A kormányt nem érhette meglepetésként a gazdasági növekedés visszaesése, hiszen ahol a húzóerőt csak néhány autógyár és az EU források felhasználása jelenti, ott számítani lehet a gazdaság hektikusságára. Kontinensünkön a válság óta többnyire azok az országok teljesítenek jól, ahol a kis- és középvállalkozások töretlenül fejlődnek, azonban nálunk gyakorlatilag csak stagnálásról beszélhetünk és az (53,6%-os teljes vállalati szektorhoz viszonyított) részesedésük a GDP-ből alacsonyabb az EU átlagánál.
Számos ország esetében meghatározó jelentőségűek olyan kis- és középvállalkozások, amelyek külpiacon is eladható termékeket állítanak elő, egyik közismert példa erre Észak-Olaszország, amely gazdaságilag Svédországgal teljesen egy szinten áll. Ezzel szemben nálunk a vállalati szinten a dolgozók 70%-át foglalkoztató KKV szektor termelékenysége átlagban igen alacsony még a régió más országaihoz képest is, és sokkal alacsonyabb mint a nagyvállalatoké, amelyek többsége hozzánk betelepült multi cég.
Többféle felmérés is létezik, a vállalkozások üzleti környezetét meghatározó tényezőkkel kapcsolatban, és ezekben rendre a mezőny hátsó részében végzünk. A leginkább vállalkozásbarát környezet a dán, svájci, holland, osztrák, a balti államokban jellemző, emellett a német, lengyel, svéd, francia, finn, norvég mutatók is többnyire igen jók. Az Európai Bizottság, a nagyvállalatok köztudottan nagy lobbierejének ellenére is tudatában van a KKV szektor fontosságának és maga is végez felméréseket minden évben, minden egyes tagországra és tagjelöltre. A minket érintő megállapítások nem lepnek meg minket, a legsúlyosabb kritikák az alábbiak:
-Az adók magasak
-Az adminisztratív terhek messze magasabbak mint az EU átlag és a kormány fogadkozásai ellenére összességében alig csökkentek.
-Innováció terén nagy a lemaradásunk.
-A szabályzás nehezen átlátható, jelentős mértékű a korrupció.
-A csődeljárások hosszúak, sok vegzálással járnak és nehéz tiszta lapot nyitni.
Ilyen hiányosságok mellett nem meglepő, hogy más célzott intézkedések, pl. a kedvezményes hitelkonstrukciók kevés eredményt hoztak.
Más jelentésekben kifogásolják, hogy a kormány számára sokad rangú cél csupán a vállalkozásfejlesztés, kevés a jól kidolgozott program, a kormányzat jobban támogatja a nagyobb vállalatokat (pl. multikat) a KKV-khez képest, emellett hiányos a vállalkozási ismeretek oktatása, főként alapszinten.
Magyar szakemberek némileg más látószögből világítják meg ugyanezeket a problémákat. A legtöbb magyar kisvállalat alapvetően defenzív, biztonságra törekvő stratégiával dolgozik: ebbe belefér a kenőpénz, lehetőleg csak ismerősökkel akarnak dolgozni és személyes kapcsolatokon keresztül a pozíciójukat védeni. Ebben a kvázi-feudális rendszerben akármilyen tehetséges is valaki, nagyon nehéz ezek nélkül és a kiskapuk folytonos keresése nélkül boldogulnia – mindez a 2000-es évek elejétől már szinte kormánytól függetlenül érvényes. A vállalkozási ismeretek hiánya kiütközik, emiatt nem felkészült és nem is hatékony a legtöbb magyar KKV. Az állam tevékenysége mostanában leginkább csak az ún. oligarchákat erősíti, a kisebb magyar cégek egyfajta szürke zónában maradtak.
A fentiek miatt nem meglepő módon az üzleti bizalom szintje nálunk eléggé alacsony, a balkáni államok szintjén van: ez a fontos mérőszám sokat elárul a cégek közötti kooperáció fejlettségéről, amely manapság a gazdaság egészének fejlettségét nagyban befolyásolja. Európa legfejlettebb gazdaságainak mindegyikében az üzleti bizalom, az egymás iránti bizalom kiemelkedően magas szintű. (Pl. ez jellemzi az észak-olasz modellt is, ahol a kisvállalatok egy adott területen csoportosulnak és leosztják a termékhez kapcsolódó részműveleteket egymás között.)
Jelenleg tehát a legtöbb magyar kis- és középvállalat kvázi manufaktúrás munkastílussal a nagyobb vállalatok bedolgozóiként működik, és mivel az üzleti környezet inkább ellenséges mint baráti, a legdinamikusabb emberek nagy része a saját vállalkozás indítása helyett inkább külföldön vállal aránylag jól fizető segédmunkát.
A kialakult munkaerőhiány miatt mára indokolttá vált az ipar területén a nagyobb fokú és nagyobb hozzáadott értéket biztosító automatizáltság, emellett a szolgáltatások terén is szükség van magasabb szintű minőséget biztosító munkakultúrára és jobb szervezettségre.
Mivel manapság kevés jelét látni annak, hogy a politikai elit egyáltalán értené, hogy milyen tényezőktől miatt működik jól egy modern vállalkozás, úgy tűnik, hogy jelentős mértékű gazdaságpolitikai fordulatra van szükség.