Az energiaárakat a tőzsdei trendek és különféle politikai hatások egyaránt nagyban befolyásolhatják, emiatt érdemes az energiafogyasztásunkat önmagában is megvizsgálni. A nagyobb energiafogyasztás többnyire nagyobb mértékű környezetszennyezést is jelez, emellett lehet egy olyan belső igényünk is arra, hogy ne pazaroljunk az energiával.
A közüzemi számlákat együttesen érdemes figyelembe venni: az áramszámlán, a gázszámlán és a távhőszámlán is szerepel az általában egy éves periódus során felhasznált energia mennyisége kWh-ban vagy kJ-ban, amelyek egymásba átszámíthatók, és egy főre vetítve van leginkább értelmük. (Még a felhasznált víz m3-e is érdekes ebből a szempontból, hiszen az ivóvíz tisztításához és a háztartásokba való eljuttatására is energiára van szükség, még ha az átszámítás módja nem is közismert.) A mi háztartásunkban egyébként az utóbbi évre havi 200 kWh, azaz kb. 7 kWh/fő/nap energiafogyasztás adódott a légkondicionálást is beleértve, ami országos szinten kimondottan alacsonynak mondható. (Nem mindegy persze, hogy például az ember tömbházban vagy régi építésű különálló házban lakik és az sem, hogy a fűtési szezon mennyire hosszú és kemény.)
A fűtés (a vízmelegítéssel együtt) önmagában véve az energiaszámlák legnagyobb tétele lehet, a lakások hőkamerás vizsgálata megmutatja a hőveszteség szempontjából kritikus pontokat. Sok esetben például a tető szigetelése sem megfelelő nem csak a nyílászáróké vagy a falaké, a hideg pontokon megfelelő szellőzés hiányában penészesedés is kialakulhat. Habár a komfortzónánk egyéni lehet, a falak éjszakai és nappali átlag hőmérsékletét tekintve érdemes az optimumot eltalálni.
A fűtési mód az épületek esetében általában adott és csak jelentősebb átépítések, felújítások esetén gazdaságos megváltoztatni, viszont a korszerűbb készülékek hatásfoka jobb a régieknél, amelyek cseréjét érdemes mindenképp megfontolni. Manapság általában több négyzetméter jut egy főre Magyarországon mint pár évtizeddel ezelőtt, ami az egy főre jutó fűtési igényt megnövelte, amellett hogy még mindig van nagyon sok korszerűtlen hőháztartású, nem megfelelően szigetelt épület.
Az áramfogyasztáson belül a világítás ma már energiatakarékos izzók használata esetén kis tétel, habár a LED izzók sem minden szempontból tökéletesek, az erős fehér fénnyel világítók közvetlen fényforrásként nem egészségesek a szemnek, mivel túl sok kék spektrumú fényt tartalmaznak. A nagy képernyőjű LED TV-k energiafogyasztása önmagában nagyobb lehet mint a teljes világításé, különösen akkor, ha szinte egész nap bekapcsolva hagyjuk.
A mosógépek esetében nem mindegy hogy 60 fok helyett 40 vagy esetleg 30 fokon mosunk, hosszabb mosási időkkel. A legtöbb nagy fogyasztású háztartási gépünket azonban viszonylag rövid időtartamokban üzemeltetjük, emiatt a havi fogyasztásunkhoz többnyire nem járulnak hozzá jelentős mértékben, amennyiben persze korszerű berendezéseket használunk.
A napelemes energiatermelés nyilvánvalóan nagymértékben csökkenti a háztartás energiaigényét, azonban jelenleg az energia tárolhatóságának a megoldatlansága miatt az év nagyobb részében nem képes teljes mértékben fedezni azt, ez megint részben politikai kérdés, hogy mennyit fizet a szolgáltató (illetve az állam) a hálózatba betáplált áramért.
Amit nem szoktak a háztartások energiafogyasztásához hozzáadni pedig valójában odatartozik, az a járművek üzemanyag fogyasztása, pedig nagyságrendileg hasonló tétel lehet, mint az összes többi együttvéve. Ha fejenként csak 30 liter benzin (24,5 kg) a havi igény, még ez esetben is több mint 9 kWh/fő/nap jöhet ki, és ebbe nem fog beleférni például a munkába járás igénye (amit egyes esetekben térít is a munkavállaló, és inkább az adott cég költségének tekinthető). A tömegközlekedés használata jelentősen csökkentheti ezt az energiaigényt (nem beszélve arról, ha a helyben levő munkahelyre kerékpárral járunk), egy becslés szerint a fajlagos energiafelhasználás autóbusszal vagy vonattal felére-harmadára csökkenhet. Azt mindig érdemes megfontolni, hogy milyen gyakran ülünk autóba, mivel a hideg motor városon belül jóval többet fogyaszt, ezen is lehet takarékoskodni. Hosszabb utakon különösen érdekes gazdaságossági szempontból, hogy hányan utaznak a járművekben. (A kényelmi igényeinkből időnként engedni kell tudni.)
Egy nagy tétel lehet ezeken felül a légi közlekedésé: egy repülőutunk energiaigénye több havi autóhasználattal érhet fel. (Egy nagy repülőgép fogyasztása 12 l/km kerozin.) Itt is éppúgy mint a gépkocsi használat esetében, a józan ész bizonyos szintű önkorlátozást diktál.
Ha továbbgondoljuk ezt a kérdést, akkor a fentieken túlmenően az élelmiszerpazarlás, valamint az a ruhaneműk, egyes használati tárgyak felhalmozása is csökkentendő lehet, hiszen nem csak az előállításuk, hanem a keletkező hulladék elszállítása és kezelése is energiát igényel. Az energia és karbon lábnyom számítását a jelenlegi módszerekhez képest sokkal precízebben el lehetne végezni.
A háztartási hulladék kezeléséhez hasonlóan, az energiagazdálkodás és takarékosság kérdése is függetleníthető lehetne a politikától. Ezt a kérdést egyfajta „kihívásként” is lehetne kezelni, például hogy kinél mennyit ment egy hónap alatt a villany- vagy gázóra, ezen kívül mennyit tankolt, és hogyan sikerült elérnie a megtakarítást. Ezek a lépések olykor beruházás igényesek lehetnek, máskor kevésbé, a szokásaink kismértékű változtatása is már eredményt hozhat.