Az utóbbi években sokféle világméretű felmérés készült annak összehasonlítására, hogy mennyire boldogok az emberek a világ egyes országaiban. Az ENSZ, OECD, a Gallup eredményeiben mindig sok a bizonytalanság, hiszen az emberek válaszai szubjektívak, emiatt egyes kutatók inkább a lakosság biztonságérzetét, jólétét és lehetőségeit meghatározó tényezőket vizsgálják. A számos eltérő eredmény között világos tendenciák is láthatóak arról, hogy egyes országokban mért érzik magukat az emberek boldogabbnak mint máshol, - vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy mért elégedettebbek.

A GDP fontos, de nem meghatározó:

A gazdaság fejlettségét leginkább a GDP-vel szoktuk mérni, amely az „elosztható” nemzeti össztermék nagyságát valamennyire kifejezi, bár sokan vannak, akik szerint nem mindig a legjobb mérőszám. Nem meglepő módon, az egy főre számítva kiemelkedő jövedelmű országok állnak a legtöbb felmérés élén: a skandináv országok, Hollandia, Svájc, Ausztrália, Kanada. Nyilvánvaló, hogy ahol sok a pénz, ott elvben több juthat egészségügyi ellátásra, nyugdíjakra, szociális támogatásokra is. A pénz azonban kutatások szerint csak annyiban segíti a boldogságunkat, amennyiben a létbizonytalanság érzetét csökkenti, ezért egy bizonyos szint felett már kevésbé meghatározó. Ezt bizonyítja az is, hogy a felmérésekben a GDP-hez képest lemaradnak olyan fejlett országok mint az USA, Németország, Nagy-Britannia, Japán vagy Dél-Korea.

Magyarország is ide sorolható:

Gazdaságilag közepes fejlettségű ország vagyunk, ennek ellenére a boldogság felmérésekben rendre a listák végén vagy utolsó harmadában szerepelünk: Az OECD országok közül az elégedettség tekintetében 36 közül a 35. helyen, az ENSZ boldogságjelentésében 156 országból a 110.-ek vagyunk, és csak az ún Fekete-Afrika, néhány közép-ázsiai és balkáni ország van mögöttünk. Egy másfajta vizsgálat szerint, az egyes tényezőket külön vizsgálva (ún. Social Progress Index) 68 ország között a 32.-ik helyre kerültünk, tehát „boldogabbnak kellene lennünk”, azonban még ebben az esetben is elmaradtunk a lengyelektől, szlovákoktól és a csehektől.

A gazdasági fejlettségükhöz képest boldogabb nemzetek:

Szinte egész Latin-Amerika, de elsősorban Mexikó, Costa-Rica, Argentína, Brazília, vagy rajtuk kívül például Bhután, Malajzia vagy Indonézia mind a lista első harmadában találhatóak, ami azt mutatja, hogy az emberek életfelfogása mennyire jelentős abban, ahogyan érzik magukat. Nyilván, ahol a munkanélküliség csökken, a gazdaság fejlődik és nincsenek súlyos társadalmi problémák, ott sokan érzik úgy, hogy lehetőségeik folyamatosan javulnak.

Milyen tényezők segíthetik, hogy boldogabb országgá váljunk?

1.A munka és a munkahelyi légkör

Olyan országok mint az USA, Dél-Korea vagy Japán példája bizonyítja, hogy ahol a ledolgozott munkaórák száma kiemelkedően magas, ott az emberek kevésbé boldogok. A túlságosan monoton munkavégzés vagy a munkahelyi stressz is nyilvánvalóan ilyen irányban hatnak. A magyarok pedig már az 1980-as években is a kontinensen legtöbbet dolgozók közé tartoztak, és a munkakörülményeink sem nevezhetők ideálisnak. A családi élet, a baráti kapcsolatok és a társadalmi aktivitás boldogságunk legfőbb forrásai, ezért döntési helyzetben mindig vegyük figyelembe, hogy ha túlságosan sok munkát vállalunk, az többnyire ezek rovására fog menni. A munkahelyi légkör alakításában pedig mindenkinek van némi szerepe: ahol eltöltünk egy nap több mint nyolc órát, ott a lehetőségekhez képest szeretnénk jól érezni magunkat.

2.Az ökológiai környezet

Olyan túlnépesedett országok mint például India vagy Kína lakossága a felmérések szerint kevésbé elégedett az életével. Életminőségünket meghatározza az ökológiai környezetünk állapota: a zsúfoltság, a szemét nyilvánvalóan rontja, a nagyvárosokban a bűnözés is kiterjedtebb formát ölthet. A környezetünk védelme kulcsfontosságú tényező, azonban nem látszik tragikusnak önmagában az sem, ha a lakosság száma nálunk akár egy-két millióval is csökkenne.

3.Társadalmi feszültségek

Háborús állapotok, súlyos gazdasági válsághelyzet, természeti katasztrófák, ökológiai katasztrófák esetén értelmetlenné válik az emberek boldogságának bármiféle felmérése. Azok az országok, ahol jellemzően nagyok a társadalmi feszültségek, a korrupció és a politikai rendszer vagy annak stílusa diktatórikus jellegű (Törökország, Oroszország, Belarusz, Irán), szintén rosszul szerepelnek a felmérésekben. Azonban nálunk is sokat romlott a helyzet 2006 óta, amióta helyenként „hideg polgárháborús” állapotok váltak jellemzővé: a közéletben kicsiben és nagyban is folyik az ideológiai harc, sőt a kormányunk is afféle „folytonos háborús állapotot” igyekszik fenntartani. Ezért cseppet sem meglepő a pedagógusok tiltakozása, amely lényegében az ilyenfajta légkör ellen – és a fent említett monoton, lélektelen munkának,- az oktatásban való rendszeresítése ellen való fellépésnek a kifejeződése. Ezen túlmenően a vagyoni különbségeknek az utóbbi időben tapasztalható növekedése is nyilvánvalóan rossz közérzetet váltott ki sokakban.

4.Az összehasonlítgatás

A pszichológusok szerint, ha választanunk kell, hogy a vagyonunk 5 milliós, de a környezetünkben mindenkinek ennél kevesebb vagy ha 10 milliós, de mindenkinek ennél több, akkor a legtöbben az elsőt fogjuk választani. Nálunk is sokat ront a boldogság szubjektív megélésében az, hogy Ausztriához és Németországhoz viszonyítjuk magunkat. Számos kulturális jellemző tekintetében ugyanolyan közel állunk a Balkánhoz mint Európa nyugati feléhez, amely megkérdőjelezi, hogy bármiféle gyors felzárkózásról van-e értelme egyáltalán beszélni. Nyilvánvalónak látszik, hogy ez a folytonos összehasonlítgatás nem játszik szerepet a csehek vagy éppen a dél-amerikaiak esetében, akik jobban elfogadják a gazdasági, földrajzi és történelmi adottságokat. Bármiféle összehasonlításban mindig az derül ki, hogy Magyarország legnagyobb értéke a sajátos kultúrája valamint az itteni sokszínű és sokrétegű kulturális élet, mint az életminőséget javító tényező.

A boldogság kutatása kiterjedt vizsgálatokon alapul, és mindegyiknek a konklúziója, hogy habár a külső körülmények hatása számottevő, a boldogságunkban nekünk is megvan a saját felelősségünk.