Nem szívesen foglalkozom a kormányunk aktuális intézkedéseivel, olyan ezekről beszélni, mintha darázsfészekbe nyúlnánk. Lehet, hogy kényes kérdésekről van szó, amikről nem nagyon tudunk értelmesen beszélgetni, másrészről viszont az is éppolyan feltűnő, hogy érdemben senki nem reagál ezekre. Úgy tűnik, mintha kezdenénk eltompulni és a nyilvánvaló ellentmondásokra sem reagálunk, mintha egy az egyben elfogadnánk a kormány kommunikációját. (Ha pedig ezúttal "az én készülékemben" lenne a hiba, azt most a kisebb bajnak tartanám.)

Hatósági benzinár: a multiknak kedvez

Az olyan nagy játékosok mint a MOL vagy a Shell szemrebbenés nélkül lenyelnek milliárd forint veszteséget a benzinár miatt, mivel a magyarországi forgalom és ezen belül a benzin értékesítés az összforgalmuk csak egy kis részét teszi ki. Az olyan kis kutak viszont, ahol a shopban lényegében csak fagyállót és pár fajta motorolajt tartanak, most nem nagyon tudják majd magukat hónapokon át fenntartani ilyen árszinten, és nagy részük alighanem csődbe is fog menni. A MOL nagyon jár majd, mert amikor majd a korlátozás megszűnik (a választások után egy nappal), kisebb lesz a konkurencia és nagyobb forgalmat tud elérni, az árrését növelheti, mi állampolgárok pedig bukjuk azt a literenkénti 10-15Ft-ot, amit eddig az olcsó kis kutaknak köszönhettünk.

Bige-ügy: Hol volt a versenyhivatal tíz éven keresztül?

A versenyhivatal reakciója a legtöbb esetben azonnalinak mondható, a szerinte versenyt sértő gyakorlatokat pár hónapon belül bünteti (más kérdés, hogy mennyire jogos egyes esetekben a büntetés mértéke). Itt most azonban azt állítják, hogy a Bige gyárában előállított műtrágyát az értékesítés során kartellezés miatt magasabb áron adták már 2011 óta, különösen a gyengébb minőséget. Furcsa módon nem is azért büntet, mert a fogyasztókat (a gazdálkodókat) megtévesztették, lényegében becsapták, hanem kartellezés miatt, ami inkább értékesítési kérdés és nem biztos, hogy a kartellezés ténye maga bizonyítható. A versenyhivatalnak mindenekelőtt saját maga ellen kellene vizsgálatot kezdeményeznie, vezetőit kirúgnia, ha egy versenysértő magatartást valóban tíz évig eltűrt, a gazdálkodók kártalanítása pedig egy ilyen esetben magától értetődő lenne. Itt persze láthatóan egy koncepciós, politikai indíttatású perről van szó, mondjuk ki nyíltan.

Migránsválság a lengyel határon: Hol marad a „sororozás" és „merkelezés” ?

Most lehet, hogy mégsem Soros hálózata a fő felelős a migrációért? Ha a belorusz elnök szervezte, már pedig nyilvánvalóan ő volt, akkor most mért nem támadja ezt a diktátort sem Orbán, sem a magyar kormánypárti sajtó, mint pár évvel ezelőtt Sorost és Merkelt? Hogy lehet, hogy egy kummát sem írnak az Európa biztonságára jelenleg legnagyobb veszélyt jelentő diktátorról, aki egyébként egy percig sem tudná a hatalmát fenntartani Putyin támogatása nélkül? Igen komoly logikai csavar kell annak a bizonyításához, hogy a migránsrohamért ezúttal is az EU tehető felelőssé.

Gurcsányozás: Ez nagyon kínos

Az a reklámfogás megvan, hogy a cég neve több alkalommal is el kell, hogy hangozzon a reklámban, és naponta többször is le kell adni, hogy az emberek megjegyezzék? Ezt a primitív marketingfogást negatív kampányként is lehet használni, ráadásul árukapcsolással (gazdaságilag nem tisztességes módon), mert bármilyen téma felmerül a magyar politikában, ami valamilyen módon az ellenzéket érinti el kell, hogy hangozzon a „Gyurcsány” szó, több alkalommal is. Orbán Balázs, aki szerint vannak tisztességes viták a Fideszben, ugyanazt a vonalas dumát nyomja mint a többiek. Egyetlen kivétel sincs a Fidesz politikusai közül, aki nem kezdene el egy adott ponton gyurcsányozni. Ez olyan, mintha megkérnék a gyerekeket, hogy írják le, mi történt otthon egy nap. Pistike fogalmazása: A macska észrevett egy egeret és elkezdte kergetni. De a Gyurcsány… Borzasztó kínos ez így állampolgárként (persze ha érvényes még ez a fogalmom manapság nálunk). Lehet hogy bennem van a hiba, de azokkal kezdek egyetérteni, hogy az idióta manapság már nem a rendőr, postás és a vasutas, hanem fideszes.

Akkor még nem beszéltem sok minden másról, többek között a Pegazus-ügyről sem, amit úgy kell eladni kifelé a kormánynak, hogy „természetesen nincs ilyen”, a saját táborának viszont, hogy „hát persze, hogy lehallgatjuk a sorosistákat”.

Ezek a témák annyira kínosak, mintha az embernek a szexuális életéről kellene beszélni, a pont ilyenkor csak annak jár, aki ilyen helyzetben is képes megőrizni a nyugalmát. Én magam leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy ez miként lehetséges.