Amikor hőségrekordok vannak a legtöbbünk számára megint érdekes lehet, hogyan is állunk a globális felmelegedéssel és a klímaváltozással általában. A legtöbb problémával úgy vagyunk, hogy még ha csak szomszédos országokat sújt is, addig nem annyira érdekes, csak mikor már a rokonságunkat, ismerőseinket is érinti, akkor fogjuk egy kicsit komolyabban venni. Aztán jön majd egy olyan időszak, amikor nem szenvedünk az adott problémától, adott esetben pár kicsit hűvösebb esztendő, és megint elfeledkezünk róla a megszokott napi rutinjaink közepette.
Az teljesen egyértelmű, hogy környezet-tudatosság helyett inkább tudatlanságról lehet beszélni, ezért előre jelzem, hogy sokakat ez a cikk nyilván idegesíteni fog, hiszen megkérdőjelezi néhány bevett szokásunk létjogosultságát, és ilyenkor általában az a reakció, hogy elkezdjük a problémát hárítani mások felé. Van azért néhány olyan apróság, amit nem nagyon fogunk tudni majd kimagyarázni az utánunk jövő generációknak, és annyira jellemzőek korunk emberére.
1.Az egyik ilyen a műanyag palackos italok esete. Kitaláltunk egy igen okos visszaváltó rendszert, hogy ne dobálják el az emberek, holott a műanyag palackok 90%-ára valójában semmi szükség. (Kivéve persze az ilyen kánikulás időszakokat.) Rengeteg szénsavas üdítőt fogyasztunk, ami a legegészségtelenebb táplálkozási szokásainkhoz tartozik. A másik az ásványvizes palack, holott olyan víz folyik nálunk a csapból szinte mindenhol, olyan mennyiségben van ivóvíz, amiről a Föld lakóinak nagy része csak álmodik. Mi ivóvizet használunk még zuhanyzásra és a WC öblítésére is. Aki nem bízik a csapvíz minőségében, nyugodtan használhatna vízszűrőket, vagy fel is forralhatja. Egyébként az ásványvizekben is lehetnek, és kimutathatóan elő is fordulnak különféle szennyező anyagok.
2.Az autózási szokások nem változnak. Az elektromos autó inkább csak státusz szimbólumként jelenik meg, hogy „nekünk még erre is telik”. A nyugati ember nem hajlandó a legkisebb kompromisszumot sem kötni a kényelmével kapcsolatban, alapvetően mindenki vagy majdnem mindenki liberális felfogású: „Azt teszem, ami nekem jól esik, senkinek semmi köze hozzá.” Ezt a liberalizmust testesíti meg a városi terepjárók és a SUV-ok elterjedtsége is, amikor jóval nagyobb kocsikban ülünk mint amire szükségünk lenne. Arra nem gondol senki, hogy a személyközlekedés az, aminek a karbonlábnyomát a legkönnyebben lehetne csökkenteni. A teherszállítás már akkora mennyiségű koncentrált energiát igényel, hogy egy jóval nehezebb eset. A mai mezőgazdaságunk is abszolút fosszilis alapú, fosszilis használat nélkül jelen állás szerint a mostani emberi népesség kevesebb mint felét tudnánk eltartani még úgy is, hogy nem az emberek pár százaléka végezne kemény mezőgazdasági munkát, hanem a nagyobb része. (Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének hasznosak a műtrágyaigényt csökkentő vagy a talajban a szenet visszakötő és a vizet jobban megtartó eljárások.)
3.Fordítva ülünk a lovon. Szidjuk a dugókat a közutakon és ugyanígy a repülőtereken a folyton késő járatokat, illetve ezek üzemeltetőit, de arra nem gondol senki, hogy túl sok az autó és a repülőgép? A kocsihasználat nagyobb része másként is megoldható vagy teljesen felesleges, leginkább csak kényelmi kérdés. Az sem normális, hogy repülővel szállítunk többek között virágokat, primőr zöldségeket, TEMU kacatokat és sok minden mást, de a nyilvánvalóan a turisták hada jelenti a legnagyobb nyomást, ma már a buszos utak megritkultak, repülővel utazni annyival olcsóbb és kényelmesebb. Valójában azonban egyáltalán nem olcsó, mert a légi közlekedés súlyosan környezetszennyező. Én csak akkor engedélyezném a légi közlekedést alapesetben, ha a légitársaság az elfogyasztott kerozinnal egyenértékű szenet vissza megköti akár természetes úton, akár mesterséges eljárással. (Nyilván ez jól megdrágítaná a légi közlekedést.)
4.A legtöbb országban túlnyomják a gazdaságot, főként az iparosítást, hogy az államnak minél több bevétele legyen, amit többek között hadi kiadásokra is költhet. A fegyverkezés és a háborúk tovább erősítik a klímaváltozást. Mondjuk ki nyíltan, hogy meglehetősen primitív szemléletet tükröz az olcsó benzin és az olcsó élelmiszer kívánalma, hiszen ez nagyobb mértékű pazarláshoz vezet. Alapvető élelmiszerek persze legyenek olcsók (a húsok nem annyira tartoznak ide), vagy azok, amik az egészségünket szolgálják, de ha a benzin literje netán 1000 Ft lenne nálunk és a környező országokban, akkor jobban átgondolnánk a napi autóhasználatot, esetleg többen váltanának elektromos autóra. (Ráadásul ez csökkentené a kiszolgáltatottságunkat a nagy olajtermelő országokkal szemben.) Magas benzinárak esetében jogos követelmény lehet, hogy a magas adókat a kormányzatok valóban környezetvédelmi célokra használják fel, és tételesen számoljanak is el róla.
5.Rengeteg a fölösleges beruházás és építkezés, az acél- és a cementgyártás a hatalmas energiaigénye miatt is óriási környezetkárosodást okoz, és megint csak nehezen tudja nélkülözni azokat a fosszilis energiahordozókat, amelyek évmilliók alatt halmozódtak fel a földkéregben, és amiket az emberiség néhány évszázad során eléget. A Föld nagy részén a növényzet pusztulóban van, zajlik az elsivatagosodás. Nálunk sem biztos, hogy a lombhullatóink erdők nagy része fenn tud maradni a mostani formájában, és vajon milyen lelki hatással lesz vajon az emberekre, ha kopár vidéken fognak élni?
6.Szokás arról beszélni, hogy mi lesz 2030-ban vagy 2050-ben, de arról sosincs szó, hogy mi lesz a századunk vége felé vagy a következő évszázadban. A legtöbb emberi generációnak voltak elképzelései arról, hogyan fognak élni nem csak a gyermekeik, hanem az unokáik is, és általában úgy tervezték, hogy legalább olyan jól mint ők, vagy egy kicsit jobban. (Más kérdés, hogy az elképzeléseket sokféle változás keresztülhúzhatta.) A mostani generációk viszont sosem beszélnek arról, hogy mit hagyunk az unokáinknak, mit teszünk azért, hogy legalább ne legyen rosszabb nekik mint most nekünk. Mivel a lakosság átlagéletkora a legtöbb országban növekszik és a döntéshozók általában az idősebb generációhoz tartoznak, emiatt is elsikkad a jövő generációk érdekeinek képviselete. (Ezt meg lehetne fogalmazni nagyobb nyíltsággal is, de így is érti az, akinek érteni kell.)
7.Megint csak visszajutunk az egoizmus témaköréhez, ami a mai embert annyira jellemzi, korunk embere csak kifogásokat keres, másokra mutogat és másokat hibáztat. Holott a természet pusztítása nem rendszerfüggő jelenség, nem függ a kormányzatoktól. Sokan szeretnék a mostani eliteket lecserélni, de még véletlenül sem jelenik meg az a szempont ilyenkor, hogy a környezetet tisztelő elitek kerüljenek hatalomra.
8.Sokan vannak úgy, hogy a családunk valahogy majd megoldja, vagy a kormányzat, és máshol az emberek a kis kunyhóikban hadd szenvedjenek a klímaváltozás miatt, ez őt nem érdekli, mert mindig találni fog a családja számára hűvösebb fekvésű vagy légkondicionált lakhelyet. Ezt a felfogást nevezhetjük szociáldarwinistának is, valószínűleg nem tudatosan, de arra a felfogásra épül, hogy az erősebb majd úgyis túlél.
9.Érdemes időnként elővenni, hogy mennyire jól jelezte előre a tudomány akár már a múlt század utolsó évtizedeiben a globális felmelegedést illetve klímaváltozást? Azt lehet mondani, hogy az előrejelzéseik elég jók voltak, más kérdés, hogy lehurrogták őket különféle szélhámosok és bizonyos érdekcsoportok lobbistái. Amit nem tudtak még akkor, hogy mennyit fog számítani az óceánok hűtő hatása és mennyi CO2-t tudnak megkötni (eddig sokat temperált az óceán, de egyre kevesebbet tud már). Előrejelezték, hogy a gazdasági növekedés több üvegházhatású gázt szabadít fel, mondjuk Kína brutális növekedését még nem látták előre, viszont a megújulók terjedését sem lehetett belőni és az energiatakarékosabbá vált ipart sem. Viszont még arra is csak utólag, ebben az évszázadban jöttünk rá, hogy mivel a gyárkémények már nem füstölnek, a tisztább levegőben kevesebb apró szemcse árnyékol vagy veri vissza a napfényt, ami növeli a besugárzás mértékét, és talán ez a fő oka annak, hogy nagyobb a felmelegedés sebessége a vártnál. (Sok bonyolult kölcsönhatás van, amit még nem értünk, például a sarki jégsapkák olvadásának sebességét vagy a tengeráramlatok változásának hatásait.)
10.Egyértelműnek látszik, hogy a nagy szólamok, hogy 2030-ra lecsökken a globális kibocsátás és 2050-re zéró közelébe kerülhet, a sok fogadkozás mind csak egy hatalmas kamu. A klímacsúcsok látványos expók voltak, amik után nem nagyon történt semmi, az ember okozta klímaváltozás nem hogy lassulna, de még egyre gyorsítjuk is. Nem kell különösebb jóstehetség annak belátásához, hogy az ember természet feletti diktatúrája a végéhez közeledik, néhány évtized múlva a dolog megfordul és már a természet fog diktálni az emberiségnek, mivel a békés egymás mellett élés valahogy nem működik.