítsük) az általa folyamatosan átvert EU intézményei.

4.A kétpólusú gondolkodás mégis hibás

A kis országok külön utasságát amiatt is jobban megtűrik a nagyobbak, mert kísérleti terepnek tekintik, és ha valami beválik azt esetleg ők is átveszik. (Sarkítva: Ez a hü@e magyar kormányfő már megint miket beszél, de lehet benne talán valami.) Viszont egyik sikeres kis ország sem annak köszönheti a sikereit, hogy ideológiai harcot folytatott volna, és valamiféle kelet-nyugat perspektívában képzelte volna el magát. A sikeres kis országok nacionalizmusa kivétel nélkül egészséges nemzeti büszkeség, mentes az erős túlzásoktól, küdetéstudattól és nem pótszerként szolgál. A dánok és hollandok sem görcsölnek rá, van humoruk.

A sikeres kis országokra mind jellemző (Hong Kong és Szingapúr esete is illik ebbe a sorba), hogy jól üzleteltek másokkal és kihasználták a gazdaságuk fejlettségét, előnyös kereskedelmet folytatva a nagyokkal. Például a finnek az oroszokkal szemben, az osztrákok Kelet-Európával vagy a hollandok a világ jelentős részén, számunkra most Szerbia és más balkáni országok kínálnak hasonló lehetőségeket. Az ügyeskedés teljesen rendben van, viszont a természetes gazdasági együttműködésünk az mégiscsak a német orientációból fakad (bárki bármit mond, kulturálisan is hozzájuk állunk a legközelebb), kínaitól és koreaitól nem lehet sokat várni hosszabb távon. Ellenben a nyugati cégek kiszorításával csökkenhet az üzleti bizalom és az EU támogatások egyre nagyobb részét is elveszíthetjük.