1956 Október 23.-a egyértelműen ennek megvalósításáról szól éppúgy, mint az 1848-as szabadságharc vagy már Rákóczi szabadságharca is. Mindegyik esetben a magyarok képesek voltak gyakorlatilag teljes mértékű összefogással küzdeni a szabadságukért különféle birodalmi központokkal szemben. Mindhárom szabadságharcunk valójában részleges sikerekkel járt, különféle szabadságjogokat sikerült kivívnunk mindegyik birodalmi formáción belül, velünk szemben a nyílt erőszak különféle formáit válogatás nélkül alkalmazó rendszerekkel szemben.

1956 mégis csak azért válhatott nemzeti ünneppé, mert egy közös nevezőt kínált fel a rendszerváltáskor reform kommunisták, liberálisok, mérsékelt jobboldaliak, radikálisabb felfogásúak számára egyaránt, és éppen ez a nemzeti egység lényege. 1956 a kommunizmus népnyomorító ésszerűtlenségeivel szembeni teljes társadalmi ellenállásról szólt, ezeket gyakorlatilag mindenki elítélte, a terrortól akartunk elsősorban megszabadulni. Sajnos 1990-ben ez az összefogás felszínes maradt, és a másik három szabadságharccal ellentétben nem vett benne részt aktív módon a magyar lakosság jelentős része, ezen a „paraszthajszálon” bukott el alighanem a rendszerváltás sikeressége.

Az Orbán-kormány azt sugalmazza, hogy manapság egyedül ő lehet a nemzeti egység megteremtője és már 2006-ban is ő volt, az akkori nemzetellenes kormányzattal szemben. Való igaz, hogy a baloldali Medgyessy és Gyurcsány kormányoknak (a politikai gyakorlattól elvonatkoztatva) nem voltak már megfelelő receptjei sem a STABIL gazdasági fejlődésre, a jobboldalon sokkal inkább akadtak ilyenek. Ennek ellenére távolról sem igaz, hogy valamiféle nemzeti egységet valósítanának meg Orbánék, igen demagóg politikával és a folyamatosnak mondható agymosással képesek csak a szavazatok mintegy felét megszerezni, hiszen a közmédiumok gyakorlatilag nem tesznek mást, mint folyamatosan tolják a központi ideológiát. Ennek része egy olyan analógia sugalmazása, hogy most már nem Bécs vagy Moszkva, hanem Brüsszel a birodalmi székhely. (A valós probléma inkább az lehet, hogy „Brüsszel” nem elég erős, hogy hatékonyan léphessen fel az EU szervezetén belüli autokratákkal szemben.)

A központi mantra szerint igaz lehet ugyan, hogy annak idején kezünket-lábunkat törve akartunk csatlakozni az EU-hoz, de az EU már nem az ami volt, hanem bla..bla… olyasmiket mondanak, ami tényekkel nem alátámasztható és főleg nem ellenőrizhető. (Persze a világon mindenre lehet példát találni és nem tipikus jelenségeket nagy veszélyként el lehet adni a kormánypropagandában.) A régi szabadságharcos mentalitás felidézése, az érzelmi hatás olyan erős, hogy elnyom mindenféle racionalitást. Az EU politikáját (ha van ilyen egyáltalán) a kommunizmussal összemosni bármilyen szinten, ez eléggé súlyos demagógia. (Ettől függetlenül a háttérben néhány szakember szép csendben elég tűrhetőnek mondható gazdaságpolitikát és fejlesztést valósít meg.)

Pár év múlva, vagy talán már a 2022-es választások után eljöhet már az idő, hogy eladják a jó népnek, hogy az EU cserben hagyott minket és annyira nagyon-nagyon korlátozza a szabadságunkat, hogy emiatt fel kell függesztenünk a tagságunkat a politikai szervezetiben, a gazdasági kapcsolatokat lehetőleg kevésbé bolygatva. (Lényegében egy burkolt kilépésről van szó.) Holott inkább a kormányunk az, ami szabad kezet szeretne kapni még több területen a maihoz képest.

Október 23.-a és március 15.-e egyaránt a magyar szabadság napja, nemzeti egység nélkül egyik sem lett volna kivívható, de a szabadság sem minden másnál fontosabb, abszolútnak érvényű értékünk éppúgy, mint gyakorlatilag semmilyen értékünk nem mondható annak. Az egyes országok szabadsága és az állampolgárok jóléte, boldogsága között nem nagyon van összefüggés. Szabad ország például Észak-Korea, Irán, vagy a nagyok közül Kína – azon az áron, hogy állampolgárai fölött elég brutális mértékű diktatúrát valósítanak meg. Dánia ezzel szemben hozzánk hasonlóan feladta a szuverenitásának egy részét, miközben állampolgárai a világon a legboldogabbak. A britek most elvben „szabadabbak” mint mondjuk a franciák, mégsem irigyeljük őket. Az USA a világ egyik legszabadabb állama, mégis nagyon kiszolgáltatott az állampolgárai óriási mértékű energia éhségét biztosító területeknek, emiatt kénytelen „geopolitikát” folytatni.

Nem szabad hagyni, hogy a magyar kormány mondja meg, hogy 1956 október 23-a miről szólt, a saját aktuálpolitikai céljainak megfelelően. El kell vonatkoztatni attól, amit a magukat szabadságharcosnak valló, de inkább parodisztikusnak ható illetők mint például Bayer, Schmidt, Deutsch vagy épp Szijjártó miket mondanak, vagy hogy Orbán milyen beállításban tálalja 1956-ot, ami szerinte inkább 2006 lehetne. Hiába nevezi magát egy kormány melletti tüntetés (ami egyébként csak diktatúrákban szokásos) békemenetnek, attól még nem a társadalmi békét és összefogást fogja erősíteni.

Minden ünnep valamiféle egységet szimbolizál, ami nem akar kizárni senkit, az ünnepi hangulat akkor valósulhat csak meg, ha legalább azon az adott napon, tőlem teljesen eltérő felfogásúakkal is közösséget tudok érezni.